Külföldiek Nipponban

Egyre többen vagyunk. Tíz évvel ezelőtt egymillióan, ma már a duplája. No persze mi volnánk a rendes külföldiek, akik legálisan tartózkodnak Japánban, vízummal, szóval törvény- és rendpártiak.

Részlet Ferber Katalin: Mindenki szellemi kalauza: Japán című esszégyűjteményéből

Legalább egymillió azonban azoknak a száma is, akik illegálisan élnek az országban, de ezt inkább hagyjuk azokra a kutatókra akik az ő helyzetükön próbálnak segíteni. Vagy azokra a hatóságokra, akik feladata az illegális bevándorlók szankcionálása.

Jelenleg a japán a világ legszigorúbb és legbonyolultabb bevándorlási szabályzata, néha az a benyomásom hogy a Bevándorlási Hivatal sem érti mindig, melyik szabály mikor érvényes, és kire. Újabban vannak törekvések már kormányzati szinten is, hogy Japánt egy „bevándorlóbarát” országgá alakítsák, hiszen a nyitás szükségszerű lenne a negatív demográfiai mutatók szempontjából.

Japán ugye Kelet-Ázsia Amerikája, itt van ugye a pénz (jó sok, mondjuk a thaiföldi bérekkel összehasonlítva), itt van ugye a technológia, és itt nincs elég munkaerő (a csökkenő népesség miatt).

Vagyis a gazdasági indítékú munkaerő-vándorlás (migráció) központja Szingapúr és Japán. Az elmúlt években Hong Kong is csatlakozott néhány szakmában, mert kiemelkedő béreket ajánl.

Ferber Katalin: Mindenki szellemi kalauza: Japán A közelmúltban jelent meg egy különleges könyv. Esszésorozat, amit a 16 éve Japánban élő professzorasszony, Ferber Katalin írt. Kell- e jobb optika: Milyenek látja a társadalmat a külföldi, de ott élő egyetemi tanárnő? (Jószöveg Műhely Kiadó)

Nos, itt vagyunk Japánban, s a 127 milliós majdnem teljesen japán népességnek 1, 6 százaléka külföldi. Ugyanakkor a bevándorlás könnyítése, az ezzel kapcsolatos reformjavaslatok rendre elbuknak, mert a társadalmon belül óriási ellenállás tapasztalható ezzel kapcsolatban. A japán társadalom elzárkózó, homogén. A bevándorlók számának növekedése megbontaná ezt a homogenitást és feszültséget okozna – a törvényhozók (talán jogos) aggodalmai szerint. Mint azt az idegenekről szóló esszémben említettem, a japán lakosság legalább felének az a véleménye, hogy az országukban elkövetett bűncselekmények túlnyomó többségét külföldiek követik el, sőt még a turisták érkezését is valamiféle, az országuk elleni merényletnek tartják. Ezen vélekedések ellen már az Amnesty International japán képviselője is felemelte szavát, szerinte a japánok számára a külföldiek egyszerűen bűnbakok, hiszen a felderített bűncselekmények 98%-át japánok követik el.

2007 óta új bevándorlási törvény van érvényben, mely szerint az országba belépni kívánó 16 évnél idősebb külföldiektől a szokásos papírok kitöltése mellett fényképet és ujjlenyomatmintát is kérnek a japán hatóságok. Ez mind a terrorizmus elleni harc jegyében zajlik, az adatokat a központi számítógép összehasonlítja azzal a listával, amelyen bűnözők, és az országból már kitiltott illegális bevándorlók adatai szerepelnek.

Tokió nemzetközi repülőterén, a Naritán, az útlevélvizsgálat végeztével kedves tábla fogadja az országba érkezőt: „Üdvözöljük Japánban, de kövesse a szabályokat!”

Azért talán az túlzás lenne, ha most azt mondanám, minden nap találkozom külföldiekkel Tokióban. Ez nem így van, még a 17 milliós lélekszámú fővárosban sem. Akiket gyakrabban látni, leginkább amerikaiak, aztán persze az EU emberei, rengeteg kelet- és délkelet-ázsiai, de indiai, afrikai alig. A szabadidő eltöltéséről írt esszémből ismerős Roppongi nevű szórakozónegyed például tele van külföldi tulajdonú bárokkal, német sörözőkkel, francia és más európai konyhát vivő éttermekkel.

Japán állampolgárrá csak a születés jogán lehet válni, de az sem automatikus. A szumójátékosok és a híres japán csapatban játszó futballisták azok persze kivételek, ők szinte azonnal állampolgárságot kapnak, hiszen akkor a japán adóhivatalt gazdagítják, márpedig nekik van miből adózniuk.

Egyébként szinte senki nem lehet japán állampolgár, mert a kérvényhez csatolni kell az igazolást arról, hogy már hontalan az illető, vagyis lemondott eredeti állampolgárságáról. Ez nem jelent kevesebbet mint azt, hogy akkor válik valaki hontalanná, amikor még nincs meg az új, vagyis a japán állampolgársága.

Ez jelenleg az EU összes tagállamában – beleértve kis hazánkat – alkotmányba ütköző, azaz az államfő nem bocsáthat el senkit állampolgári kötelékéből új állampolgárság hiányában.
A japán állampolgársági kérelem elbírálása egy év.

Ez alól csak azok a koreai, kínai, tajvani, a gyarmati időszakban Japánba kényszerült emberek leszármazottai a kivételek, akik 1945-ben Japánban rekedtek (se ki se be alapon) s ma már a harmadik generáció nő fel Japánban japán állampolgárság nélkül.

Ők már soron kívül megkapják, de többségük ma is erkölcsi kérdésnek tartja, hogy ezt a japán kormánynak automatikusan fel kellene ajánlania, hiszen nagyszüleiket többnyire kényszermunkára hurcolták ide, vagy hamis ígéretekkel, mint gyarmati alattvalót.

Vannak szép számmal brazilok és peruiak, mert a két világháború közötti időszakban a japán kormány segédletével japán telepesek vándoroltak oda, s az ő leszármazottaik dolgoznak ma Japánban rengeteg gyárban. Ők jogosultak állampolgárságra, hiszen őseik japánok, bár se japánul nem tudnak, se Japánban korábban nem éltek. Fura ugye?

Japán több mint tízféle vízumot bocsát ki, én pedig – ismerve a japán jogszabályokat – nem akartam házasodás által vízumhoz jutni. Miért? A szabályok szerint ha a japán házastárssal netán történne valami, ne adj isten meghal, a nem japán házastársnak 48 órán belül, kötelezően el kell hagynia a szigetországot. Ha gyerekek vannak, még borzasztóbb a helyzet, mert ők automatikusan japán tulajdonnak számítanak, tehát maradniuk kell. Ilyenkor az egyik – európai fülnek nagyon furán hangzó – megoldás, hogy a japán házastárs családja adoptálja a nem japán menyet vagy vőt, a másik, hogy saját jogon munkavállalói státust szerez. Én, a munkám révén, már állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi vagyok, de még ma is három évenként lejáró visszalépési vízumért folyamodom, s fizetek érte, nem is keveset. Pedig állásom biztos, állandó lakhelyem tíz éve változatlan. Mégis.

A sorozat részei: