Szkíta kori temető Soroksár déli határában

A gazdag leletanyag restaurálása jelenleg is folyik, egy része tavasszal kiállításra kerül az Aquincum Múzeumban.

2009. július végétől október végéig a múzeum megelőző régészeti feltárást végezett Soroksárott az Akácos dűlőben, ahol összesen 84, a Kr. e. 5. századból származó szkíta kori sírt sikerült feltárni, amelyek közül 33 hamvasztásos és 51 csontvázas rítusú volt.

A hamvasztásos sírok esetében a holttesteket máglyán égették el, maradványaikat vagy egy kisebb gödörbe szórták, vagy kerámia urnába helyezték. A csontvázas síroknál a zsugorított helyzet volt általános, három halottat azonban nyújtott helyzetben temettek el.

Mind a csontvázas, mind a hamvasztásos sírtípusra jellemző, hogy az elhunyt túlvilági útjára, néhol becses tárgyai mellett, kisebb edénykékben étel- és italmellékletet kapott. A női sírokból apró, személyes tárgyak, orsógomb, kés, csiszolókő, valamint ékszerek – gyöngysor, karperec – kerültek elő. A férfiak sírjaiban fegyvereket: lándzsákat, nyílhegyeket, használati eszközöket, edényeket, és a ruházat részét képező csatokat találtunk.

Zsugorított testhelyzetű csontvázas sír

A temető egyik legkülönlegesebb sírja egy kettős temetkezés volt, amelyben egy felnőtt nőt és egy 7–8 év körüli gyermeket temettek el együtt. A gyermeket a nő mellkasára oldalt fektették. Lehetséges, hogy a felnőtt nő erőszakos halált halt, mivel jobb oldalán az utolsó bordaívnél egy jó állapotú három élű, klasszikus szkíta kori bronz nyílhegy került elő.

Edények és lándzsahegy egy szórthamvas temetkezésben

A gyermek egykori viseletéből három gyöngy volt megfigyelhető, mellékletként egy felhúzott fülű bögrét, egy lapos tálat, illetve egy csiszolókövet helyeztek a sírba. A különleges kettős sírt faládába csomagolva eredeti helyzetében sikerült felszedni, markoló segítségével kiemelni és a múzeumba szállítani.

A kettős sír feltárása után

A temető antropológiai vizsgálatát Bernert Zsolt a Természettudományi Múzeum munkatársa végezte el. A hamvasztásos maradványok vizsgálata alapján az urnába temetetteknek legalább a fele gyermek volt. Általánosságban elmondható, hogy a temetőben sokkal több volt a nő, mint a férfi. További érdekesség, hogy az agy- és arckoponyák többnyire keskenyek voltak és gracilis, azaz mediterrán népességre utalnak.

A női csotváz bordáinál előkerült nyílhegy

Bencze Zoltán – Böröczky Blanka – Szigeti Judit

Forrás: Budapesti Történeti Múzeum