Tífusz okozta az ókori Athén hanyatlását

Bár a kutatók immár több száz éve keresik az ókori Athén hanyatlásának okát, mindeddig nem sikerült egyetértésre jutniuk abban, hogy a görög történetíró Thuküdidész milyen betegségre gondolhatott pontosan, amikor „A peloponnészoszi háború” című könyvében egy furcsa járvány tüneteiről beszél. Thuküdidész arról ír, hogy a különleges kórnak kezdetben nem voltak látható jelei, teljesen egészséges emberek hirtelen fejfájásra kezdtek el panaszkodni, szemük bevérzett, leheletük bűzössé vált, tüsszögni kezdtek majd pedig nemsokára mélyről jövő és fájdalmas köhögés kísérte a jelenséget.

Az öklendezés és a hasmenés Thuküdidész szerint már a végső stádiumban lépett fel a lázzal együtt, és aki megbetegedett igen gyakran bele is halt a görög történetíró által meg nem nevezett járványba. Thuküdidész egyébként, aki maga is megfertőződött, szerencsésen túlélte a belgörög háború idején kétszer – Kr.e. 430 és 429, majd pedig Kr.e. 427 és 426 között – is megjelenő járványt, ám az athéniak harmada odaveszett, Athén legnagyobb alakjával, Periklésszel együtt. Az athéni hadsereg a járvány okozta veszteségeket nem is tudta igazán már pótolni, így ezt követően a háborúból csakis vesztesen jöhetett ki.

Fogakon végzett kutatások
Történészek és tudósok sora próbálta már megfejteni Thuküdidész leírása alapján, hogy pontosan melyik betegségről is lehetett szó: szóba jött többek között a bubópestis, a himlő, a lépfene és a kanyaró is, ám úgy tűnik, hogy a most megjelent tanulmányban pontot tettek ennek a hosszú ügynek a végére. Az International Journal of Infectious Diseases című szaklapban közölt kutatás ugyanis egyértelműen megállapította, hogy a járvány csakis hastífusz lehetett.

Manolis Papagrigorakis, az athéni egyetem professzora és csapata még Kerameikos városában 1994-ben feltárt tömegsírleletre támaszkodva állapította meg mindezt. A kutatók hosszas elemzés után előbb konstatálták, hogy az edények és a csontmaradványok egyértelműen a peloponnészoszi háború korából valóak, majd pedig nemrégiben véletlenszerűen kiválasztott koponyákból kiemelt fogakon végeztek el DNS vizsgálatokat.

A fogak belsejéből kinyert DNS minták egy része megegyezett a Salmonella enterica serovar Typhi, azaz a hastífusz kórokozójának DNS-ével, így a görög antropológus szerint egyértelmű, hogy az athéniak vereségét tulajdonképpen a soraikban feltűnő hastífuszjárvány okozta. A járvány egyébként víz és élelmiszerek közvetítésével terjedt, és Thuküdidész leírása szerint valahonnan Etiópiából indult el, hogy aztán Egyiptomon és Líbián keresztül „meghódítsa” és romba döntse Athént.

Túl gyorsan terjedt egy modern tífuszjárványhoz képest?
„Ahhoz, hogy egy ókori járványt azonosítani tudjunk, először is az szükséges, hogy létezéséről bizonyítékaink legyenek. A leírások arról tanúskodnak, hogy a járvány okozta hasmenés és a vérhas már az ókori görögöknél is létezett” – nyilatkozta Papagrigorakis a BBC-nek. A peloponnészoszi háború idején kitört járvány azonosítása azért jelentett komoly nehézséget a kutatók számára, mert eddig csak Thuküdidész leírására tudtak támaszkodni. A mostani vizsgálatok viszont immár mikrobiológiai és patológiai evidenciával is szolgálnak a járvány pontos mibenlétét illetően, ez pedig komoly előrelépést jelent Papagrigorakis szerint.

Az egyetlen dolog, ami a régész saját bevallása szerint sem vall a tífuszra, az a gyors terjedése és a járvány kifejlődése. A modern tífuszjárványok terjedése ugyanis jóval több időt vett igénybe, mint ahogy azt Thuküdidész leírta, ám Papagrigorakis a folyóiratban megjelent tanulmányban hangsúlyozza: az eltérés oka a tífusz kórokozójának fejlődésében keresendő.

Végső bizonyosság?
Másrészt Papagrigorakis arra is felhívja a figyelmet, hogy az ostromlott és körbezárt Athén eleve zsúfolásig megtelt, ráadásul a higiénikus körülmények is igen sok kívánnivalót hagytak maguk után, melyek aztán együttesen okozhatták már a járvány igen gyors terjedését.

Daniel Antoine, a University College London professzora szerint a kutatás eredménye egyértelműen védhető, és a DNS vizsgálatok nagy valószínűséggel helyesen állapították meg a hastífusz meglétét. A BBC-nek nyilatkozva viszont azt is elmondta, hogy a végső bizonyosság eléréséhez mindenféleképpen szükség lenne egy kontrollra, melyet egy másik laboratóriumban végeznének el, valamint arra, hogy nagyobb mintán végezzék el ugyanezeket a kutatásokat.