Hogyan védik a pigmeusok az esőerdőt?

A pigmeusok erdőtisztelete szó szerint nem ismer határokat, de a Kongó, Kamerun és Gabon területén elterülő hatalmas esőerdőben egyébként is ember legyen a talpán, aki az országok közötti pontos határvonalat meg tudja határozni. De az esőerdők határán túlterjed a pigmeusok „uralta” esőerdők szellemeinek és isteneinek tisztelete is – ugyancsak tragikus formát öltve. Az ENSZ vizsgálóbizottságának 2003-as jelentése szerint a kongói polgárháborúban nem volt ritka, hogy a fegyverrel egymásnak eső felek a konfliktuson kívülálló pigmeusokat ölték le és fogyasztották el. A kannibalizmus oka pedig nem volt más, minthogy a lázadó kongói csapatok is hittek abban, hogy a törpenövésű pigmeusok felfalásával az esőerdők szellemét és erejét is magukhoz veszik.

Elképesztő ütemben fogy az esőerdő
Bár a legutóbbi fejlemények ismét okot adnak nyugtalanságra és aggodalomra Kongó esőerdeinek lakói körében, a nyugalmasabbnak nevezhető békeévek sem jelentettek megnyugvást a pigmeusok számára. Az esőerdő pusztítása ugyanis hihetetlen méreteket öltött: a környező törzsek és államok teljes kontroll nélkül irtották a nyugati világban az egzotikus fák iránti kereslet kielégítéséül szolgáló trópusi fákat. A pigmeusok ugyan tisztában voltak azzal, hogy életterük egyre szűkül, hogy újabb és újabb szent helyek tűnnek el, ám a hatóságok számára nehezen tudták bizonyítani azt, hogy pontosan hova és mikor hatoltak be illegális fakitermelők.

Pedig a pigmeusoknak tényleg az erdő a mindenük. A BBC riportere az egyik pigmeus törzsfőnököt idézi: „A pigmeusokat ki lehet irtani az erdőből, de az erdőt nem lehet kiirtani a pigmeusok lelkéből.” Az illegális favágók viszont egyiket sem akarják: ők egyszerűen csak az erdőben található kincseket viszik, a fától kezdve a vadhúson keresztül a nemesfémekig bezárólag mindent, ami a modern világban jó áron értékesíthető. Két alapítvány és egy londoni antropológus jóvoltából azonban mostantól talán valamelyest megnehezül a dolguk az orv- és kincsvadászoknak.

GPS a pigmeusok kezében

Dr. Jerome Lewis, a University College London professzora közel húsz éve tanulmányozza az alig 150 centiméterre megnövő pigmeusok életét az afrikai esőerdőkben. A brit Helveta and Forest People’s Programme és a kameruni Centre for Environment and Development (CED) jóvoltából azonban most a tanulmányozásnál és megörökítésnél is többet tud tenni Dr. Lewis a pigmeusokért: olyan GPS készülékekkel tudta a két szervezet segítségével ellátni a kameruni pigmeusok egy részét, melynek segítségével a törzs tagja számot tudnak adni az erdőirtás mértékéről és időpontjáról.

Persze a pigmeusok kezébe nem egy mezei GPS-t adtak, hiszen a törzs tagjainak java része írástudatlan – olyan helyzetmeghatározó készülékekhez jutottak hozzá, amelyek különleges szimbólumokkal működnek. A kijelzőn megjelenő hal segítségével például folyókat tudnak megjelölni, a fa szimbóluma pedig táplálékul szolgáló vagy éppen szent helyet jelent. „Korábban semmi nyoma nem volt annak, ha valaki behatolt az erdőbe és kivágott néhány fát. A GPS segítségével azonban a pigmeusok meg tudják jelölni, hogy hol vannak a számukra létfontosságú fák és növények. Így legalább bizonyítékunk van arra, hogy valóban volt ott fa és hogy azt valaki kivágta” – idézi Dr. Lewist a BBC News.

Persze a modern technológia alkalmazása akkor lenne igazán hatékony, ha nemcsak utólagos bizonyítékot lenne képes szolgáltatni, hanem segítségével a pigmeusok hatékonyan védelmezni is tudnák erdeiket. Hogy ez mennyire fog sikerülni, hogy a hatóságokat sikerül-e időben értesíteni és a GPS segítségével pontosan elvezetni az illegális fakitermelés helyszínére, az egyelőre a jövő kérdése marad.