A 18. század megasztárjai

A német származású Georg Friedrich Händel több művében is olyan, ma már szinte csak kizárólag nők által beénekelhető részeket komponált, amelyek arról tanúskodnak: a 18. század első felének sztárjai valóban különleges képességekkel rendelkeztek. Händel több darabja ugyanis kifejezetten olyan kasztráltaknak íródott, akik koruk híres énekesei voltak.

Évente négyezer kasztrálás
Történészek szerint Itáliában, ahol a kasztrálás leginkább elterjedt a 18. század folyamán, évente legalább négyezer fiúgyermeket kasztráltak annak reményében, hogy egyszer majd híres operaénekes válik belőlük. És bár az opera e korban igencsak nagy népszerűségnek örvendett, évi több ezer feltörekvő fiatal énekest mégsem tudtak befogadni a talján operaházak. Néhányuk külföldön próbált szerencsét az otthoni sikertelenséget követően, ám legtöbbjük valamely egyházi kórus soraiban végezte.

A sokgyermekes családok anyagi gondjaikat gyakran fiuk kasztrálásával próbálták enyhíteni: abban bíztak, hogy a nyolc és tizenhárom év közötti fiaik között akad legalább egy, aki sikeres karriert fut majd be, ami aztán a család nehézségeit is megoldja. A kiállítás anyagából az is kiderül, hogy volt olyan itáliai család, amelyik hét gyermeke közül négy fiúgyermekét is kasztráltatta egy boldogabb jövő reményében.

Pedig a kasztrálás a katolikus egyház hivatalos álláspontja szerint tiltott cselekedet volt. Tiltott, ám megtűrt – legalábbis ezt bizonyítják azok a dokumentumok, melyekből kiderül, hogy énekesi karrierük sikertelenségét követően igen sok fiatal fiú az itáliai és spanyol egyházi kórusokban kötött ki. Sőt, az egyház igen büszke volt rájuk, valóban különleges hangjuknak köszönhetően.

Az egyház hivatalos álláspontját látszat szerint elfogadva, sok szülő azzal védekezett, hogy fiuk már eleve bizonyos hiányosságokkal született, esetleg baleset következtében vált nemzőképtelenné, vagy éppen lágyéksérve miatt kellett kasztráltatni a gyermeket.

A mellékhatások és a karrier
Pedig a kasztrálásnak sokszor komoly mellékhatásai voltak: egyesek igencsak elhíztak, mások meglepően hosszú életet éltek, vagy éppen megnyúltak. Ráadásul önmagában a kasztrálás sem volt veszélytelen művelet: igen sok fiatal gyerek elvérzett a műtét során. Mások az operációt követően fellépő fertőzések, vagy a fájdalomcsillapítóként használt ópium túladagolása miatt haltak meg.

Az operációt csak igen ritkán végezte szakértő sebész: sokkal gyakoribb volt, hogy egy borbély vagy terhesség-megszakítással is foglalkozó késgyártó intézte. Umbria államának kasztrációs központjában, Norcia-ban (ami egyébként a disznók ivartalanításának is központja volt egyben) egyes becslések szerint 50 százalékos volt a mortalitás.

Aki aztán túlélte a fájdalmas műveletet, az előtt elviekben nyitva állta az ajtó: a tehetségesebbek valóban komoly a karriert futottak be. Sőt, még a nők körében is meglepően nagy elismerésnek örvendtek – a kasztráltak ugyanis továbbra is képesek voltak szexuális életet élni, ám sok női rajongó legnagyobb örömére nemzőképtelenek voltak.

Az utolsó kasztrált hangja gramofonon

Moreschi

A kasztráció a 16. században kezdett elterjedni: a katolikus egyház elvei szerint női énekes nem énekelhetett akkoriban a kórusokban, őket sikerült pótolni a kasztráltakkal. Az utolsó ismert kasztrált, akit kifejezetten zenei karrierje miatt kasztráltak, Alessandro Moreschi volt, akit nem sokkal az olasz állam által 1870-ben kiadott, a kasztrációt végképp megtiltó rendelet előtt vetettek alá a műveletnek.

Moreschi az egyetlen énekes, akinek a hangját sikerült megőrizni is: egy 1902-es gramofonfelvételen tisztán hallható különlegesnek mondott hangja. Igaz, zenei szakértők azon már vitatkoznak, hogy valóban kiemelkedő tehetség volt-e Moreschi, vagy csak egy közepes énekes lehetett, aki abban a szerencsében részesült, hogy éppen az ő hangja maradt fenn az utókor számára.

Zenei szempontból kétségkívül az jelenti a különlegességet a kasztráltak hangjában, hogy náluk a pubertás kort megelőző magasabb gyerekhang megmaradt, miközben testi fejlődésüknek köszönhetően tüdejük méretének növekedésével hanguk ereje a normális felnőttekével lett azonos.

A kasztrálást egyébként nemcsak a zenei karrier céljából használták: a 20. század folyamán több európai országban is alkalmazták a különösen veszélyes bűnözők, elsősorban a nemi erőszak miatt elítélt fogva tartottak re-szocializációja során. A fizikai beavatkozáson túlmenően ma már kémiai módszerekkel is elérhető hasonló eredmény.