Katasztrófák nyomában – Csernobil 1. rész

1986. április 25-én a szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov még csak egy éve van hatalmon.

Borisz Sztoliarcsuk a reaktort hűtő vízszivattyúkat kezeli: „Fiatal voltam, és szerettem a munkámat. Büszke voltam rá, hogy ilyen különleges berendezéseket kezelek, és ilyen hatalmas erejű gépezet működtetésében vehetek részt.”

Ugyanezen a végzetes éjszakán a 29 éves Jurij Karnejev kezeli az áramot termelő roppant méretű turbinákat. Diplomázása óta leghőbb vágya volt, hogy Csernobilban dolgozhasson.
„Nagyon érdekes munka volt. És jó fizetést kaptunk.”

Csernobilban négy reaktor van, amelyek egyszerre üzemelnek. A reaktorok hatalmas kazánok módjára működnek. Az uránium rudak forralják fel a vizet. Az így keletkező gőz meghajtja a turbinákat, és áram termelődik.

Azon az ominózus áprilisi éjjelen Borisz és Jurij az éjfélkor kezdődő éjszakai műszakban dolgozik. A gyülekező éjszakai műszakra meglepetés vár. Feletteseik egy hibaelhárítási gyakorlat elvégzésére utasítják őket.

Az erőmű számára létfontosságú, hogy a reaktoron keresztül hűtővíz áramoljon. Csernobilban a vízszivattyúkat működtető áramot a turbinák termelik, amelyeket viszont a reaktor hajt meg. Ám ha hiba történik, az nukleáris katasztrófához is vezethet.

„A ma esti gyakorlat azt vizsgálja, hogy egy bizonyos szükséghelyzetben fenntartható-e az erőmű üzeme addig is, amíg a tartalék generátorok bekapcsolnak.”

Éjfél. Megkezdődik az éjszakai műszak. Jurij Karnejev bemegy a turbinaterembe. „Megvizsgáltam a turbinát, és megnéztem a műszerek állását. Ittunk egy csésze teát, és vártuk az utasítást a teszt megkezdésére.”

Borisz Sztoliarcsuk a vezérlőteremben van, mintegy 300 méterre a reaktortól. A reaktort vezérlő 27 éves Leonyid Toptyunov is csatlakozik hozzá.

Éjfél múlt öt perccel. Megkezdődnek a teszt előkészületei. Leonyid fokozatosan csökkenti a reaktor teljesítményét. A következő húsz percben minden a terv szerint halad. Ám három perccel később nem várt probléma adódik. A reaktor teljesítménye valamilyen okból túlzottan leesik. Leonyidnak helyre kell állítania a teljesítményt, mégpedig gyorsan. Megkönnyebbülésére úrrá lesz a problémán. Éjjel egy órára Leonyid úgy véli, hogy a reaktor stabil. Három perccel később a szivattyúkat kezelő Boriszon a sor. Bekapcsol két tartalék vízszivattyút. Ám ezek túl gyorsan pumpálnak vizet a reaktorba. Ez baj, mert így nem válik elég víz gőzzé a turbinák működtetéséhez. Leonyid úgy véli, hogy segít, ha növeli a reaktor teljesítményét Az ötlet beválik: a reaktor felmelegszik, így több gőzt termel a turbinák meghajtásához.

Leonyid és Borisz azt hiszik, hogy ellenőrzésük alatt tartják a helyzetet. Ám nincsenek tudatában, hogy a reaktor zónája kezd veszélyesen felforrósodni. A turbinateremben Jurij Karnejev telefonhívást kap. Valaki a vezérlőteremből közli vele, hogy minden készen áll, és a teszt rövidesen megkezdődik.

1 óra 23 perc. Egy gépkezelő a terv szerint leállítja a turbinákat. Ám a reaktort figyelő Leonyid azt látja, hogy annak hőmérséklete a magasba szökik. A reaktor nyomása a kritikus szint felé tart. A vezérlőteremben mindenfelé figyelmeztető jelzések sípolnak. Leonyid Toptyunov drasztikus lépéshez folyamodik: megnyomja a reaktor vészleállító gombját.

Ám a leállítás nem történik meg, és ami még rosszabb, a reaktor hőmérséklete sebesen emelkedik: már eléri a normál érték százszorosát. Alig egy perccel később a csernobili négyes reaktor felrobban.

A robbanás ereje félrelöki a reaktor 2000 tonnás acéltetejét. 8 tonna erősen radioaktív fűtőanyag repül ki a sötét éjszakába. A turbinateremben Jurij Karnejev hitetlenkedve bámulja az eseményeket. A tetőszerkezet összeomlik körülötte.

A Channel a katasztrófák nyomában: Csernobil Csernobil, 1986. április 26. Az atomerőműben éppen rutinszerű ellenőrzés folyik, amikor egy emberi mulasztás következtében a tudósok elveszítik uralmukat a folyamatok felett. 56 másodperccel később hatalmas robbanás rázza meg a létesítményt, melynek következtében hat tonna radiokatív szennyezőanyag kijut a légkörbe. A világtörténelem legsúlyosabb atomkatasztrófája közvetlen módon „csak” 31 emberi életet követel, azonban a szerencsétlenség következtében megnövekedett sugárszennyezés által megölt vagy súlyosan megbetegített áldozatok száma több ezerre tehető. A film a katasztrófa eddig homályban maradt részleteire igyekszik fényt deríteni. Mikor látható? Január 12-én (kedden) 20:30-kor

„Szólni sem bírtam, csak odakuporodtam a vezérlőpult mellé. Aztán amikor a leszakadó tető mozgása elült, azt gondoltam: ”Hála Istennek, hogy nem rám esett!””

Onnan mintegy 300 méterre, a vezérlőteremben Borisz Sztoliarcsuk mérnök úgy érzi, álmodik: „Éreztem, hogy valami különös történik, aztán hatalmas dörrenést hallottam. Kővé dermedtem – nem tudtam, mitévő legyek.”

Az első tizennégy tűzoltó a robbanás után négy percen belül a helyszínre siet. A négyes reaktor körül mindenütt tűz ütött ki. Erősítésre van szükségük. Pjotr Hmel tűzoltóparancsnok egyike az odaküldött további száz tűzoltónak.

„A földön mindenütt a berendezések darabjai hevertek. Nem tudtuk, hogy a reaktor robbant fel, mivel ezt senki nem mondta meg nekünk.”

A tűzoltók nincsenek tudatában, hogy egy nukleáris katasztrófa helyszínén dolgoznak. Másfél órán át egyre csak küzdenek a lángokkal. Aztán az emberek sorra összerogynak – hánynak, és eszméletüket vesztik. Köztük van Pjotr Hmel is.

„Nem gondoltuk, hogy rendkívül veszélyes esemény történt, főleg globális értelemben nem. Azt hittük, csak egy egyszerű tűzről van szó.”

Reggel 5 órára sikerül eloltani a tüzet. Pjotr parancsnokot egy moszkvai kórházba viszik sürgősségi ellátásra, mivel súlyos sugárfertőzéstől szenved. De ő legalább életben marad. A lángokkal küzdő hatvankilenc tűzoltóból harmincegy meghal a közvetlen radioaktív sugárzás következtében. Ám mindez még csak a válság kezdete.

A folytatást itt>> olvashatja.