Hol van a nők helye a társadalomban?

A Reuters News megbízásából végzett, s a Nemzetközi Nőnap alkalmából közzétett Ipsos Global @dvisor felmérésben résztvevő – a világ GDP-jének 75%-át képviselő – 23 ország felnőtt lakosságának háromnegyede (74%) nem ért egyet azzal az állítással, hogy „a nők helye otthon van”. Vagyis a 24 000 felnőtt – országonként ezernél több válaszadó – mindössze 26%-a szerint helytálló ez a megállapítás.

Azok az országok, amelyek lakói legkevésbé gondolják azt, hogy a “otthon a nők helye”: Argentína (9%), Franciaország (9%), Mexikó (9%), Svédország (10%) és Brazília (10%). Ahol leginkább egyet értenek ezzel: India (54%), Törökország (52%), Japán (48%), Kína (34%), Oroszország (34%), Magyarország (34%) és Dél-Korea (33%).

Megcáfolt sztereotípiák
Ha országonként végigtekintjük, hogy a népesség mely része ért a legvalószínűbben egyet azzal az állítással, hogy a „nő helye otthon van”, akkor a sztereotípiák szerint azt várnánk, hogy ők férfiak és leginkább az idősebb generáció tagjai.

Nemi különbségek valóban léteznek: tényleg a férfiak gondolkodnak így nagyobb valószínűséggel, de az esetek többségében a nemi különbség számaránya nem túl nagy: Indiában a férfiak 56, míg a nők 46%- a gondolja úgy, hogy a „nő helye otthon van”; Japánban a férfiak 45 és a nők 49%-a, Kínában a férfiak 39 és a nők 27%-a, Dél-Koreában a férfiak 39 és a nők 28%-a, Ausztráliában a férfiak 29 és a nők 22%-a, az Egyesült Államokban a férfiak 27 a nők 23%-a, Nagy-Britanniában a férfiak23 és a nők 20%-a, Kanadában a férfiak 23 és a nők 18%-a, Lengyelországban a férfiak 22 és a nők 14%-a, Olaszországban a férfiak 21 és a nők 17%-a, Belgiumban a férfiak 17 és a nők 15%-a vélekedik így.

Azokban az országokban is, ahol a népesség kis része ért egyet a fenti állítással („a nő helye otthon van”), a nők és a férfiak az előbbiekhez hasonló arányban gondolják ezt a kérdésről: Hollandiában a férfiak 22%-a a nők 17%-a, Németországban a férfiak 17 és a nők 11%-a, Spanyolországban a férfiak 12 és a nők 11%-a, Brazíliában a férfiak 13 és a nők 11%-a, Mexikóban a férfiak 12 és a nők 5%-a, Argentínában a férfiak 11 és a nők 6%-a, Svédországban a férfiak 12 és a nők 11%-a, Franciaországban a férfiak 9 és a nők 6%-a. Csak véletlenszerűen fordul elő ennél hangsúlyosabb nemek közti eltérés : Törökországban a férfiak 57 és a nők 36%-a, Csehországban a férfiak 37 és a nők 18%-a, Magyarországon a férfiak 40 és a nők 28%-a, Oroszországban a férfiak 41 és a nők 15%-a osztozik ezen a véleményen.

Összességében úgy tűnik, hogy azokban az országokban ahol az a vélemény uralkodik, hogy a „nő helye otthon van”, a legvalószínűbb, hogy nők is hasonlóan gondolkodnak; azonban azokban az országokban, ahol kevésbé értenek egyet ezzel a kijelentéssel, szintúgy csekélyek a nemi különbségek.

Az életkor az, amely tükrében a sztereotípiák megoszlása a leginkább tetten érhető: 18–34, 35–54 és az 55 év felettieket vizsgáltak országonként. Azok, akik egyetértenek a kijelentéssel, legnagyobb valószínűséggel a 18–34 év közötti korcsoportba tartoznak, nem az idősebbek közé. Valójában a kutatásban részt vevő 23 ország kétharmadában a 18–34 év közöttiek gondolják leginkább így, összevetve a 35–4 közötti korcsoport 9%-ával és az 55 év felettiek 17%-ával. Két országban nem találtak különbséget a korcsoportok között.

A kutatásról
Az eredmények a Thompson Reuters News Service megbízásából az Ipsos által 2009. november 4-e és 2010. január 13-a között végzett közvélemény-kutatásból származnak. A nemzetközi felmérés során 24 077 – 18 év feletti – felnőttet kérdeztek összesen 23 országban, amelyek együtt a világ GDP-jének 75%-át képviselik. A felmérésben részt vevő országok: Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, Magyarország, India, Olaszország, Japán, Mexikó, Lengyelország, Oroszország, Dél-Korea, Spanyolország, Svédország, Cseh Köztársaság, Hollandia, Nagy Britannia, Egyesült Államok és Törökország. Országonként 1000-nél több válaszadó szerepelt az Ipsos által megkérdezett internetes panelben. Ezt követően súlyozást alkalmaztak a demográfiai különbségek kiegyenlítésére, valamint annak biztosítására, hogy a minta összetétele az adott ország legfrissebb népszámlálási adatainak megfelelően tükrözze a felnőtt lakosságot, és a kapott eredmények reprezentálják az egyetemes vélekedést.

Forrás: Ipsos