India vándorai

2010.02.08.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

India 80 millió nomád vándora ragaszkodik ősi hagyományaihoz, dacol a többség megvetésével és az egyre súlyosbodó nyomorral. Az ő múltjukról, jelenükről, és igencsak kilátástalan jövőjükről értekezik a Magazin februári lapszáma cikkének szerzője.

Írta: John Lancaster
Fényképezte: Steve McCurry

Hajdan hindu királyok fegyverkovácsai voltak a vándoriparos gárulijá lóhárok. Dicső múltjuk rég tovatűnt már: manapság apró indiai falvak szélén vernek tanyát, fémhulladékból eszkábálnak használati tárgyakat. Szép februári nap volt, amikor az északnyugat-indiai Rajasthan államban megérkeztem egyik táborukba. Apróságot, szappant vittem nekik, ám ők nem várták meg, míg átadom ajándékomat: táskámat kicibálták a kezemből, és vadul tülekedve millió apró cafatra szaggatták.

A szappanok persze azonnal szétszóródtak a sárban. Szitkozódás, lökdösődés, gyereksírás… Zabolátlan viselkedésük sokat elárult ezekről a nomádokról, akik immár évszázadok – némely törzseik talán évezredek – óta járják India földjét.

A gárulijá lóhár népcsoport neve a hindi gár (kordé) és lóhár (kovács) szóból tevődött össze. Vadászó-gyűjtögető és pásztorkodó népeket is találunk a nomádok között; ilyenek például a méretes turbánjukról és teveszakértelmükről Nyugat-India-szerte nevezetes raibárík. Vannak azután, akik szolgáltatásokból, illetve szórakoztatásból élnek: jövendőmondók mágusok, bűvészek, akrobaták, kígyóbűvölők, mesemondók, ájurvédikus gyógyítók, állatorvosok, testfestők, sókereskedők, kosárfonók, köszörűkő-készítők. Az antropológia tudománya félezer indiai nomád csoportot ismer; összesen 80 millióan lehetnek a vándorok, nagyjából 7 százalékát képviselik az ország bő egymilliárdos népességének.

Egykor az indiai társadalom megbecsült tagjai voltak a nomádok, jól kijöttek a vándorlási útvonaluk mentén élő falusiakkal. A 19. században azonban a britek rájuk sütötték, hogy csavargók és bűnözők – ez a bélyeg azután a gyarmati uralom megszűntével is rajtuk maradt. Végtére is mi hasznát venné vándor üstfoltozóknak és medvetáncoltatóknak a vásárlás lázában égő, márkás holmikért rajongó ifjúság hazája, a rohamosan fejlődő India? Az iparosodó, városiasodó országbanegyre nehezebben élnek meg a nomád állattenyésztők. Kasztok, nyelvek, határok választják el őket egymástól, a politikusok rég nem vesznek róluk tudomást, a többi elnyomottal ellentétben még a szociális juttatásokból sem részesülnek.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. februári lapszámában.