Tabu: Érintsd meg a halált!

Manila Északi Temetője több mint egymillió ember sírját fogadja be. Mégis naponta akár újabb nyolcvan elhunyt számára kell itt végső nyughelyet biztosítani. Az úgynevezett „apartmanok” csak ötéves fix időtartamra válthatóak. Ha lejár a bérleti idő, fel fogják nyitni a kriptát és kilakoltatják belőle a holttestet.
Az emberiség negyvenezer éve eltemeti a halottait. Az első sírok jelzik az emberré válás igazi pillanatát. A holtakkal tisztelettel bánunk, ugyanakkor feszélyeznek is bennünket. ársadalmainkban kialakult szabályok határolják a halál fogalmát, melyet tabuk öveznek.
– A halál önmagában véve még nem tabu. Ez csak a halállal szembeni magatartásunkat jelzi. Amint megszületünk, halálra vagyunk ítélve. Épp ezért ezt el kell fogadnunk – mondja Dr. Stephen Juan a Sydney Egyetem Antropológusa. – A legtöbben azonban képtelenek vagyunk erre, mert félünk a haláltól, és épp ezért tabukkal bástyázzuk körbe.
Ezek a tabuk tükrözik a halállal szemben tanúsított fizikai és érzelmi iszonyunkat. Ez az oka annak, hogy az élők miért tartják magukat távol a holtaktól. Minden idegenkedésünk ellenére foglalkoznunk kell a holttestekkel. Meg kell vizsgálni, rendbe kell tenni és el kell szállítani őket. Valakinek vállalnia kell a fizikai kontaktust. Valakinek meg kell érintenie a holtakat.
![]() |
| ![]() |
A Fülöp-szigeteken két férfi felnyit egy sírt és kiemel belőle egy holttestet. Csupasz kézzel, darabokban rángatják ki a bomló holttestet a nyughelyéről. Ujjaikkal kotorják ki a koporsóból az emberi maradványokat. Sokan úgy tekintenének erre, mint az ősök emlékének borzalmas meggyalázására. Ezen a szigeten azonban a túlnépesedés és a régi hagyomány szolgál ürügyül a halottak exhumálásának igazolásához. A világ összes városa között a Fülöp-szigetek fővárosa, Manila büszkélkedhet a legmagasabb népsűrűségi adatokkal. Az itt élők számára sokszor maga a halál sem hoz menekvést a túlzsúfolt körülmények elől. A város Északi Temetője több mint egymillió ember sírját fogadja be. Mégis naponta akár újabb nyolcvan elhunyt számára kell itt végső nyughelyet biztosítani.
A legújabb érkezőt családtagjai kísérik utolsó útjára. A temető olyannyira megtelt, hogy a gyásznépnek mások sírjain kell átgázolnia, hogy célba érjenek. Ahol ilyen nagy a kereslet, akár tízezer dollárt is kell fizetni egy sírhelyért. A legtöbb filippínó egyetlen lehetősége, ha egy ideiglenes kriptát bérelnek. Ezek az úgynevezett „apartmanok” csak ötéves fix időtartamra válthatóak. Ha lejár a bérleti idő, fel fogják nyitni a kriptát és kilakoltatják belőle a holttestet.
Itt lép be a történetbe Charlie Naag, akinek az exhumálás a szakmája. Nem épp gyenge idegzetűeknek való foglalkozás.
– Ha lejár a bérleti idő, fel kell nyitnom a sírt és el kell távolítanom a csontokat – tájékoztat Charlie –. Ezeket egy zsákba gyűjtöm, és ezzel előkészítem a sírhelyet egy újabb koporsó befogadására.
A holttestet öt éve temették el, de a csontokra még mindig tapadnak bomló szövetmaradványok. A legtöbben már az oszlásnak indult tetem bűzét is elviselhetetlennek tartanák, de Charlie már érzéketlenné vált e borzalommal szemben. Kevesebb, mint tíz dollárt kap egy holttest exhumálásáért, de csak ritkán fordul elő, hogy naponta egynél több megbízást kapna. A Fülöp-szigeteken a nagyarányú munkanélküliség és alacsony iskolázottság miatt korlátozottak a megélhetési lehetőségek:
– Számunkra csak ez a munka kínálkozik, és ez az egyetlen, amit meg is tudunk csinálni.