A szent folyó legszentebb helye

Allahabadtól 125 kilométerre a Gangesz eléri Benáresz (Varanaszi) városát. A folyó ezen a legszentebb helyen szembesül legborzalmasabb válságával.
Benáreszt tartják a mintegy 330 millió hindu isten és istennő spirituális otthonának. Ez az egyetlen hely a Gangesz teljes szakaszán, ahol a víz északi irányba, a forrása felé folyik. A legenda szerint a Gangesz olyannyira beleszeretetett Benáreszbe, hogy majdnem feladta tenger felé vezető útját, hogy a városban maradhasson.
A hinduk hite szerint örökös megváltást nyernek azok, akik testét Benáresznél hamvasztják el, és maradványaikat ott szórják a Gangeszbe. Ennek következtében az ország legkülönfélébb pontjairól zarándokolnak el ide az öreg vagy halálosan beteg emberek, hogy ebben a városban töltsék utolsó napjaikat. Az öregek, akik Benáreszbe jönnek úgy vélik, hogy „ha elválok a családomtól, rátalálok Istenre. Ha feláldozok valamit, kapok helyette egy másikat.” Az emberek azért jönnek ide, hogy megtalálják Istent.
A hamvasztás
A holttestek elhamvasztását a Manikarnika Gháton végzik, amely mind közül a legszentebb hely a szentek városában. Halottakkal foglalkozni piszkos és veszélyes munka. A lángokat éjjel-nappal őrzők az érinthetetlenek – a kaszton kívüliek –társadalmi csoportjához tartoznak. A hagyományos indiai társadalomban az érinthetetlenek vagy asprisják a legalacsonyabb rangú emberek mindenki közül. Manikarnikában azonban hatalmas tiszteletnek örvendenek. Legyen szó gazdagokról vagy szegényekről, magasabb vagy alacsonyabb kasztba tartozókról, az elhunytak családjai ezekre a munkásokra bízzák a megfelelő hindu temetés elvégzését.
Még a halottak számára is léteznek ajánlat-csomagok. A teljes hamvasztáshoz szükséges összes fát, tömjént és munkaerőt nagyjából 950 rúpiáért, azaz közel 20 dollárért lehet megvásárolni. A halottégetők azonnal nekifognak, ahogy megállapodtak az árban. Kimérik a tűzifát a máglyához, amire a testet helyezik. A holtestet az öröklángból gyújtják meg, ami az idők kezdete óta kell, hogy égjen. Eközben a család főgyászolója, általában a legidősebb fiú, fájdalma jelképeként leborotváltatja a fejét. A szertartás végeztével kiemel az öröktűzből néhány ágnyi szent kushafüvet, majd lángra lobbantja vele a máglyát. A holttest elég, és a füst a mennyországba juttatja az elhunyt lelkét.
Fotó: Steve McCurry
A világ több többi része előtt hátborzongatónak tűnhet a szertartás nyilvános jellege. A hinduk számára azonban csak az elfogadható, ha ez az ünnepi rituálé a szabad ég alatt megy végbe. Nem sok könny hullik, miközben a gyászolók a halott lelkének távozását figyelik.
Az állapotos nők és csecsemők bűntelennek számítanak. Nem szükséges őket hamvasztással megtisztítani; holttestüket egyenesen a vízbe engedik. Benáreszben gyakori a díszes lepelbe csavart vízen lebegő halottak látványa. A várossal szembeni folyópart szintén tele van emberi maradványokkal. A hinduk ennek ellenére minden reggel összegyűlnek, hogy megmártózzanak a Gangesz szent vizében. A folyó tisztaságába vetett megrendíthetetlen hitük vezérli őket.
A víztisztító pap
Dr. Mishra csupán 14 éves volt, amikor ő lett a hetedik pap a családjában. Ez a rang apáról fiúra száll. A férfi emellett vízépítő mérnök is, és teljesen tisztában van a folyót sújtó szennyezéssel. Mégis, a Gangeszban való fürdőzés számára nem választás, hanem hit kérdése.
„A szent szövegek azt mondják, hogy az istennő meglátogatása, megérintése, a mosdás, az ivás megtisztít minket a bűneinktől. Nem fogok eltérni a vallási előírásoktól, de azt nem tudom elhinni, hogy a Gangesz nem szennyezett, mert ez bizonyosan nem igaz. Tehát miközben szívvel-lélekkel vallásos vagyok, gondolkodásom racionális – vallja Dr. Mishra, aki szerint leginkább a hatóságokat, és nem a zarándokokat kell okolni a Gangesz elszennyeződéséért.
„Le kell számolni azzal a tévhittel, hogy csupán a zarándokok szennyeznék a folyót. Főleg azok ártanak a Gangesznak, akik a városok és gyárak működését felügyelik, és azok, akik számos üzem szennyvizét a folyóba engedik. Mi ezeket szennyező gócoknak hívjuk. A vízszennyezés 95 százalékáért ezek a felelősek ” – mondja a mérnök-szent ember.
Dr. Mishrát feldühítette a hatóságok közönye, ezért saját tisztítókampányba kezdett. Kutatólaboratóriumot hozott létre, hogy maga ellenőrizze a szennyezettség mértékét. A laboratórium elsősorban a folyóvíz-minták az emberek és állatok vastagbelében természetesen előforduló kólibaktérium-tartalmát vizsgálja.
Egyes baktériumtörzsek olyan halálos betegségeket okozhatnak, mint a tífusz és a hepatitisz. A vízben lévő kólibaktériumok mennyiségéből következtetni lehet az általuk jelentette egészségügyi veszély mértékére. A benáreszi teszteredmények megdöbbentőek.
„Az ivóvíz kólibaktérium tartalma 500 egység vagy annál kevesebb lehet. Ez az egészségügyi határ. Mi a folyóparttól öt méterre vettünk mintákat, mivel ez a legtávolabbi pont, ahol az emberek meg tudnak fürdeni. A vízbe is beleisznak azon a helyen. A kólibaktérium szám itt 40 és 80 ezer közé tehető. Ennek a szennyvíz a legnagyobb oka” – magyarázza Krupram Dubey, a laboratórium munkatársa.
A bizonyítékok azt mutatják, hogy a Gangesz Benáresznél minden, csak nem tiszta. Sokan azt mondják, hogy a zarándokok hite elfedi előttük a problémákat. Mások úgy vélik, hogy ha tudnának is a szennyezésről, továbbra is késztetést éreznének arra, hogy megfürödjenek. A Gangesz számukra az élet központja. Mint ahogy egy halat sem lehet elválasztani a víztől, úgy őket sem lehet a Gangesztől. Ami még ennél is fontosabb, Dr. Mishra meg van győződve arról, hogy azok a legalkalmasabbak a Gangesz megtisztítására, akik hisznek a tisztaságában:
Fotó: Steve McCurry
„Ha leülök az emberek közé, és azt mondom, hogy a Gangesz elkoszolódott, szennyezetté vált, akkor egy-két percen belül valaki fel fog ugrani: őszentsége, kérlek ne mondj ilyet, ez elviselhetetlen! Ám, amikor megmutatjuk nekik, hogy mi történik, azt mondják: nem, a város szennyvízét nem szabadna a folyóba engedni, ezt meg kell állítani. Ha ki tudjuk használni ezt a folyó iránt érzett szeretetet és tiszteletet, hatalmas erőt meríthetünk belőle, ami sokféleképpen segíthet minket.”
Ha a szeretet ereje valóban meg tudja menteni ezt a vizet, akkor még van remény, mivel egyetlen folyót sem szeret úgy a népe, mint a hinduk a Gangeszt.
A Gangeszről készült cikksorozat előző részei: