„Hegyet hágék, lőtöt lépék” – Csángómagyarok Budapesten

Írta Szabados Melinda, fényképezte Fűrész Zsolt

A csángók Románia keleti részén, a Kárpátokon túl élő magyar ajkú, katolikus vallású népcsoport. Nevüket a csavarog, vándorol, kószál „csang/csáng” igéből eredeztetik, amely egyértelműen céloz e népcsoport költöző, vándorló életformájára. Hosszú időkőn keresztül több teória is közszájon forgott arra nézve, hogy vajon hogyan is kerültek oda magyarok. Egyesek szerint a kunok és besenyők utódai, mások szerint a Honfoglaláskor egy kisebb törzs letelepedett azon területen, amelyet a feltárt Honfoglalás kori sírok is jeleznek. A harmadik elmélet szerint IV. Béla második Honalapító királyunk a tatárjárás után az elpusztult országot fáradhatatlan munkával ujjá kívánta élesztetni. A tatárok a kán-választás utáni esetleges visszatérésétől tartva megerősítette a keleti országhatárt. A Kárpátok vonulatain és végig a Szeret folyó mentén katonai őrséget építtetett ki. Abban az időben szokás volt, hogy a katonák a családjukat is magukkal vitték, így került ki a magyar nyelvű lakosság a Kárpátokon túlra. A következő kivándorlási hullám, ami megnövelte az ott élők létszámát a huszita üldözések idején volt, majd az 1760-as években Mária Terézia végvárvédelmi rendelete ellen tiltakozó és inkább a menekülést választó székelyek vándoroltak ki Moldvába, majd Bukovinába az 1764-es Madéfalvi veszedelmet követően.

A csángó kultúra és a vallásos irodalom évszázados kapcsolatait kívánták bemutatni a Petőfi Csarnokban megrendezett XIV. Csángóbálon. A hajnalig tartó rendezvényt gyimesi és moldvai csángó hagyományőrzők, amatőr és profi művészek, kiállítások, könyvbemutatók és természetesen hajnalig tartó táncház tette feledhetetlenné.

A Csángó Bál szervezői a rendezvénnyel a moldvai magyarság létét fenyegető társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánták felhívni a közvélemény figyelmét, továbbá igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.

Jelképes keresztszülő-program

Moldvában gyakorlatilag soha sem volt magyar nyelvű oktatás, csupán 2000-ben sikerült elindítani a ma is működő magyar anyanyelvi oktatási programot 21 településen. A gyermekeknek 14 éves koráig kapnak magyar oktatást szülőfalujukban iskolán kívüli foglalkozások keretében és állami iskolai keretek között is heti 3 órában.

Az oktatást segítendő a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége jelképes keresztszülőket keres a kisgyermeknek. A keresztszülő évi 40.000 Ft befizetésével biztosítja egy általános iskolás korú gyermek számára az anyanyelvi oktatást. Az összegből a tanári fizetéseket, az oktatási helyszín fenntartását (tanszerek, taneszközök, tűzifa stb.) biztosítják.

Évről-évre sok csángó diák megy magyar középiskolába továbbtanulni, őket Csíkszeredába irányítják. Amennyiben közülük szeretne támogatni valakit, az évi támogatás összege 150.000 Ft (napi három étkezés, kollégiumi költség, nevelők, felzárkóztató tanárok bére).

A keresztszülős kapcsolat azonban messze túlmutat az anyagi támogatáson. Nem kevésbé lényeges a gyermekkel történő személyes kapcsolattartás, levelezés. Barátságok alakulhatnak ki, nyomon követhető a fogadott keresztgyermek fejlődése. Számos keresztszülő tett már látogatást moldvai pártfogoltjánál, mindannyian felejthetetlen élményekkel tértek haza.

A gazdasági válság persze a keresztszülő programnak sem kedvezett. a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége most az 1 %-okért folytat propagandát.

www.csango.eu ” />

www.csango.eu

Az idei bál díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató volt, aki az archaikus népi imádságok gyűjtésével, rendszerezésével és feldolgozásával vált világhírű tudóssá. A színpadi műsor is az ő munkásságára épült. Erdélyi Zsuzsanna munkásságának nagy részét a vallásos néphagyományok, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és a szóbeliség-írásbeliség kapcsolata teszi ki, illetve ő tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, funkcióját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét és európai összefüggéseit.

A mostani rendezvényen Klézséből, Lészpedről, Bogdánfalvából, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Setétpatakáról, Gyimesbükkről és Gyimesfelsőlokról léptek színpadra hagyományőrzőcsoportok. A program színvonalát és a hangulatot tovább emelte a 21 óra után kezdődő táncház, amelynek a célja a szórakoztatás mellett a csángó magyarok táncainak, viseleteinek bemutatása és a felhőtlen szórakozás.