Betiltották a Himnuszt

A cikk megjelent az FN.hu oldalon.

Magyarországnak a 19. századig nem volt „kanonizált” himnusza. A katolikus magyarság egyfajta néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Ezek mellett a nemzeti összetartozást fejezte ki a – hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is.

1797-ben Joseph Haydn Leopold Haschka versére megalkotta a Gott erhalte Franz den Kaiser kezdetű osztrák császárhimnuszt, amely természetesen az egész császárságban, így Magyarországon is a hivatalos himnusszá vált. Az volt akkor is, amikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén befejezte a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét. A vers öt évvel később jelent meg.

Megpályázott Himnusz
Vörösmarty Mihály Szózatának Egressy Béni által történt eredményes megzenésítése (1843) után Bartay Andrásnak, a pesti Nemzeti Színház igazgatójának támadt az az ötlete, hogy az osztrákok Gott erhalteja, vagy a britek God save the Kingje példájára a magyaroknak is legyen néphimnusza. A pályázatot Garay János lapjának, a Regélő Pesti Divatlapnak a 1844. március 3-i számában hirdette meg. „…ez évben 20 arany pálya díjt tűz ki a’ legjobb népmelódiáért – Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve… Beküldésének határnapja 1844. május 1ső napja…” Az új nemzeti himnusznak tehát nem csupán szépnek, zeneileg értékesnek, hanem a tömegek által is könnyen énekelhetőnek kell lennie.

A zsűri 1844. június 15-én hozta meg döntését a jeligével beküldött, anonim pályázatokról. A nyertes az előző évben bemutatott Hunyadi László című opera szerzőjének, Erkel Ferencnek (1810-93) az alkotása volt. Erkel műve mellett hat pályamű kapott dicséretet, – többek közt a Szózat sikeres megzenésítésével korábban első díjat nyert Egressy Béni is.

A Himnusz eredetileg egyébként nem is volt olyan szomorú darab, mint ahogy ma ismerjük. Még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, majdhogynem mulatós ritmusú volt, a húszas években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.

A nép hangja is Erkelt választotta
Az első helyezett Himnuszt és a dicséretet nyert műveket a pesti Nemzeti Színház ének- és zenekara egy színdarab előadása előtt és az egyes felvonások közt 1844. július 2-án mutatta be. A legnagyobb tetszést, a közönség tapsviharát Erkel műve váltotta ki. A publikum tehát ugyanúgy döntött, mint a szakemberekből álló bizottság.

A Kölcsey-Erkel-féle Himnusz 1844. augusztus 10-én szólalt meg először nyilvános ünnepségen, az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevű gőzös vízrebocsátásánál. Még ez év szeptemberében megjelenik nyomtatásban a kottája – Deák Ferencnek ajánlva. Ez lehetővé teszi a mű országos elterjedését. Hivatalos állami ünnepen 1848. augusztus 20-án hangzik fel először a budavári Mátyás-templomban.

A zivataros időszak
A szabadságharc leverése után viszont csak elvétve szólalhatott meg a Himnusz. Ismét a Gott erhalte-t erőszakolják a nemzetre. Csak 1903-ban sikerült törvényileg elfogadott himnusszá válnia az Erkel-műnek.

A II. világháborút követően a magyar címert „szovjetesítették”, a Himnuszunknak viszont nem tudtak ártani, bár megpróbálták. Révai József és Rákosi Mátyás tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, és azt Kodály Zoltánnal megzenésítteti, ám nem sikerült átverniük ezt az akaratukat. Illyés nem vállalta, a kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!”. Hogy miért hagyták annyiban ezt a szembeszegülést, nem tudni, minden esetre maradt a „régi” Himnusz. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.

A szabadság Himnusza
Az 1956-os szabadságharcnak szinte zenei szimbóluma volt a Himnusz, a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya. A Kádári adminisztráció aztán már elfogadta a Himnuszt és a Szózatot, ami persze legtöbbször a szovjet himnusszal és az Internacionáléval együtt szólalt meg.

Kölcsey Ferenc – mintegy 30 nyelvre lefordított – művét 1989 őszén vették a hatóságok jogszabályi védelem alá, az alkotmány szövegének része lett a Himnuszra való utalás. A Himnusz szövegének születésnapja pedig egy 1989-es kormányhatározat alapján a Magyar Kultúra Napja is egyben.

2006. május 7-én Budakeszin felavatták a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.

Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a költemény kottái.