Tabu: Életveszélyes toronyugrás – videó

A beavatási szertartások életünk mérföldköveiként jelzik egy korszak végét és egy másik eljövetelét. Ugyanakkor ezek révén fejezzük ki egy-egy kultúrához, törzshöz vagy csoporthoz fűződő kapcsolatunkat. A legtöbb társadalomban ezek a rituálék vallásos hiedelmekhez kötődnek.

A Vanuatui Köztásrsaság Pünkösd szigetének lakói minden év áprilisában meghökkentő módon ünneplik a yamgyökér betakarítását: A fiatal fiúk egy 21 méteres toronyból ugranak fejest. A súlyos vagy akár halálos sérülésektől csupán a bokáikra kötözött indák óvják őket. Ez a Naghol – más néven toronyurgás, és a fiúk mintegy 10 éven át vesznek részt ezen a veszélyes rítuson, egészen addig, amíg férfivá nem avatják őket.

A 8 éves Samuel Asal az idei Naghol alkalmával bizonyíthatja először bátorságát. Barátja, a 12 éves Nixon Jiro, 3 évvel ezelőtt kezdte az ugrásokat.

– Először anyám kért meg, hogy ugorjak, de nagyon féltem. Aztán apám azt mondta, ne izgulj, képes vagy rá! És miután megtettem, remekül éreztem magam, mert a félelem elmúlt, és már egyáltalán nem érzem.

Első ugrása óta Nixon apja cukrobetegségben elhunyt. A fiút Samuel bátyja, a tapasztalt, 18 éves Morgan vette szárnyai alá. Ő tanítja meg a fiúkat mindarra, amit az ugrásról tudniuk kell, beleértve azt a beszédet is, amelyet az ugrás előtt kell elmondaniuk. Ebben az ugrók megosztják magukról, családjukról, barátaikról vallott legbensőségesebb gondolataikat. És mivel ez lehet az utolsó alkalom, megfelelően illik előadni.

– Az első ugrásomnál nem mertem elrugaszkodni. Azóta viszont
már sokszor ugrottam, és már egyáltalán nem félek – emlékszik vissza Nixon.

Az ugrók évről-évre magasabb fokról ugranak, mígnem elérik a 21 méteres torony tetejét. Sam, aki idén ugrik először, a legalsó, 6 méter magas fokról veti alá magát. Ám Nixon már három fokkal magasabban, 10 méter körül jár. Nixon anyja, Jacklyn örül fia hagyományos beavatásának, mert évek múltán, midőn Nixon a torony tetejéről ugrik, a törzs tagjai elismerik felnőtt mivoltát. Ám az még évekbe telik.

Jóllehet, a szülők minden társadalomban igyekeznek óvni gyermekeiket, ebben az „ősi” közösségben úgy gondolják, hogy a kockázatvállalás a felnőtté válás elengedhetetlen része. A beavatás, amely szinte mindig fájdalommal, kockázattal, de legalábbis, kényelmetlenséggel jár, a szülők szerint a gyermek fejlődésének elengedhetetlen része. Ők tehát éppen a gyermekek megkímélését tartják felelőtlenségnek.

A hagyomány úgy tartja, hogy az első ugrásra évszázadokkal ezelőtt került sor, és a törzsfő, Luke Fargo szerint tragikus véget ért. A monda szerint egy férfi és asszonya között heves vita robbant ki. Az asszony elmenekült és egy fán keresett menedéket. A férje a fa alatt kiáltozott, hogy jöjjön le, az asszonynak azonban esze ágában sem volt, úgyhogy a férje utánamászott. Az asszony tudta, hogy az ura azért mászik fel, hogy megölje. Éppen ezért, egy indát kötözött a bokájára, majd levetette magát. A férje utánaugrott, ám inda nélkül. Az asszony túlélte az ugrást – a férje nem.

A történetbeli asszony volt az első és utolsó női ugró – a férfiak ugyanis ezzel a hagyománnyá vált ugrással üzenik, hogy soha többé nem hagyják magukat kijátszani. A vanuatui ugrásokról először egy 1950-es évekbeli tévéadás tudósította a nyugati közvéleményt. Azt tartják, hogy a világszerte népszerű bungee-jumpingot a Naghol ihlette. A bungee-jumping esetében mesterséges, nyúlékony kötelék fogja fel a zuhanást. És jóllehet, ez is egyfajta bátorságpróba, e modern sport ugrói számára inkább izgalmas szórakozás, nem pedig beavatás. A Pünkösd-sziget ugróit kizárólag az erdő indái óvják a súlyos sérülésektől, vagy éppenséggel a haláltól.

A megfelelő indákat az ugrómester, Joachim Bebe vezetésével keresik. Nem mindenkiből válhat ugrómester. Bizonyos, elődeink révén ránk hagyott képességek és ismeretek kellenek hozzá. Mindent tudni kell az indákról, és hogy hogyan válasszuk ki a torony építéséhez szükséges, legerősebb szálfákat. Egy ugrómesternek mindent tudnia kell.

Extrém rituálék Életünk egyes szakaszait beavatási szertartások jelzik. Ilyen például a gyermekkor vége, és a felnőttkor kezdete. Ezek a szertartások gyakran az érzelmeinkre hatnak. Ám más társadalmakban sokkal inkább fizikai jellegűek. Bizonyos kultúrákban a váltást gyakran nagymértékű fájdalom, vagy éppenséggel halálos kockázat kíséri. A National Geographic Channel Tabu sorozata olyan szokások és praktikák nyomába ered, amelyek egyes társadalmakban a mindennapok részét képezik, máshol viszont szigorúan illegális és büntetendő a gyakorlásuk. Az aktuális epizód március 26-án (pénteken) 22 órakor tekinthető meg.

Az indáknak, amelyeket a fiúk bokái köré kötnek nedvesnek és rugalmasnak kell lenniük, hogy megállítsák a zuhanást. Az indák kiválasztása pedig egybeesik a yamgyökerek betakarításával. Betakarítása előtt a yamgyökér eső-áztatta, nedvességben gazdag növény. Körülbelül annyi nedvesség található bennük, mint az őserdő indáiban. Ezért figyelik a yamgyökereket: ezek jelzik, hogy az erdő indái már megfelelők az ugrásra. Betakarításuk után a gyökerek kiszáradnak, csakúgy, mint az indák. Ha az ember száraz indával ugrik, megjárja, mert az könnyen elszakad.

Minden áprilisban új Naghol-tornyot emelnek. A falubeliek segítenek a torony felépítésében. Joachim vigyázó tekintetétől kísérve, a 21 méteres torony mintegy 5 hét alatt készül el. A torony központi része egy ágaitól lecsupaszított fatörzsből áll. A központi törzs köré még egy tucat másik fatörzset állítanak. Az építmény elemeit pedig indákkal erősítik össze. Az ugrásra válogatott indákat a toronyra akasztják. A bungee-jumping biztosítókötelétől eltérően, az indák nem nyúlékonyak, tehát kellő hosszúságúra kell vágni őket, hogy az ugrók csupán súrolják a földet. Az előkészületek utolsó lépéseként, a biztonságosabb landolás végett, fellazítják a talajt.

Holnap az ugrók megünneplik a yamgyökér betakarítását, férfivá érésüket pedig halált megvető bátorságukkal bizonyítják. Másnap elérkezik a Naghol napja. Pár órán belül, Londot falu ifjai életük kockáztatásával egy 21 méteres toronyról ugranak fejest – épségüket csupán a bokáik köré csomózott indák védik.

A fiatal fiúkat, akik először ugranak, a törzs törvénye szerint körül kell metélni. A rituálé során egy bambuszdarabot borotvaélességűre nyesegetnek. Aztán a rokonok lefogják a teljesen öntudatánál lévő fiút, a bambuszkéssel pedig eltávolítják az előbőrt. Ezt követően rituális táncal ünneplik a körülmetélést – a fiú első lépését az ugrás és a férfivá válás felé.

A veszély elkerüléséhez szeplőtelennek kell lenni. Az ugrás előtt két héttel tilos asszonnyal hálni. Ha az ember áthágja a szabályt, nem számít, milyen erősen köti meg az indát – az asszony szelleme kibogozza azt. A falubeliek szerint a feketemágia is okozhat szerencsétlenséget. A sötét erők pedig rontó varázslatokkal sújthatják őket.

Pünkösd szigetén, a halál eshetősége az ugrások természetes velejárója. Egy-egy esetleges haláleset, vagy súlyos sérülés csak növeli a rítus presztízsét.

Az ugrók az utolsó simításokat végzik a tornyon, amikor heves trópusi vihar söpör végig a szigeten. A széltől és a heves záportól az ugrás még veszélyesebbé válik. A fokok és az indák nagyon csúszósak a víztől. A Naghol kezdetére eláll az eső, a falusiak pedig örömtáncokkal és bátorító énekekkel köszöntik az ugrókat.

Sam az első ugró. Mivel még csupán 8 éves, a legalsó, 6 méteres, azaz, mintegy 2 emeletnyi magas fokról veti alá magát. Bátyja, Morgan figyeli, amint az indákat gondosan Sam bokáira kötik. Itt az idő, hogy Sam bizonyítsa bátorságát. Ha fél is, Sam nem mutatja. A fiúcska kiabálva, tenyereit összecsapkodva készül az ugrásra. Odalenn Morgan bíztatja.

Sam elrugaszkodik, és biztonságban földet ér. Megtette az első ugrást a felnőtté válás felé. A táncosok örvendeznek.

Nixonon a sor. 12 éves, a szertartás felét már maga mögött tudja, úgyhogy a torony felétől, körülbelül 10 méteres magasságból ugrik. Odalenn anyja, Jacklyn szorongva figyeli. Nixon a családjára, és a barátaira mosolyog. A törzs hangosabban kántálva bátorítja Nixont. Az ugróknak olyan messze kell elrugaszkodniuk, amennyire csak lehetséges, nehogy a földbe csapódjanak. A sértetlen Nixont felsegítik. Jacklyn láthatóan megkönnyebbült. Abban a tudatban csatlakozik a táncosokhoz, hogy fia idén is bizonyította bátorságát.

A 18 éves Morgan következik. A 18 méter magas fokról vetődik. Ez a torony második legmagasabb foka. Morgan a tömeget csigázza. Vérbeli showman-hez méltón kivár, amíg az izgalom a tetőfokára hág. Aztán elrugaszkodik és a föld felé veti magát.

Morgan épségben túléli az ugrást, ám mielőtt bárki is megünnepelhetné, a torony összedől. Morgan időben elugrik az összedőlő torony elől, ám a segítők, a többi ugróval és az egyik operatőrrel együtt a romok alá kerülnek. Mindenki a mentésükre siet.

Az anyák gyermekeiket féltvén sikoltoznak. Páran annyira az események hatása alá kerülnek, hogy magukon kívül, a dühtől reszketve üvöltenek. Eszméletlen fiút húznak ki a romok alól, a férfiak pedig visszamennek, és további túlélők után kutatnak. Bozótvágó késeikkel próbálják kiszabadítani a sérülteket, és rádiótelefonon légimentőt hívnak, hogy a sérülteket a vanuatui kórházba szállíthassák. Hárman súlyosan megsérültek, és mielőtt a légimentő földet érhetne, az operatőr tragikus módon életét veszti.

A rettenetes szerencsétlenség vészjóslóan figyelmeztet a beavatási szertartás veszélyességére. Ám az ősi közösségekben mindez a kultúra szerves része. A torony összedőlése példa nélkül álló esemény, ám a baleset dacára a Pünkösd-sziget lakói újra megtartják a Nagholt. A falubeliek jövőre új tornyot emelnek, a szülők ismét ugrásra sarkallják fiaikat, az ifjú jelöltek pedig újfent próbára teszik bátorságukat.