Kína is igényt tart az Északi-sarkvidékre

Kína egyre nagyobb erőforrásokat fordít az északi-sarki kutatásokra, bár a tisztviselők óvatos politikai megközelítésre intenek, hogy ne riasszák meg a térség államait – állapítja meg tanulmányában Linda Jakobson meg, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) munkatársa. „Peking tudja, hogy méretei és nagyhatalmi státusba való emelkedése félelmet kelt, ugyanakkor igyekszik magát olyan pozícióba hozni, hogy ne zárhassák el az Északi-sarkvidéktől” – írja a kutatónő.

A kínai gazdaság erős exportfüggősége miatt igen nagy jelentősége lehet egy Európába és Észak-Amerikába vezető rövidebb vízi útnak – olvasható a tanulmányban. A szerző becslése szerint a bruttó hazai termék közel fele kapcsolódik a hajózáshoz. A Szibériát északról megkerülő tengeri útvonal mintegy 6400 kilométerrel lenne rövidebb Hamburgból Sanghajba, mint a Szuezi-csatornán keresztül. A rövidebb út jelentős mértékben csökkenthetné az ázsiai ország számára annak árát – és kockázatát – is, hogy Afrika és Amerika atlanti partjairól szállítson nyersolajat és más árucikkeket.

Az Európa és Ázsia közötti áruszállítás jelenleg alapvetően a Szuezi-csatornán keresztül zajlik. Az eddigi tanulmányok szerint az Arktisz északnyugati átjárójának megnyílása, ahol a globális felmelegedés miatt 2050–2060-ra nyaranta teljes olvadás következhet be, 40 százalékkal csökkenthetné a Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia közötti tengeri út távolságát.

A térség jövőjéről szóló tárgyalásokon Kína hátránnyal indul, tekintve, hogy az országnak nincs északi-sarkköri kikötője. Öt parti államot – Oroszországot, Kanadát, Dániát, Norvégiát és az Egyesült Államokat – leszámítva a világ többi része nagyjából hasonló helyzetben van, és verseng a befolyásért egy majdan létfontosságúvá váló térségben. „A sarkköri nemzeteknek meg kell érteniük, hogy az Arktisz ügyei nem csupán regionális ügyek, hanem nemzetköziek is” – jelentette ki Kuo Pej-csing, a kínai Óceán Egyetem tanársegédje.

Az északi-sarkvidéki jég olvadása máris feszültségeket okoz az öt határos tengerparti ország között, főként a tenger mélyén rejlő ásványkincsek fölötti rendelkezés tekintetében. A pekingi diplomáciának, amely erős hangsúlyt helyez a nemzeti szuverenitásra és a más országok belügyeibe való „be nem avatkozásra”, nehéz megkérdőjeleznie az északi-sarkköri országok területi igényeit. Kínának nincs szuverenitása az Északi-sarkkör vizei és tenger alatti kincsei fölött. Szakértők szerint, ha Peking nem igyekszik politikai és szakmai téren, kimaradhat abból, hogy döntő hatalom legyen a térség igazgatásában

Kínának hagyományosan jelentős sarkkutató kapacitásai, létesítményei vannak, amelyeket egy sor egyetemi program és a nemzetközi együttműködésre irányuló koncentrált erőfeszítések egészítenek ki. Kínáé a világ legnagyobb nem nukleáris jégtörőhajója, és 2013-ra készül el egy kisebb jégtörő – írja Jakobson. Ugyanakkor Peking azt hangoztatja, hogy olyan témákra összpontosít, mint a környezetvédelem és a klímaváltozás. A kutatók és a tisztviselők csak most kezdték felmérni az utóbbi években napirendre került jégmentes hajózás politikai és kereskedelmi hozadékát.

Kínai jégtörő az Északi-sarkvidéken

Egy kínai szakértői csoport szerint az északi sarki jég olvadásának gazdasági kockázatai is vannak. A kínai hajózási cégek kiélezett versenyre számíthatnak, délebbre fekvő kikötőik megszenvedhetik a változást, és a jelenlegi nemzetközi törvények nem kedveznek az északi-jeges-tengeri hajózással kapcsolatos kínai érdekeknek.

Még ha a szóban forgó tengeri út valóban megnyílik is, gyakorlati megoldásként kizárhatják olyan akadályok, mint a magas biztosítási díjak, az úszó jéghegyek veszélye, a sekély átjáró-szakaszok vagy az, hogy milyen magas díjakat számítana fel Oroszország a felségvizein való áthaladásért.

Kapcsolódó cikkek: