Robbanás a Barents-tengeren 1. rész

Észak Európa, Oroszország, 2000. augusztus 10. A Kola-félszigeten elszórt hadikikötőkben az Orosz Flotta a Szovjetunió összeomlása utáni legnagyobb hadgyakorlatára készül. Este 9 óra. A Kurszk tengeralattjárón az utolsó műszaki ellenőrzéseket végzik a szigorúan titkos Zápádnájá Litcá hadikikötőben.

Az amerikai anyahajók ellen épített hajó Oroszország védelmi erejének legjobbjai közé tartozik. Két nukleáris reaktor hajtja. 150 méter hosszú és hat emelet magas. Több mint kétszer akkora, mint egy óriás utasszállító repülőgép. Dimitrij Kolesznyikov korvettkapitány az utolsó cigarettáját szívja, mielőtt a Kurszk fedélzetére lép. Dimitrijnek ma van a 27. születésnapja. Friss házas, és nagyon hiányzik neki a felesége.

Olga és Dimitrij csupán 4 hónapja kelt egybe. Nem sokkal az esküvő után Dimitrij végigvezette hitvesét a Kurszkon. Az volt a célja, hogy Olga is ugyanúgy bízzon a tengeralattjáróban, ahogyan ő. Olga sose gondolta volna, hogy egy tengeralattjáró ilyen hatalmas. A hajó hátuljában Dimitrij megmutatta Olgának a hajtómű kezelőközpontját, amelynek ő a parancsnoka. Felkeresték a Kurszk néhány szokatlanabb létesítményét, a szaunát és az úszómedencét is. Olga már érti, hogy miért olyan boldog Dimitrij a Kurszkon.

„Rájöttem, hogy azt a hajót valóban meg lehet szeretni” – emlékszik vissza.

Bár a küldetésük egy 5 napos hadgyakorlat, a Kurszk és a legénység mindig készen áll az igazi harcra. A tengeralattjáró teljes fegyverzettel fut ki. A torony két oldalán lévő silókban 24 cirkálórakétát visz magával. A Kurszk orrában található a torpedókamra. Itt 6 torpedóvető-cső, és 24 torpedó kapott helyet.

Augusztus 11., péntek. A Barents-tengeren, 140 kilométerre a parttól teljes gőzzel zajlik a haditengerészeti gyakorlat. A Kurszk egy szimulált támadásban vesz részt. Az amerikaiak szerepét orosz hajók játsszák. A kapitány, Gennagyij Liacsin a szovjet rendszer öntudatos alakja. Ő a Haditengerészet egyik legtapasztaltabb embere.

A célpont a Nagy Péter, az Északi-tengeri Flotta zászlóshajója. A reaktorokért Alekszej Mityajev felel. Ez az első bevetése a Kurszkon. Bár még nincs tapasztalata, Alekszej nagyon is tisztában van a roppant felelősséggel. Bármilyen vészhelyzet esetén el kell szigetelnie magát a szakaszában, ahol osztozik a reaktorok sorsában.

Augusztus 12., szombat. Második nap. A Kurszk felkészül a küldetés utolsó szakaszára. Két gyakorló torpedót fog kilőni az ellenséges harci egységre. A gyakorló torpedókban a robbanófejet pótsúllyal helyettesítik, hogy kiegyensúlyozzák a fegyvert.

Délelőtt 11 óra 8 perc. A kapitány úgy határoz, hogy a felszín közeléből indítja a torpedót. Ellenséges hajókat keres, és meg is pillantja a távoli célt. Az ellenségre 6 tengeralattjáró fog tüzet nyitni, mialatt átvág a kijelölt területen. A Kurszk a második a sorban.

11 óra 27 perc, 30 másodperc. A kapitány egy utolsó pillantást vet a periszkópba. A Kurszk lőállásba helyezkedett az első torpedó indításához. A parancsnoki hídon lökéshullám söpör végig. Padlóra taszítja az embereket. Mérgező füst árad a helyiségbe.

A kapitány súlyosan sebesült állapotban is tudja, hogy csak úgy mentheti meg a hajóját, ha a lehető leggyorsabban a felszínre viszi. Parancsot ad a merülési tartályok gyors kiürítésére. De senki sem válaszol.

70 méterre a robbanás középpontjától, a reaktor vezérlőtermében, Alekszej a kiképzésen tanultak szerint cselekszik. Tudja, hogy a reaktorokat a hajó törzsétől erős, a gravitációs gyorsulás 50-szeresét is kiálló lengéscsillapítók választják el. Ám ezeknek semmi hasznát sem veszik, ha a Kurszk fegyverei felrobbannak. A Kurszk a történelem legnagyobb piszkos bombájává válhat. Alekszej elszigeteli magát a részlegében. Kétségbeesetten hívja a hidat, de nem kap választ. Mivel a parancsnok nem jelentkezik, Alekszej elszánja magát a reaktorok leállítására.

11 óra 30. 135 másodperccel az első után újabb robbanás történik a Kurszk orrában. Alekszej döntött, de nincs-e már túl késő? Kontroll-rudak lökődnek be a reaktorok magjába, és a láncreakció leáll.

Dimitrij és az emberei fekve maradnak ott, ahová estek, és várják az elkerülhetetlen becsapódást a tengerfenékhez. Bár csupán 27 éves, Dimitrij Kolesnyikov átveszi a parancsnokságot. A sérülés mértékéből az emberek tudják, hogy egyetlen lehetőségük a hátsó csapóajtó, a tengeralattjáró legvégén.

Délután 1 óra 15 perc. A Nagy Péter fedélzetén Popov admirális a gyakorlat eseményeinek váratlan fordulatát mérlegeli. A hat tengeralattjáróból öt jelentette a feladat sikeres végrehajtását. Csak a Kurszk hallgat. Popov admirális úgy ítéli, hogy egyelőre nincs ok a riadó elrendelésére. Végtére is, a Kurszk elsüllyeszthetetlen.

Dimitrij Kolesnyikov ezalatt felszólítja az embereket, hogy mondják be a nevüket. Gondosan feljegyzi őket. Összeírja az eseményeket, amelyek oda vezettek, hogy a kilences szakaszban rekedtek. Este 11 óra 30. 12 órával az után, hogy a Kurszkot két robbanás rázta meg, az Orosz Flotta végre kihirdeti a vészhelyzetet. Teljes körű kutató- és mentőművelet veszi kezdetét.

Hajnali 4 óra 30-kor, ötórás kutatás után a Kurszkot végül a Nagy Péter szonárkezelője találja meg.

Hétfő, augusztus 14-e. Oroszországban kiszivárog a tengeralattjáró-szerencsétlenség híre. Oroszország két korszerű kutató-tengeralattjáróval is rendelkezik, amelyek nagy segítséget nyújthatnának a mentőosztagnak, ám ezek most nem állnak rendelkezésre. A művelet végrehajtása a Flotta három másik mentőhajójára marad. Ezeket viszont évek óta elhanyagolták, és ezért silány állapotban vannak. A legénység is alig kapott kiképzést. Ennek ellenére megpróbálnak a Kurszkhoz kapcsolódni. Egyiküknek sem sikerül vízzáró csatlakozást kialakítani a hátsó vészkijáratnál. Az Orosz Haditengerészet kísérlete emberei kimentésére teljes kudarcba fullad.

A fokozódó nemzetközi nyomás alatt az oroszok felkérnek egy közös norvég-brit csapatot a mentés végrehajtására.

Augusztus 21-én, hétfőn, reggel 7 óra 45 perckor, kilenc nappal az elsüllyedése után, a búvároknak végre sikerül felnyitniuk a Kurszk külső csapóajtaját. Ám amikor a belső ajtót is felnyitják, azt tapasztalják, hogy a tengeralattjáró megtelt vízzel. Mind a 118 ember meghalt.

Elsőként Dimitrij Kolesznyikov holtteste kerül elő. A zsebében egy cédulát találnak, rajta a 23 ember névsora, akik csak azért élték túl a robbanást, hogy a kilences szakaszban várják be a halált. erre írta a feleségének szánt búcsúszavakat is: „Sötét van az íráshoz, de azért megpróbálom. Úgy tűnik, nincs esélyünk. Legfeljebb 10–20%. Mindenkinek a legjobbakat kívánom. Ne búslakodjatok!

Mégis, Hogyan következhetett be mindez, mi küldte ezt a csúcstechnikájú atom-tengeralattjárót a Barents-tenger mélyére? Ezzel foglalkozik a cikk második része, amelyet itt>> olvashat.

A Kurszk tragédiája

Vajon mi okozta a katasztrofális robbanásokat? Szabotázs áldozata lett a Kurszk? Vagy egy véletlen tűzesetről lenne szó? Esetleg netán azoknak lenne igaza, akik szerint a jármű egy amerikai tengeralattjáróval ütközött? És ami talán még többeket érdekel: miért kellett a robbanást túlélő 23 embernek meghalnia?

A National Geographic Channel sorozata az események részletes rekonstruálásával a világ legtragikusabb katasztrófái mögött álló okok nyomába ered.

Mikor? Február 16-án (kedden) 20 óra 30 perckor.