Robbanás a Barents-tengeren 2. rész

A cikk első részét itt>> olvashatja.

2000-ben Lord Truscott a Brit Kormány Oroszországgal kapcsolatos különleges tanácsadója úgy látja, hogy az Orosz Haditengerészet tehetetlen, gyenge, és a legrosszabbtól fél. Teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy a Kurszk tragédiáját eltussolják. Az oroszok titokban hivatalos vizsgálatot indítanak. Lord Truscott tudja, hogy az eredményét valószínűleg nem hozzák nyilvánosságra. Úgy dönt, saját nyomozásba kezd.

Az Északi-Tengeri Flotta váratlanul bejelenti, hogy a Kurszk egy idegen tengeralattjáróval való ütközés miatt süllyedhetett el. Tudják, hogy az Északi Flotta nem volt egyedül a Barents-tengeren a Kurszk eltűnésekor. Legalább két NATO tengeralattjáró figyelte meg titokban az orosz hadgyakorlatot. Truscott kideríti, hogy ez a macska-egér játék rendszeresen végződik akaratlan, víz alatti karambolokkal.

A Brit Védelmi Minisztérium hozzálát az állítás kivizsgálásához. Éppen elérik a szükséges áttörést, amikor egy norvég szeizmológiai állomás bejelenti, hogy szokatlan eseményt észleltek a Barents tengeren, megközelítőleg a Kurszk eltűnésének idején. A brit kormány átveszi a lényeges adatokat, az elemzést pedig David Bowers, szeizmográfus szakértőre bízza. A szeizmogrammokból figyelemre méltó információmennyiség nyerhető ki. Bowers a szeizmikus jelek adatbázisával veti össze az esemény keltette hullámot. Nem hasonlít sem a földrengés, sem az ütközés jellegzetes mintázatára. Pontosan az ismert víz alatti robbanások hullámformájával rendelkezik. A robbanás rendkívüli erejű, közel 5 tonna TNT-ével egyenértékű volt.

Bowers tovább követi a nyomot. Visszafelé halad az időben. 135 másodperccel korábban, újabb eseményre bukkan, amely csaknem kivehetetlen a háttérzajban. Bowers szerint kétség sem fér hozzá, hogy mindkét szeizmikus jel víz alatti robbanásból származik.

A NATO elleni vád nem áll meg. A katasztrófa politikai utóhatásának fokozódásákor Putyin elnök radikális tervvel áll elő. A Kurszkot felhozzák a tenger alól. Ez lesz a történelem egyik legnagyobb szabású roncsmentő művelete. De vajon biztonságos-e megmozdítani? A roncs két atomreaktora csupán méterekre volt egy erős robbanástól. Meg is sérülhettek. A mérések nem mutatnak szokatlan sugárzást.

A mentőegység levágja a Kurszk szétroncsolódott torpedókamráját. Attól tartanak, hogy szétesne a kiemelés közben. A tengeralattjáró maradványát lassan a felszínre emelik.

A Kurszk össeroncsolódott elülső kamrái

14 hónappal az elsüllyedése után igazságügyi szakértők látnak munkához a hatalmas roncson. Gyorsan kiderül, hogy valamennyi cirkálórakéta sértetlen. Figyelmük ezután a Kurszk torpedókészlete felé fordul. Bár a torpedókamra a tengerfenéken maradt, a megmaradt roncs sérülésének eloszlásából kikövetkeztetik, hogy 5–7 torpedó robbanhatott fel szinte egy időben. Ez egybevág a szeizmikus adatok alapján számított 4 és fél tonnás robbanással.

Truscott is biztos benne, hogy megállapították a második, végzetes robbanás forrását. A szakértők megállapítják, hogy a hajótest első szakasza elégett. A részletes elemzésből kiderül, hogy a tűz már a torpedók felrobbanása előtt tombolt. Truscott rájön, hogy a szeizmikus adatok már megadták a tűz valószínű okát. Az első, kisebb robbanás volt az. A vizsgálat legnehezebb feladata, hogy meghatározzák ennek az eredetét.

Mivel a hajóorr a tenger fenekén nyugszik, Truscott kétli, hogy a döntő bizonyíték valaha is előkerül. Ekkor a tenger mélyén látványos felfedezést tesznek. A hajó egyik töredékét, amely a 4-es torpedócső környékéről származik, 50 méterrel a roncs helye mögött találják meg. Mivel ez a darab ilyen különös helyen, jóval a többi maradvány mögött került elő, nyilván ez szakadt le először a tengeralattjáróról. Az eredeti helye a Kurszkon elárulja, hogy hol történt a robbanás. Szenzációs nyom volt. Igazolta, hogy elsőként a 4-es torpedóvetőben történt robbanás. A kérdés már csak az volt, hogy a torpedó melyik elemében.

Vizsgálat az elülső kamrákban

Truscott átvizsgálja a gyakorló torpedót meghajtó rendszert. A turbina, amely előretolja a torpedót a vízben, az elégő kerozinból nyeri az energiát. A víz alatt, ahol nincs levegő, az égéshez szükséges oxigént koncentrált hidrogén-peroxid, más néven HTP formájában tárolják. Elméletileg ez a hajtómű-rendszer hatékony és biztonságos. Truscott azonban megtudja, hogy a HTP-nek van néhány nyugtalanító tulajdonsága: néhány fém vagy akár a rozsda a HTP-vel érintkezve katalizátorként működik. A hidrogén-peroxid oxigénre és gőzre bomlik le, miközben rengeteg hő szabadul fel. A gáz térfogata egy pillanat alatt 5000-szeresére nő. Egy torpedóban ez pusztító erőként szabadulhat el.

Truscottnak szakértő segítségére van szüksége. Felveszi a kapcsolatot a korábbi tengeralattjáró parancsnokkal, Igor Kurdinnal, aki jól ismeri a vizsgálatban szereplő járművet. Kurdin fontolóra veszi a lehetőséget, hogy a HTP hajtómű-rendszer áll a Kurszk katasztrófájának hátterében. Először a hajtóanyag robbanásának várható hatását számítja ki. Az eredmény 50–100 kilogramm TNT-egyenérték nagyságrendű. Körülbelül egyezik a szeizmikus észleléssel. Az adatok sokasodásával a HTP baleset mind valószínűbbnek tűnik. Kurdin viszont tudja, hogy a HTP torpedókban biztonsági berendezések veszik elejét a túlnyomás kialakulásának. Saját személyes kapcsolatai útján hozzájut a Kurszk gyakorló torpedójának karbantartási naplójához. Amit abban talál, az megdöbbenti a veterán parancsnokot: a torpedó egy 1990-ben gyártott 10-es sorozat tagja volt. 6-ot azonnal visszautasítottak, mert hibás volt a hegesztésük. Kurdin kideríti, hogy a gyakorló torpedó hegesztéseit sohasem ellenőrizték. Szükségtelennek tartották, hiszen nem volt rajta robbanófej.

A Kurszk tragédiája Vajon mi okozta a katasztrofális robbanásokat? Szabotázs áldozata lett a Kurszk? Vagy egy véletlen tűzesetről lenne szó? Esetleg netán azoknak lenne igaza, akik szerint a jármű egy amerikai tengeralattjáróval ütközött? És ami talán még többeket érdekel: miért kellett a robbanást túlélő 23 embernek meghalnia? A National Geographic Channel sorozata az események részletes rekonstruálásával a világ legtragikusabb katasztrófái mögött álló okok nyomába ered.

Igor Kurdin kénytelen levonni a következtetést, hogy feltehetően a hanyag hegesztés engedte a HTP-t kiszivárogni a torpedóból. Ennek végzetes következményei lettek. A torpedó és a cső darabjait is megtalálják. A sérüléseik és az őket ért hő alapján a torpedó a közepe táján robbant fel. Éppen az egyik kérdéses hegesztésnél. A torpedóvető belső ajtajának vizsgálata után kiderül, hogy bár a robbanás pillanatában csukva volt, nem zárták be teljesen, ezért nem tartott olyan erősen.

A torpedó és a cső ajtaja közötti elektromos kapcsolatról közismert volt, hogy elkoszolódhat. A legénységnek gyakran többször is ki kell nyitnia az ajtót, hogy megtisztítsa, mielőtt a rendszer ellenőrzése lefutna.

Hogyan volt képes a robbanás kárt tenni a parancsnoki hídban, tehetetlenné téve a Kurszkot? Egyértelmű, hogy először a HTP torpedó robbanása következett be, de hogyan lehetett olyan erős, hogy kárt tett a parancsnoki hídban, és megakadályozta, hogy a Kurszk megmentse önmagát?

A merülési ballaszttartályok vész-kiürítésének beindításához néhány másodperc is elég, de még erre a legalapvetőbb mentési műveletre sem került sor. Kurdin tudja, hogy az első két szakaszt elválasztó rekeszfalnak elég erősnek kellett volna lennie ahhoz, hogy visszatartsa a torpedókamrában bekövetkezett első robbanást. Felfedezi, hogy egy szellőzőcső az első négy szakaszt egybefogó körben keringeti a levegőt. A szellőző a robbanás pillanatában átszakadt. Az első robbanás lökéshulláma egyszerűen végigfutott a vezetéken, és a betört a parancsnoki hídra. Még mielőtt megnyomhatták volna a vészjelző gombját, rájuk borult a tűz és a füst. Azonnal végzett velük.

A Kurszkot a hullámsírból kiemelő Giant 4-es óriásuszály a szerencsétlenül járt tengeralattjáró szárazdokkba emelésekor

Lord Truscott most már össze tudja állítani az eseménysort, amelynek következtében az orosz tengeralattjáró és a legénysége katasztrofális helyzetbe került.

2000. augusztus 12-e. 5 perccel és 30 másodperccel a katasztrófa előtt. A Kurszk felkészül, hogy gyakorló torpedót lőjön ki a Nagy Péterre. Miközben a parancsnok a tengeralattjárót irányítja, az orrban a torpedóból HTP szivárog a vetőcsőbe. A HTP tócsába gyűlik, a folyadék egy rozsdafolthoz ér, és azonnal 5000-szeresére tágul. A nyomás szétveti a torpedó burkolatát és felszakítja a kerozintartályt. A túlhevült gőz lángra lobbantja a kerozint, amely elégeti a szabad oxigént. A torpedókamrát betöltő tűzgömb azonnal végez az emberekkel. A lökéshullám a szellőzőcsövön át a parancsnoki hídra is betör. Kevesebb, mint egyötöd másodperc alatt akár 7 torpedó is felrobbanhatott. Ezalatt a tengeralattjáró orrának burkolata túlterhelődik. Az 5 centiméter vastag acél megreped, és a 70 méteres résen víz özönlik a hajóba.

Gyász

Alig pár perccel az első robbanás után az Orosz Flotta büszkesége roncsként hever a Barents-tenger iszapos fenekén. 118 ember sírjává vált.

A legtöbb tengerész holttestét hazaszállították a családjaikhoz. Szentpéterváron emlékművet állítottak a tiszteletükre.

A cikk első részét itt>> olvashatja.