Született feleségek

Írta: Scott Anderson
Fényképezte: Stephanie Sinclair

Az első hívek este 6 felé érkeznek az arizonai Colorado Cityben a Leroy S. Johnsonról elnevezett imaházhoz. Harminc perc múltva már a bejárati ajtótól a parkolóig kígyózik a sor, 7 órára pedig újabb száz métert hosszabbodik a vége, több ezer főre duzzad a tömeg. A férfiak és a fiúk sötét öltönyt, az asszonyok és a lányok 19. századi ízléssel szabott, puritán díszítésű, pasztellszín ruhát viselnek.

Foneta Jessop ravatalozására érkezett a népes gyülekezet. Szívroham vitte el a 68 éves asszonyt néhány napja. Fiai az imaház tágas csarnokában, a nyitott koporsó mellett fogadják a gyászolókat, Foneta férje, Merril, a koporsó túlvégén álldogál. Háta mögött többi felesége: az asszonycsapat egyformán szabott, fehér színű ruhában sorakozott fel. Foneta volt közöttük az első feleség.

Colorado City és Utah állambeli testvérközössége, Hildale különleges jelentőségű hely az egyház történetében. Annak idején itt vert gyökeret a mormon egyház – hivatalos nevén: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (lds) – többnejűséget gyakorló szakadár felekezete, az Utolsó Napok Szentjeinek Fundamentalista Jézus Krisztus Egyháza (flds).

Utah és Arizona határán az 1920-as és 1930-as években poligám családok telepedtek le. Azután érkeztek, hogy a beilleszkedni igyekvő mormon vezetők úgy döntöttek: felszámolják az egyházépítés hajnalán elfogadott poligámiát. Az flds hívei 1935-ben ultimátumot kaptak: amennyiben nem hagynak fel a többnejűséggel, kiközösítik őket. A gyülekezet zöme nemet mondott, mire a mormon egyház kivetette magából az flds-t.

Férje és három felnőtt fia búcsúztatta Fonetát, magasztalta mint a többnejű szövetség elkötelezett hívét. Szavaikból azonban kisejlett, hogy a család nem élt igazi harmóniában. Merril Jessop homályosan utalt rá, hogy az elhunyttal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Egy másik feleségére már  céloznia sem kellett; negyedik asszonya, Carolyn Jessop nyolc gyermekével már régen elhagyta a közösséget: 2003-ban távozott a Merril házból. Utóbb sikerkönyvet írt az flds kebelén eltöltött éveiről, a világ elé tárta zárt közösségük mindennapjait, elmesélte az elhízott, boldogtalan Foneta sorsát, aki férjura kegyeit vesztve főként alvással töltötte az időt, csak éjszaka hagyta el a szobáját, hogy egyen, mosson, és Shirley Temple filmjeit bámulja a televízióban.

Véget ért a búcsúztató, a gyülekezet nagyja átsétált az Isaac Carling temetőbe. Bizonyára azért vannak ilyen rengetegen, gondoltam magamban (az flds texasi, coloradói, brit kolumbiai közösségéből is jöttek gyászolók), mert Merril Jessop az flds egyik vezetője, a nyugat-texasi káptalan püspöke. Vezetőm, Sam Steed, a 37 esztendős, halk szavú könyvelő azonban tudtomra adja, hogy évente legalább 15-20 alkalommal rendeznek ilyen nagyszabású szertartásokat: „Ez most még parádésabb, mint a többi, de egy kisgyerek temetésére is eljön vagy három-négyezer ember. Így is kifejezzük, hogy összetartunk, hogy részei vagyunk egy hatalmas közösségnek. Erőt merítünk egymásból.”

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. februári lapszámában.