Ivóvizet ködfogókkal

Peru fővárosa földrajzi elhelyezkedése miatt mindig is vízhiánnyal küzdött: a Csendes-óceán partja és az Andok között húzódó sávban nagyon kevés a csapadék mennyisége, semmiképpen nem elegendő ahhoz, hogy ellássák vízzel a Lima térségében élő 8, 3 millió embert. A város déli részein nincs vezetékes vízhálózat, de még kút sem. Két német kutató, Anne Lummerich és Kai Tiedemann három évvel ezelőtt éppen ezért indította el a „Zöld Sivatag” elnevezésű projektet.

Bellavista del Paraiso tulajdonképpen pár poros utca Lima nyomornegyedein belül. Az ott lakók csupán tartálykocsiból juthatnak édesvízhez, ráadásul kilencszer annyiért, mint a város más – gazdagabb – részein. A mintegy 200 család ezt többnyire nem is engedheti meg magának. A metropolisban amúgy összesen 1, 3 millió ember vízellátása vár megoldásra.

A Die Welt című némat napiolap online kiadásának beszámolója szerint a szegény negyedek közül Bellavista az első, amely rendelkezik úgynevezett ködfogókkal. Télen hajnalonként így akár 60 liter vizet is ki tudnak nyerni.

A nyolcszor négy méteres hálók egyenként nem egészen 540 euróba kerültek. A köd lecsapódik a függőlegesen felállított szerkezet felületén, majd egy kis alumíniumcsatornába folyik. Onnan csövek vezetik téglából épült tartályokba és egy földbe vájt medencébe. A vizet kénytelenek tablettákkal kezelni a Dengue-lázat terjesztő szúnyogok ellen, de ezt követően főzésre, mosásra, takarításra és öntözésre is használhatják a lakosok.

A rendszer karbantartása kemény munka, de Bellavista lakóinak megéri, hogy hetente kétszer felmenjenek a csúszós ösvényeken ellenőrizni a hálókat. Nyolcszáz bokrot is ültettek, hogy ellensúlyozzák a dombokon 160 éve folyó erdőirtást. Ez utóbbi inka hagyományokat hoz vissza, hiszen az ősi nép növényekkel és fákkal csapolta meg a ködöt, a vizet a törzseken fogta fel.

Peru csendes-óceáni partvidéke jellegzetes ún. parti sivatag képét mutatja. Parti sivatagok az óceánok tőszomszédságában keletkeznek, ahol a magas légnyomást, s a leszálló légáramlást elsősorban a parthoz közel húzódó hideg tengeráramlás – jelen esetben a Humboldt-áramlat – hozza létre. A kialakult magas légnyomású képződmény a szárazföldre is áthúzódik, ahol a meglehetősen kevés csapadék jó része a hajnalonként a tenger felől érkező köd, amely a napsugarak melegítő hatására hamar eloszlik. Egy másik tipikus ködös parti sivatag az Afrika délnyugati részén elterülő, hatalmas homokdűnéiről híres Namíb-sivatag, ahol a magas légnyomású képződményt az Atlanti-óceán délkeleti partvidékén futó Benguela-áramlat hozza létre.

Bellavista példája követőkre is talált: a közeljövőben Lima északi részén, Costa Verde városrészben állítanak fel száz ködfogót.