Tabu: Érintsd meg a halált!

Az emberiség negyvenezer éve eltemeti a halottait. Az első sírok jelzik az emberré válás igazi pillanatát. A holtakkal tisztelettel bánunk, ugyanakkor feszélyeznek is bennünket. ársadalmainkban kialakult szabályok határolják a halál fogalmát, melyet tabuk öveznek.

– A halál önmagában véve még nem tabu. Ez csak a halállal szembeni magatartásunkat jelzi. Amint megszületünk, halálra vagyunk ítélve. Épp ezért ezt el kell fogadnunk – mondja Dr. Stephen Juan a Sydney Egyetem Antropológusa. – A legtöbben azonban képtelenek vagyunk erre, mert félünk a haláltól, és épp ezért tabukkal bástyázzuk körbe.

Ezek a tabuk tükrözik a halállal szemben tanúsított fizikai és érzelmi iszonyunkat. Ez az oka annak, hogy az élők miért tartják magukat távol a holtaktól. Minden idegenkedésünk ellenére foglalkoznunk kell a holttestekkel. Meg kell vizsgálni, rendbe kell tenni és el kell szállítani őket. Valakinek vállalnia kell a fizikai kontaktust. Valakinek meg kell érintenie a holtakat.

A Channel ajánlata Vajon mi motiválja azt, aki napi két dollárért rothadó holttesteket hantol ki? Aki a véres testrészeket összegyűjtendő azonnal a helyszínre siet, ha hírét veszi egy végzetes balesetnek? És aki képes felnyitni egy női tetemet, hogy a test belső régióiban a halál oka után kutakodjon? Vajon mi áll e tabudöntögető viselkedések mögött? A pénzre való rászorultság? Vagy netán az igazság kiderítése iránti elkötelezettség? A National Geographic Tabu sorozatának epizódja ilyen és ezekhez hasonló hátborzongató kérdésekre keresi a választ. Mikor? December 18-án (pénteken) 22 órakor.

A Fülöp-szigeteken két férfi felnyit egy sírt és kiemel belőle egy holttestet. Csupasz kézzel, darabokban rángatják ki a bomló holttestet a nyughelyéről. Ujjaikkal kotorják ki a koporsóból az emberi maradványokat. Sokan úgy tekintenének erre, mint az ősök emlékének borzalmas meggyalázására. Ezen a szigeten azonban a túlnépesedés és a régi hagyomány szolgál ürügyül a halottak exhumálásának igazolásához. A világ összes városa között a Fülöp-szigetek fővárosa, Manila büszkélkedhet a legmagasabb népsűrűségi adatokkal. Az itt élők számára sokszor maga a halál sem hoz menekvést a túlzsúfolt körülmények elől. A város Északi Temetője több mint egymillió ember sírját fogadja be. Mégis naponta akár újabb nyolcvan elhunyt számára kell itt végső nyughelyet biztosítani.

A legújabb érkezőt családtagjai kísérik utolsó útjára. A temető olyannyira megtelt, hogy a gyásznépnek mások sírjain kell átgázolnia, hogy célba érjenek. Ahol ilyen nagy a kereslet, akár tízezer dollárt is kell fizetni egy sírhelyért. A legtöbb filippínó egyetlen lehetősége, ha egy ideiglenes kriptát bérelnek. Ezek az úgynevezett „apartmanok” csak ötéves fix időtartamra válthatóak. Ha lejár a bérleti idő, fel fogják nyitni a kriptát és kilakoltatják belőle a holttestet.

Itt lép be a történetbe Charlie Naag, akinek az exhumálás a szakmája. Nem épp gyenge idegzetűeknek való foglalkozás.
– Ha lejár a bérleti idő, fel kell nyitnom a sírt és el kell távolítanom a csontokat – tájékoztat Charlie –. Ezeket egy zsákba gyűjtöm, és ezzel előkészítem a sírhelyet egy újabb koporsó befogadására.

A holttestet öt éve temették el, de a csontokra még mindig tapadnak bomló szövetmaradványok. A legtöbben már az oszlásnak indult tetem bűzét is elviselhetetlennek tartanák, de Charlie már érzéketlenné vált e borzalommal szemben. Kevesebb, mint tíz dollárt kap egy holttest exhumálásáért, de csak ritkán fordul elő, hogy naponta egynél több megbízást kapna. A Fülöp-szigeteken a nagyarányú munkanélküliség és alacsony iskolázottság miatt korlátozottak a megélhetési lehetőségek:
– Számunkra csak ez a munka kínálkozik, és ez az egyetlen, amit meg is tudunk csinálni.