Adalbert, Vince2021. szeptember 27., hétfő
Kultúra

Veszedelmes éden

National Geographic Magyarország

Különleges, szinte érintetlen korallzátony – a rettegés hona, ahol a ragadozó hal az úr, miközben prédája örökösen rejtőzködni kényszerül.

Írta Kennedy Warne, fényképezte Brian Skerry.

A világ egy érintetlen szelete
Trópusi szellő borzolja a pálmafákat, türkizszínű tenger nyaldossa a hófehér fövenyt, a víz alatt mutatós halak cikáznak a korallszirtek körül. Ugyan mi baj adódhat egy ilyen édeni szépségű helyen? Ám Enric Sala tengerbiológus szerint e látszólag viruló zátony ökológiai rendszerének állapota igenis komoly aggodalomra adhat okot. A National Geographic Society ösztöndíjasa ezt a meglepő kijelentést a két legutóbbi expedícióján tett megfigyelésekre alapozza. Az Egyenlítőt Hawaiitól 1500 kilométernyire délre keresztező Sor-szigetek egyikén, a Kingman-zátonyon ősállapotban maradt fenn az ember nem háborította világ. Szerencsére, hiszen a változások méréséhez viszonyítási alapul, a természetvédők számára pedig modellként szolgálhat egy ilyen távoli (és ma már ritkaságszámba menő) hely.

„A világon félszáz hasonló zátony létezhet még” – állítja Sala, aki épp azért tanulmányozza a Sor-szigeteket, mert ott jól megfigyelhetők az emberi behatások fokozatai, kezdve a lakatlan Kingman-zátonytól, egészen az ökológiailag lepusztult, több mint ötezres lakosságú Kiritimati szigetig.

Ízelítő a lagúna elővilágából
A Kingman-zátonyon korallszirtek bő 45 kilométer kerületű háromszöge övezi a két Velencei-tó méretű lagúnát. A víztükör felett kopár a táj – napszítta foltokban heverő koralltörmelék és óriáskagylók üres héjai alkotják csupán az apró szárazulatot. A tenger mélyén viszont páratlanul gazdag élővilág tárul elénk. Telepes kőkorallok (agancs-, gomba-, oszlop- és táblakorallok) népes és színes metropolisa ez a zátony, puszta föveny alig akad rajta talpalatnyi. Csattogóhalak, korallsügérek, pillangóhalak és papagájhalak meg seregnyi egyéb planktonokat szürcsölő, korallcsipegető, algát legelő zátonylakó úszkál fürgén a korallalakzatok szűk réseiben. Közben pedig a szirt fölött a zátony urai: fehérfoltú és szürke szirticápák őrjáratoznak, vörös csattogóhalak népes rajai cirkálnak. Ha csak a testtömeget tekintjük, ezek a méretes ragadozók teszik ki a Kingmanen élő halak 85 százalékát; háromnegyedük valamely cápafajhoz tartozik. Ez furcsa, hiszen e ragadozók elsöprő fölénye merőben eltér a más zátonyokon megszokottól, ahol kis testű halak szivárványtarka sokasága kergetőzik a korallok között – ragadozót viszont alig látni, se közel, se távol.

Farkaséhes cápák
Vajon a csúcsragadozók túlzott gyakorisága annak jele volna, hogy a Kingmanen a feje tetejére állt a hagyományos táplálkozási piramis? Első pillantásra ez hihetetlennek tűnhet. A jól ismert szárazföldi példa szerint tudniillik egy csúcsragadozónak (például oroszlánnak) temérdek állatot kell fölfalnia, hogy életben maradjon. Most pedig képzeljük el azt a világot, ahol öt kiló oroszlán jut a préda minden testsúlykilogrammjára! Egy effajta tápláléklánc csak akkor működhet, ha alsóbb szintjein igen gyors a biomassza körforgása – vagyis a zsákmány gyorsan növekszik és szapora, míg a ragadozók lassan növekednek, ámde hosszú életűek. Márpedig a Kingman-zátonyon minden jel szerint épp ez a helyzet!
A zsákmányállatok sok faja a meleg trópusi vizekben évente többször is szaporodik, és állományaik pontosan abban az ütemben pótlódnak, ahogy a ragadozók ritkítják őket. A préda azonban még így is épphogy csak elegendő a ragadozók létfenntartásához – egy másik védett zátonyon, a közeli Palmyra-atollnál azt tapasztalták a kutatók, hogy a megvizsgált vörös csattogóhalak gyomra jórészt üres volt. E zátonyok viruló ökológiai rendszerét tehát a folyvást éhező ragadozók sokasága és állandó félelemben élő zsákmányaik kis száma jellemzi.

Ha megérintjük az érintetlent…
Ha a ragadozók uralta Kingman a korallzátonyok őstípusa, akkor a nagy húsevők lehalászása vajon miként befolyásolhatja más zátonyok élővilágát – például Kiritimatiét?
Nos, a Sor-szigetek példája szerint a túlhalászás nyomán féktelen szaporodásnak indulhatnak a kis halak. S bár a korallzátony egy ideig buja élőhelynek tetszhet, ez a tengeri paradicsom néhány évtized alatt üledékben fuldokló ökológiai sivataggá enyészhet.
„A helyi csúcsragadozók megtizedelése a korallzátony egész élővilágának kicserélődését felpörgeti” – mondja Sala. E részben még tisztázatlan folyamatok eredménye, hogy robbanásszerűen elterjednek a mikrobák, s azután ezek némelyike korallpusztulást okoz. A nagy testű növényevők lehalászása szintén hozzájárul a zátony leromlásához – mivel nincs, aki lelegelje a nagyobb moszatokat, azok fotoszintézise tovább gyarapítja a szerves anyagok formájában jelen lévő szén mennyiségét, elősegítve ezzel a baktériumok szaporodását.

Szembenézve a következményekkel
„A korallokra nézve igencsak káros ez a baktériumfürdő” – mondja Elizabeth Dinsdale, az expedíció mikrobiológusa. Kiritimatinál tízszer annyi mikroba él a tengerben, mint Kingman- zátony vizében. A különbség Dinsdale hasonlata szerint akkora, mintha a szennyvízcsatornában fürdenénk az úszómedence tiszta vize helyett. A kutatómunka éppen egy kritikus időszakban zajlik. A világ korallzátonyait ugyanis erősen veszélyezteti az üvegházhatású gázok gyarapodása, ami a tengervíz fölmelegedéséhez és savasodásához vezet. A tengervíz magasabb hőfoka viszont a korallok tömeges kifehéredését okozza, míg a szén-dioxid fokozott elnyelődése következtében fellépő savasodás a korallok mészvázas szerkezetét veszélyezteti. A környezetszennyezés és a túlhalászás pedig csak tovább rontja az amúgy is aggasztó ökológiai helyzetet.
„Létfontosságú, hogy kiderítsük, milyen összefüggés lehet a túlhalászás és a korallzátonyok életképessége között – magyarázza Sean Connolly ausztrál szakértő.– Mivel a trópusi zátonyokat módunkban áll megóvni a túlhalászástól, ezáltal talán enyhíthetjük az egyéb változások, például a globális fölmelegedés kedvezőtlen hatásait is.”

A megoldás kulcsa
Sala a tanulságot egyértelműnek tartja: a túlhalászás valójában szándékos ökológiai rombolás.
„Olyan ez, mintha kiszednénk egy szerkezet legfontosabb alkatrészeit, majd azt várnánk, hogy tovább működjön” – állítja a tengerbiológus. A Kingman-zátonyon egyelőre még ép a szerkezet. S mivel az atoll ökológiai rendszere alapjában véve érintetlen, kellően stabil és ellenálló is ahhoz, hogy elviselje a környezeti terheléseket. A Kingman az utolsó helyek egyike, ahol világosan láthatjuk, milyennek kellene lennie egy korallzátonynak – a múlt üzenete ez, a jövő okulására.(NGS-ösztöndíjjal. Ezeket a tudományos kutatásokat a National Geographic Society támogatta.)

Hozzászólások

Évgyűrűkkel a hangszerek nyomában

Évgyűrűkkel a hangszerek nyomában

Az évgyűrűk segíthetnek kideríteni, hogy egy réginek vélt hangszer tényleg régi, tényleg valódi-e.

Az Operaház megnyitója

Az Operaház megnyitója

1884. szeptember 27-én megnyitott az ország első zenei színháza, ami nem más, mint az Operaházunk.

Jégkorszaki lábnyomokat találtak

Jégkorszaki lábnyomokat találtak

A maradványok segíthetnek megállapítani, hogy mikor érkeztek meg az első emberek az amerikai kontinensre.

Rituális tárgyakat találtak Egyiptomban

Rituális tárgyakat találtak Egyiptomban

A leletek Hathorhoz köthetőek, de egyéb istenek tiszteletére utaló tárgyakat is felfedeztek.

Emberi maradványokra bukkantak egy gázvezeték építésekor

Emberi maradványokra bukkantak egy gázvezeték építésekor

A holttestek nagyjából 800 évesek, a csontok mellett rengeteg sírmellékeket is találtak.

National Geographic 2021. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 995 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket