Az ezredforduló új szerzeményei a Nemzeti Múzeumban

A Magyar Nemzeti Múzeum 1997-ben kiállítás-sorozatot hívott életre, amelyen évenként az aktuális új szerzemények mutatkoznak be. Ennek a sorozatnak az elindítására az adott alkalmat, hogy 1997-től Magyarországon is lehetővé vált, hogy az állampolgárok befizetett személyi jövedelemadójuk egy százalékával szabadon rendelkezhetnek, többek között felajánlhatják kulturális célra is. Az adófelajánlásokból a Magyar Nemzeti Múzeumnak juttatott összeget az intézmény műtárgyvásárlásra fordítja.

Az új szerzeményi tárlatok az így bekerült műtárgyak mellett híven szemléltetik a gyarapodás hagyományos forrásait is: az intézmény régészeinek ásatásaiból előkerült leleteket, az adományokat és a költségvetésből vagy céltámogatásokból történő műtárgyvásárlásokat, valamint a gyűjtésből és hivatalos átadásokból származó muzeális anyagokat.

Az eddigi tíz kiállítás legbecsesebb műtárgyaiból és az elmúlt két év legértékesebb szerzeményeiből most, 2010-ben egy reprezentatív válogatást tárnak a látogatók elé.

A Magyar Nemzeti Múzeum ezzel a kiállítással is szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik felajánlásaikkal és adományaikkal, segítő támogatásukkal tevőlegesen részt vettek a nemzeti kulturális örökség védelmében, annak megőrzésében, és nemzeti kincseink gyarapításában.

A múzeum régészeti gyűjteményeinek anyagait gyarapították régészeinek tervásatásai (pl. Campona, Szendrő vára), valamint a földből véletlenül előkerült leletek. Az utóbbiak közül kiemelkedő például a Bükk hegységben fekvő Bódvaszilas közelében előkerült, egy bronzedényből és bronzeszközökből álló lelet, amely a Kr. e. 11–9. századi bronzkori magas szintű fémművesség pompás emléke. A leletet egykori tulajdonosa elásta, egyesek szerint ellenséges támadás elől, mások szerint túlvilági hatalmaknak szánt áldozati ajándék lehetett.

A Kárpát-medence egykori népeinek emlékei mellett a kiállításon rendkívül gazdag anyag szemlélteti a magyar nép történelmét, amellyel a látogató mintegy végigkísérheti történelmünket az Árpád-kortól napjainkig. A tárlat egyik legizgalmasabb kincse egy aranygyűrű, amelyet latin felirata (magyarul: Kálmán király gyűrűje) Könyves Kálmán királyhoz köt. A gyűrű karikájának belső felének feliratát „GUT GUT GUTANI TABAL” mind az arámi, mind a gót nyelv szerint megpróbálták már értelmezni. Egyelőre annyi bizonyos, hogy ez az ékszer a 11–12. században közkeletű mágikus gyűrűknek aranyból készült példánya, amely valószínűleg Kálmán királyé volt. Egy éven belül másodízben kerül a nagyközönség elé az a Mátyás király korából származó pajzs, amelyet 2008-ban vásárolt a múzeum. A katonák személyi védelmét szolgáló, magyar gyűjteményekben egyedülálló pajzs bőrrel bevont előoldalán a sárkányt ledöfő, páncélba öltözött Szent György alakja látható.

A magyar történelem kiemelkedő eseményeinek relikviáit a Magyar Nemzeti Múzeum megkülönböztetett figyelemmel gyűjti; az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeinek gyűjtése folyamatos zajlik a múzeum különféle gyűjteményi egységeiben a képi ábrázolásoktól kezdve az egyedi ereklyetárgyakon át az érmekig és kitüntetésekig bezárólag. A tárlat bemutat néhányat ezek közül, mint Asbóth Lajos ezredes Kossuth-bankókkal tömött szattyánbőr pénztartóját, a bécsi Akadémiai Légió kardját, és nem utolsósorban Görgey aranygyűrűjét, amelyet tábornok és főtiszt társai készíttettek Patits Ferenc pesti ötvösmesterrel. A gyűrűn Görgey neve mellett az ajándékozók nevei olvashatók, köztük Klapka Györgyé, Nagysándor Józsefé és Leiningen-Westerburg Károlyé.

A neves történeti személyekhez fűződő tárgyak hol adományként, hol vásárlás útján, rendszeresen gazdagítják gyűjteményeinket, mint például két hófehér, aranyozott, kígyófüles meisseni porcelánváza a 19. század második feléből, amelyet a hagyomány szerint Erzsébet királyné ajándékozott hűséges társalkodónőjének, Ferenczy Idának.

A kiállítás 2010. január 19. és május 30. között lesz megtekinthető.