Szürkemarhák ellési időszaka
Szürkemarha-borjak és -tehenek telelnek a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. telepén. A tavaly december elejétől kezdődött és májusig tartó ellési időszakban eddig 320 borjú született.
A telepen hat gulyában összesen 820 tehenet tartanak. A génbankként tartott magyar szürkemarha állomány borjait a nyilvántartási és azonosítási rendszer miatt füljelzővel látják el.
A törvényileg védett háziállatnak számító magyar magyar szürkemarha őshonos állat hazánkban. A magyar Alföldhöz az emberek fejében az egyik legkönnyebben társítható állat, mind bel- mind pedig külföldön. Impozáns megjelenése az egyik legkönnyebben beazonosítható szarvasmarha-fajtává teszi. Érdekesség, hogy bár nálunk őshonos állat, az Európai Unió mégsem ismeri el hungarikumként, tekintve, hogy korábban már Olaszország jegyeztette be, mint saját nemzeti háziállata.
A II. világháború után a szürkemarha tenyésztése megszűnt, ugyanis az akkori szakértői vélemények azt hangoztatták, hogy a magyar szürke nem versenytársa a modern fajtáknak. Az 1960-as évekre már vészesen lecsökkent a szürkemarha egyedszáma, s emelkedés csak a ’70-es években kezdődött el, elsősorban a Hortobágyi Nemzeti Park területén. A rendszerváltást követően azonban egyre több magángazdaságban is megjelent a rendkívül egészséges és ízletes húst adó fajta. A tenyésztést az 1989-ben megalakult Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete koordinálja.
Fotók: Oláh Tibor/MTI