Zarándokhelyek a szent folyó mentén

Gangotri
Az ősi hindu írások szerint a Gangesz eredetileg a mennyekben folydogált. Aztán hajdanán úgy döntött, lezuhan a Földre, hogy hamvai megtisztításával és halottai feltámasztásával segítse az emberiséget. Síva isten a hajával tompította a folyó esését, hogy megkímélje a világot becsapódásának erejétől.

Mára komoly vallási központ létesült ott, ahol ez a titokzatos esemény a legenda szerint bekövetkezett. A Himalája lábánál fekvő Gangotri az első város, amelyet a Gangesz a hegyektől a tengerig tartó útja során keresztez. A Gangesz felkeresése Gangotrinál az egyik legfontosabb zarándokút, amit egy hindu megtehet.

A legtöbb zarándok busszal érkezik. Több napon át dugig tömött járműveken zötykölődnek a veszélyes hegyi utakon. Amint a lábuk biztos talajt ér, azonnal a folyóhoz sietnek, amit ők Ganga anyának hívnak. A víz széléhez érve megfürdenek a jéghideg folyóban, hogy beteljesítsék küldetésüket. Éppúgy, ahogy Ganga istennő eljött, hogy megtisztítsa az emberiség hamvait, ezek a zarándokok is úgy vélik, hogy a folyó az ő bűneiket is lemossa. Ezen a helyen, ahol a folyó vize még gyors és áttetsző, különösen erősnek tartják tisztító erejét.

Hogy megköszönjék a folyónak a megtisztulást, a zarándokok imát mondhatnak a templomban, amiről úgy tartják, arra a sziklára épült, amin Síva isten helyet foglalt, hogy felfogja a Gangeszt esését. A zarándokok egy része papokat kér fel, hogy elvégezzék helyettük a szertartást. Néhány rúpiányi fizetségért áldozatokat mutatnak be Gangáa anyának a zarándok nevében.

A Gangotri eléréséért tett erőfeszítés azt fejezi ki, hogy csak a hithű zarándokok képesek elviselni az idáig tartó hosszú buszutat. A legmélyebben hívők azonban nem busszal érkeznek, hanem a teljes utat gyalog teszik meg. A zarándoklat számukra életforma. Hódolatukat róják le azzal, hogy kiállják a Gangotriba vezető gyalogút nehézségeit. Az alamizsnából és adományokból élő szádhuk egy része narancsszínű ruhát visel, amivel az anyagi javak elutasítását fejezik ki.

Egyesek, köztük None is, mértékletességük jeleként hamuval kenik be testüket.

– „Minden reggel felkelek, megfürdök, elvégzem a szertartásokat, és hamuval szórom be magam. Az emberekért imádkozom Ganga anyához. Miután befejeztem az étkezést és vizet vettem magamhoz, az esti ima után aludnom kell. A következő nap reggel négykor kelek és ismét megmosakszom. Így kell élnie az embernek Gangotriban.”

Gomukh

A legmélyebben hívő zarándokok számára azonban nem Gangotri jelenti az utazás végét. Sokan 17 kilométerrel túlmennek a városon, a Gangotri-gleccseren át a Gomukh-jégbarlangig, ahol a folyó tulajdonképpen ered. Ez a név tehénszájat jelent. A jégbarlangban fakad az a tejfehér gleccservíz, ami a Gangeszt táplálja. Mivel ez a folyó spirituális forrása, a hinduk hite szerint a víz tisztító ereje itt a legjobb. A forrás pontos helye azonban változott az idők során, mivel a folyót tápláló jégmezők visszahúzódtak. A Gangotri gleccser évente 25 métert hátrál.

Ez lehet a magyarázat a szent szövegekben a folyó eredetével kapcsolatban jelentkező zűrzavarra. Habár a folyót tápláló gleccserforrás ma Gamukhban található, 4000 évvel ezelőtt, a hindu szent iratok keletkezésekor, a gleccser egészen Gangotriig érhetett, így született az a legenda, hogy a Gangesz itt pottyant le a földre. A tudósok szerint ha ez így folytatódik tovább, a gleccser 2035-re eltűnik, és a Gangesz spirituális forrása teljesen kiapad. Ennek hatása katasztrofális lenne mindazok számára, akik e vízzel táplálják a testüket és a lelküket.

Gangotri városából a Gangesz Észak-India csipkés hegyein tör utat magának, és visz életet a területre. Ezen az elmaradott, eldugott vidéken a folyó jelenti az egyetlen ivóvízforrást. Egy vízhiánytól szenvedő országban ez a legnagyobb adomány, amit a Gangesz adhat. A folyó az útját folytatva még sokkal több embert tart el, ahogy vizét eltérítik, és szomjas kis- és nagyvárosokba pumpálják. A Gangesz és mellékfolyói ma India lakosságának a felét látják el ivóvízzel. Az emberek szomjának oltása mellett a folyó az állatállományról is gondoskodik, és termékennyé teszi a földet. A Himalája szikláiból kimosott, ásványi anyagokban gazdag hordalékot a folyó a völgyeiben teríti szét, termékeny talajt hozva létre.

Haridvar
Nem csoda, hogy a folyó ajándékaira az istennő áldásaként tekintenek. A víz mentén lefelé haladva Gangotritól körülbelül 225 kilométerre található Haridvar városa. Ebben a városban azt a helyet tisztelik, ahol a Gangesz elhagyja a hegyeket és belép a síkságra, és a földeket megtermékenyítő erővé változik. Évente 18 millióan látogatnak el a településre, hogy megünnepeljék ezt a sorsdöntő találkozást. A folyó meredek partjára különlegesen kiképzett lépcsőket, úgynevezett ghátokat építettek, hogy könnyebben meg lehessen közelíteni.

A vízbe merészkedők azonban nagy kockázatot vállalnak, mivel ezen a részen rendkívül erős a sodrás. A Gangesz sebes hegyi folyóból itt változik széles víziúttá. Minden évben sokakat elragad a tomboló víztömeg. Mégis, éppen a gyors folyású víz miatt özönlenek ide a hívők, hogy megfürödjenek. A sebes áramlat annak bizonyítéka, hogy a folyó frissen és tisztán érkezik le a hegyekből. Ami még ennél is fontosabb az az, hogy a forrástól számítva Haridvar az első autóval is könnyen megközelíthető nagyobb város a Gangesz mentén, ami ennek köszönhetően India egyik legnépszerűbb zarándokhelyévé vált. Mivel minden hindunak vallási kötelessége, hogy életében legalább egyszer ellátogasson a Gangeszhez, Haridvar felkeresésével az egész családnak lehetősége adódik, hogy teljesítse a feladatát.

A város mostanra a zarándokok tömeges fogadására is berendezkedett. A hindu papok fából készült szárnyékaikból a szállásbiztosítástól kezdve a vallási ceremóniákig bezárólag a szolgáltatások széles skáláját kínálják. A hindu családok számára ezek közül egy különösen fontos. A hajvágási szertartást, a mundánt vagy chadakaranát, a gyermek első vagy harmadik életévében végzik el. A születéskor meglévő haj az előző életek jellemvonásait tükrözi.

Hogy a gyermek megszabadulhasson a múltjától, a fejét leborotválják és levágott haját a Gangeszbe dobják megtisztulni. A családok mindent elkövetnek, hogy gyermekük mundán szertartását biztosan a Gangesznél végezzék el. Mielőtt elhagynák Haridvart, még a legvallásosabb turisták is szeretnek valamilyen emléktárgyat vásárolni. A legnépszerűbbek talán a folyóvizet, a gangajalt tartalmazó üvegcsék. A címke szerint a fürdővízhez adott pár csepp gangajal gyógyír az összes betegségre, és megszabadítja a testet a bűntől.

A legtöbben azonban inkább műanyag kannákat vesznek, amit maguk töltenek meg a Gangesz vizével. Ami látszólag olcsó ajándék, az valójában a legértékesebb szuvenír, amit egy zarándok csak hazavihet. A hinduk úgy vélik, hogy a gangajalnak természetfeletti ereje van. Azt állítják, hogy bármennyi ideig is tárolják, a Gangesz vize nem poshad meg, és még nyílt levegőn is friss marad. Emellett úgy tartják, hogy a szúnyogok sem képesek tenyészni benne.

A Gangeszről készült cikksorozat második része:
Mennyire „tisztít” a szent folyó?