DVD-n az 1929-es Almásy film!

Nem mindennapi filmbemutató
1996. november 16-án különleges filmbemutatót tartottak a bécsi Néprajzi Múzeumban. A népes közönség előtt lenyűgöző képek jelentek meg a vásznon. Megelevenedett az afrikai vadon, a szavannák állatvilága, vadászatok nagyvadakra, barátságos vagy éppen ellenséges bennszülött törzsek, folyókon való átkelés, autózás alig járható utakon, egy óriási, ismeretlen mocsárvilág, aztán a félelmetes, egyben lenyűgöző sivatag, a rabszolgák útja, amelyet végig fehérlő csontok szegélyeznek, majd a száraz pusztaság parányi élő foltjai, a zöldellő oázisok.

A nézők nem egy új, nagy költségvetésű hollywoodi kalandfilmet néztek végig. Amit láttak, maga volt a valóság. A kamera egy hajdani, bizonyos tekintetben máig egyedülálló legendás autós expedíció mindennapjait örökítette meg, amely az Indiai-óceán partja, a kenyai Mombasa kikötője és a Földközi-tenger egyiptomi kikötővárosa, Alexandria között szelte át a fekete kontinenst. Ez volt az első ilyen nagyszabású vállalkozás, 1929-ről van szó, résztvevői pedig Ferdinand von Lichtenstein herceg, annak sógora Anthony Brunner, valamint az expedíció motorja és lelke, a nálunk méltatlanul elfeledett, majd az Angol beteg című, 9 Oscar-díjjal jutalmazott film sikere nyomán világszerte ismertté vált kiváló magyar felfedező és sivatagkutató, Almásy László voltak. Őket kísérte végig az osztrák filmes Rudi Mayer, akinek Zeiss típusú kurblis kézikamerája szinte állandóan működésben volt.

Az expedíció
Az 1929-es Almásy-Lichtenstein-Brunner féle expedíció óriási szenzáció volt. Autóval végigutazni Kelet-Afrikából Egyiptomig, ismeretlen területeken, szinte járhatatlan utakon, ellenséges törzsek területein és további számtalan veszély közepette, teljesen egyedülálló vállalkozás volt. További jelentősége az útnak, hogy Almásy László ezen út során „jegyezte el magát” végérvényesen a Szaharával, s igen nagy részben ennek köszönhető, hogy nemzetközi hírű felfedező és sivatagkutató lett belőle.

Az 1929-es Almásy-Lichtenstein-Brunner expedíció útvonala Kelet-és Észak-Afrikában (Forrás: Dr. Kubassek János: A Szahara bűvöletében – Panoráma /1999/)

Pedig az expedíció nem indult valami könnyen. 1929. januárjában indultak Bécsből, de a rendkívül erős havazás miatt magából a városból is alig jutottak ki, s az Alpok behavazott hágóin való átkelés is rendkívül nehéznek bizonyult. Mindezt tetézte Almásy megbetegedése: gyakorlatilag közvetlenül az indulás előtt csúnyán megfázott, és elkapta a rettegett influenzás betegséget, a spanyolnáthát, amely az 1918-as világjárvány idején közel 50 millió áldozatot szedett. A betegség Almásyt egészen Kenyáig végigkísérte. A Földközi-, majd a Vörös-tengeren végig magas lázzal és rettentő fejfájással hánykolódta végig a hajóutat, és Mombasából a Nairobiig tartó háromnapos, nehéz terepen és rendkívül rossz minőségű úton is folyamatosan betegen vezetett.

A kenyai fővárosban végre szakszerű orvosi ellátásban részesült, s ennek valamint az afrikai napsugárnak köszönhetően hamarosan felépült. A gyógyulást néhány vadászkirándulás követte a szavannákra, majd az expedíció elindult.

Almásyék északnyugati irányba a Magadi- és a Nátron-tó felé elindulva átkeltek a Központi Hasadékvölgyön (Rift Valley), a Viktória-tó partjánál lépték át a kenyai határt, s érkeztek meg Ugandába. Az országot a Nílus folyását követve szelték át, és jutottak el Szudánba. Itt hamarosan elhagyták a folyót, s ismeretlen területeken, ezer nehézséggel és veszéllyel küzdve haladtak északi irányba. Útjuk során átkeltek az autóval járhatatlannak vélt hatalmas vízivilágon, a Szud (mai nevén Badigeru) mocsárvidékén, s ők voltak az első európaiak, akikkel az ott élő őslakók találkoztak.

Autóval a sivatagban (Kép forrása: Rudi Mayer Durch Afrika mit Automobil c.filmje)

Malakalnál végül visszajutottak a Nílushoz, ahol átkeltek a folyón, s tőle nyugati irányba eltávolodva El Obeid érintésével szelték át Kordofán tartományt, s érkeztek meg Khartumba. Innen egy ideig ismét a Nílus – immár újra a keleti – partja mentén vezetett az útjuk, majd következett az út egyik legnehezebb szakasza: a Szahara átszelése.

A csapat Almásy korábbi szudáni autós tapasztalataira támaszkodva jutott keresztül a világ egyik legforróbb és legszárazabb területén, a Núbiai-sivatagon, s érkeztek meg Vadi-Halfába. Innen a Nílus túlpartján a Szelima-, majd a Kharga-oázisok érintésével a hatalmas kiterjedésű Líbiai-sivatagon át jutottak el Aszjútig, ahonnan Kairóig, illetve a végállomásig, Alexandriáig már a Nílus völgyében haladtak tovább.

Titkok a Szaharában Almásy a Szaharán való átkeléskor az oázisokban lakó arabok elbeszéléseiben titokzatos legendákat hallott a sivatag szívében rejtőző mesés kincsekről, felfedezetlen oázisokról, nyomtalanul eltűnt hadseregekről. A beszámolók számos helyen egyezést mutattak a korabeli feljegyzésekkel, nem utolsó sorban Hérodotosz munkáival. Az út és a hallott mesék nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Almásy László örökre eljegyezze magát a Szaharával, és az ekkorra már összegyűlt bőséges technikai és terepi tapasztalataira valamint nyelvtudására támaszkodva a 20. század egyik legeredményesebb sivatagkutatójává és felfedezőjévé váljék.

Elrejtve egy fakunyhóban
Az expedíció alatt Rudi Mayer kamerája szinte folyamatosan forgott. A filmes megörökítette a hatalmas kelet-afrikai vulkánok látványát, a táboréletet, és számos izgalmas eseményt.

Borotválkozás – skorpióval
(Kép forrása: Rudi Mayer Durch Afrika
mit Automobil c.filmje)

Például amikor elejtenek egy hatalmas elefántbikát vagy amikor a terepjáró beragad a sárba vagy a sivatag homokjába, továbbá, amikor a nuer rablók fogságába esnek, és azt is amikor egy hívatlan vendég: egy veszélyes skorpió figyelte a tükör mögül az éppen borotválkozó Almásyt.

A felvételek aztán eltűntek, állítólag évtizedekig a Mayer család hátsó kertjében, egy, a filmszalagok tárolására nem éppen alkalmas sufniban voltak elrejtve. A páratlan értékű eredeti felvételekre végül az operatőr Rudi Mayer fia, a filmrendező Kurt Mayer bukkant rá apja hagyatékában. Az ő gondozásában született újjá az 1929-es film, amelyet nagy érdeklődéssel mutattak be Bécsben.

A magyar közönség is láthatja

Rudi Mayer filmjét a magyar közönség egy alkalommal, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum zártkörű filmvetítésén tekinthette meg. Most azonban a film szélesebb körben is hozzáférhetővé vált.

A feljavított minőségű filmkockák a frissen megjelent, új történelmi magazin, a Múlt-Kor gondozásában megjelent DVD-n érhetők el a hazai közönség számára. A Magazin elsődleges célja a magas színvonalú, ugyanakkor szórakoztató történelmi ismeretterjesztés, amely az érdeklődők széles körét szólaltatja meg. A negyedévente megjelenő, színes, érdekes, rendkívül olvasmányos és a történelem témakörében nagyon változatos témákat felvonultató ismeretterjesztő magazin igazi kuriózum a történelmet kedvelő érdeklődők számára.

Minden olvasó, aki előfizet a Múlt-Kor Magazinra, most ajándékba kap egy Rudi Mayer 1929-es, felújított és magyarra lefordított, páratlan tudománytörténeti dokumentumot képező filmjét tartalmazó DVD-t.

Múlt-kor Magazin Több évi internetes megjelenést követően nagy fába vágta fejszéjét a Múlt-kor szerkesztősége. Munkájuk eredményeként nyomtatott kiadásban megszületett a legújabb történelmi ismeretterjesztő magazin, amely széles olvasóközönséget céloz meg. Bartal Csaba főszerkesztő elmondása szerint az új magazin fő feladata a magas színvonalú, igényes, ugyanakkor népszerű és könnyen érthető ismeretterjesztés. A szerkesztőbizottság ösztöndíjat is alapított: negyedévenként 100 ezer forinttal támogatja a történész PhD hallgatók munkáját. A szerkesztőségbe beérkezett pályamunkák legjobbjainak rövidített változatai a magazin hasábjain is olvashatók lesznek. Az újság a benne található cikkeken kívül kedvezményes belépőket is tartalmaz, amelyek több – egyelőre nyolc – múzeumba érvényesek.

A Magazin decemberi számában személyes hangvételű írás emlékezik meg Almásy Lászlóról, amelyből egy részletet itt>> olvashat.

Csuták Máté