Tábornokok a harcmezőn: Kurszk

A Szovjetunió, 1943 nyara. Két tábornok küzd egymás ellen egy nagy ívű csatában, amelynek során egész Kelet-Európa sorsa eldől majd. A németek élén egy kékvérű porosz áll. Ellenfele a szovjet forradalom egyik paraszti származású gyermeke. Legyenek bár kilométerekre egymástól, lélekben ugyanazon terepasztal mellett állnak.
1943 februárjában a német hadsereg megalázó vereséget szenvedett a sztálingrádi csatában. Az oroszok ravaszul becsalták a németeket a városba, ahol a csatatér kedvezőbb volt a közelharcot mesterien űző Vörös Hadsereg számára. A német hadsereg mintegy 200 ezer katonát veszített, és sebeit nyalogatva visszavonult. Hitler bosszút követelt, az új offenzíva kiagyalásával pedig a háború legzseniálisabb német taktikusát bízta meg: az 55 éves Erich Von Manstein tábornagyot.
A két ellenfél
Von Manstein magasan kiemelkedik az összes német tábornok közül. Kétségbevonhatatlanul a történelem egyik legjobb hadműveleti szintű parancsnoka. Von Manstein tradicionális porosz család sarja. A katonaság a vérében van. A család jelmondata: „hűség rendületlenül”. Így hát erős hivatástudattal, hierarchiai érzékkel és a német történelem széleskörű ismeretével lép be a háborúba.
A terepasztal túloldalán, Von Mansteinnel szemben a 46 éves Gregorij Zsukov tábornagy, a Vörös Hadsereg főparancsnok-helyettese áll, aki rettegett hírnévnek örvend, mivel azon kevesek egyike, akik nemet mernek mondani Sztálinnak. Zsukov tipikus szovjet hadvezér volt. Hajlandó életeket feláldozni, nem tanácsos keresztbe tenni, vagy ellenszegülni neki, ha kedves az életünk. Zsukov szegény, paraszti sorból származik. A forradalom idején közlegényként lép be a Vörös Hadseregbe, majd egyre feljebb mászik a ranglétrán. Láthatóan teljesen más a háttere, mint német ellenfelének. A két hadvezér eltérő háttere és vérmérséklete jelentős hatással van a kitörni készülő csatára. Zsukov mindennél jobban szeretné újra sarokba szorítani Mansteint, ahol közelharcra kényszerítheti, Manstein azonban eltökélte, hogy nyílt terepen küzd meg a Vörös Hadsereggel.
Tigris
Hitler szerint Németország a fejlettebb technológia révén arathat győzelmet. Mérnökei keményen dolgoznak a német arzenál eleve egyik legrettegettebb fegyverének továbbfejlesztésén, egy nagy erejű ágyún, amelyet repülőgépek leszedésére terveztek. A 88-as légelhárító ágyú repülőgépek elleni fegyverként kezdte pályafutását, mivel 9, 5 kilós lövedékét 840 m/s-os sebességgel lőtte ki. A német tábornokok azonban rájöttek, hogyha lejjebb eresztik az ágyú csövét, és egyenesen céloznak, több mint 2000 méterről is kilőhetnek vele egy ellenséges tankot. A 88-as pozícióba állítása a harctéren azonban nem könnyű feladat. Az ágyú egy héttonnás monstrum, csak hatalmas teherautóval lehet vontatni. Ha pedig a teherautó továbbáll, a legénység magára marad, és várhatja, amíg visszatér értük a teherautó. Amikor csak megálltak az ágyúval, ki kell tenni a stabilizátorokat, és pozícióba kell állítani az irányzékot, hogy pontosan tüzeljenek az ellenségre, és ez sokáig tart. Ezalatt a legénység védtelen az ellenséggel szemben.
Forrás: Deutsches Bundesarchiv (German Federal Archive)
A német mérnökök a következő megoldással álltak elő: páncéltornyot építenek a bámulatos ágyú köré. Tíz centiméter vastag páncéllemezzel veszik körül a legénységet, továbbá bivalyerős motort és lánctalpakat tesznek alá; így lesz a szuperágyúból szupertank. A neve Mark VI-os, mi azonban inkább Tigris néven ismerjük. A németek úgy érzik, felülmúlhatatlan fegyvert alkottak azzal, hogy a második világháború legrettegettebb ágyúját egy tankra helyezték.
Hitler teljesen beleszeret új csodafegyverébe, a Tigristankba, így megparancsolja Von Mansteinnek, hogy addig ne indítson támadást Kurszk ellen, amíg nincs belőle elég a frontvonalnál. Ez három hónappal késlelteti a támadást, ami teljesen ellentmond Von Manstein harci ösztönének. Von Manstein tudja, hogy a támadás időpontjának eltolásával minden esélyt elveszíthet arra, hogy meglepje az ellenséget. A terepasztal orosz oldalán sem felhőtlen a viszony a főparancsnok és helyettese között. Sztálin ragaszkodik ahhoz, hogy azonnal indítsanak támadást a németek ellen, Zsukov azonban várni akar. Zsukovnak sikerül meggyőznie Sztálint, így elrendeli az összesen 300 ezer civillel kiegészült Vörös Hadsereget, hogy készüljön fel minden idők legnagyobb szabású védelmi feladatának végrehajtására.
A harcmező
Kurszk hatalmas csatamező, már a puszta lépték is szédítő: több száz kilométernyi nyílt sztyeppe. A terep ideális páncélos hadműveletekre, és a történelem tanúsága szerint a németek sajnos pont ebben a legjobbak. Zsukov ezért több száz kilométer mély, rögzített védelmi vonalakhoz akarja becsalogatni a németeket, több szintű védelmi vonal kiépítésével. Zsukov tudja, hogy egy támadó tankot leghatékonyabban úgy állíthat meg, ha árkot ás az útjába. Ez azonban Zsukov tervének csak egy részét képezi. Arra szolgál, hogy lelassítsa a németek előnyomulását, és miközben tankjaikat feltartóztatják, az orosz tüzérség megtizedelheti seregüket. Zsukov a Von Manstein blitzkrieg stílusú villámtámadásához ideális vidéket a közeledő ellenséget akadályozó csapdák sűrű hálójává alakítja.
![]() |
| ![]() |
A csata első napja
Július 5-ének hajnalán Hitler végre engedélyt ad Von Mansteinnek a támadásra. Minden idők legnagyobb számban kirendelt német tankja és támadófegyvere viharzik keresztül az orosz sztyeppén északról, és délről, harapófogó alakzatban. A védelmi vonalak mentén mindenfelé minden tankvezető rémálma, páncéltörő aknák vannak elszórva. Az oroszok még akkor is javában fektetik az aknákat, amikor a német tankok már megkezdték az előnyomulást. A Kurszki csatatéren a Vörös Hadsereg 40 ezer aknát fektet le, néha mindössze 30 centiméterre egymástól. Von Manstein mérnökei megpróbálnak utat vágni az aknamezőbe, a kézi aknakeresés azonban sok időt és emberáldozatot követel, Von Mansteinnek pedig nincs feláldozni való embere. Így hát a technikát hívja segítségül: egy lánctalpon guruló bombát, a Góliátot. Egy utász távirányítóval kormányozza a Góliátot az aknamezőn, majd felrobbantja, és a detonáció erejétől a környezetében elásott aknák is felrobbannak.
Von Manstein ék alakú formációkba rendezi 700 tankját, hogy keresztülnyomuljanak az aknamezőbe robbantott réseken. Az ékek csúcsára nem egyszerű tankokat tesz, hanem a legerősebb páncélúakat, remélve, hogy tömegük és a megfelelő mérnöki kiszolgálás révén utat tudnak törni. Mögötte haladnak a Párducok és az ósdi Mark II-esek és IV-esek, Von Manstein pedig reméli, hogy elegendő van belőlük ahhoz, hogy felülkerekedjenek az ellenség védelmi vonalain. A kiszögellés északi részén a szovjetek taktikája remekül beválik.
Forrás: Deutsches Bundesarchiv (German Federal Archive)
A németek először a gyalogsággal támadnak, remélve, hogy a páncélosaikat az áttörésre tartogathatják, amelyre azonban nem kerül sor. Hamarosan patthelyzet alakul ki, így az északi támadást gyorsan lefújják. Délen az erőviszonyok mások: a németeknek több a tankja, így azok vezetik a támadást, és mivel jobban viselik a találatokat, a németek ott sokkal mélyebben be tudnak hatolni az ellenfél területére. Az első nap végére Von Manstein tankjai délen áttörik az oroszok első védelmi vonalát és mintegy 10 kilométert haladnak előre. Von Manstein tervének sikeréhez a harapófogó mindkét szárára szükség van, ám egyre jobban tudatosul benne, hogy a nagy bekerítési taktika már nem fog beválni. Vajon egyfrontos, délről indított támadással is képes lesz felborítani a szovjetek védelmi tervét? Von Manstein feladata egy csapásra még nehezebbé vált.
Folytatjuk…