Az ősök szelleme

Írta: Peter Hessler
Fényképezte: Ira Block

Tavasz völgye faluban vonakodva emlegetik a múltat , a halott ősöket , rokonokat .„Mindig is szegény falucska volt a miénk” – csak ennyit böknek ki, ha a régi időkről találom faggatni őket, aztán mély hallgatásba burkolóznak. Néhány fényképet, maroknyi írást őriznek csupán. Még a közelben kanyargó nagy fal roppant romjai sem érdeklik őket különösebben. Engem azonban olyannyira izgatott a vidék történelme, hogy 2001-ben kunyhót béreltem Tavaszvölgyében.

Csakhogy hamarosan rá kellett jönnöm: a múlt ezen a tájon már nem egyéb, mint jó mélyre eltemetett emlék. A helybelieket, akárcsak a kínaiak zömét, elsősorban a prózai jelen: a termények ára, az építőipar gyors föllendülése, a kétórányira, Pekingben kínálkozó ezerféle munkalehetőség foglalkoztatja.

Egyetlen napja van az esztendőnek, amikor Kína népe a múltba tekint vissza – Qingming áprilisi ünnepe, azaz a „Tiszta fényesség napja”. Ez a hagyomány már több mint ezer éve, sokféle változatban él Kína-szerte, az ősök tiszteletének kultusza pedig még ennél is korábbi időkre nyúlik vissza. Hisz Észak-Kína lakói már több mint ötezer évvel ezelőtt nagy műgonddal megszervezett szertartásokon tisztelegtek halottaik előtt. Sokat hallottam arról, hogy Kína legősibb hagyományai nyomokban ma is föllelhetők, így érthető módon kapva kaptam az alkalmon, amikor ebben a faluban eltöltött első évemben elkísérhettem szomszédaimat Qingming-napi rituális zarándokútjukra, a hegyi temetőbe.

Már jóval napkelte előtt megindultunk fölfelé a falu mögött kanyargó kaptatón. Lányok, asszonyok nem, csak férfiak vehetnek részt ezen a szertartáson. Tucatnyi társam ugyanahhoz a nemzetséghez tartozott, mindegyiküknek Wei volt a családneve. Zubbonyt és cejgnadrágot viseltek, vállukon kosarat meg ásólapátot vittek.

Munkába menők eltökéltségével lépkedtek. Sárgabarackfák mellett haladtunk el; a kipattant rügyek megannyi apró csillagként ragyogtak a kora hajnali félhomályban. Húszpercnyi kutyagolás után, magasan a hegyoldalban, elértük a temetőt. Egyszerű földhalmok, rendezett sorok, mindegyikben egy-egy nemzedék halottai. A férfiak csapata az első sorban, nemrég elhunyt szerettei sírján látott munkához – apjuk, anyjuk, nagybátyjuk, nagynénjük nyughelyét vették gondozásba. Kitépkedték a gyomot, friss göröngyöket lapátoltak a halmokra, sőt még ajándékkal is kedveskedtek halottaiknak: palackos szeszes italt, néhány pakli cigarettát hagytak a síron, és másvilágra szánt papírpénzt égettek a kupacok felett („Mennyei Bank Rt.” – szólt a bankók felirata). 

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. januári lapszámában.