Oscart kapott a delfinmészárlást támadó The Cove

Nem Japán az egyetlen
Az elmúlt 25 évben a 3600 lelket számláló Taiji lett az állatvédő aktivisták vesszőparipája. De ez nem az egyetlen hely, ahol a halászok delfint ölnek. Még csak nem is az egyetlen hely, ahol vérben ázó öböl van. A Feröer-szigeteken, Dánia egy autonóm tartományában élő halászok ugyancsak minden évben kis öblökbe terelnek és megölnek több száz delfint. Éppúgy, mint Taijiben, a víz vérré válik.

Vajon miért nem váltja ki ugyanazokat a nemzetközi támadásokat a feröeri delfinvadászat? Először is a pusztulás csak fele akkora, mint Taijin, vagy néha kisebb. Ráadásul a halászok gömbölyűfejű delfineket ölnek, amik nem annyira felismerhetőek, mint palackorrú rokonaik. Azután a vadászat kevésbé szolgál kereskedelmi célokat. A húst helyi családok osztják el egyenlőképpen, nem árulják, és egyetlen állatot sem adnak el akváriumoknak.

Tokió nyílt szembehelyezkedése a tilalommal vörös posztóvá tette az országot a bálnavadászatot ellenző aktivisták – és tágabb értelemben a delfinvédők szemében.

Még Japánon belül is kismértékűnek mondható a taiji vadászat az északon zajlóhoz képest, ahol szigonyosok évente több mint 10 ezer barna delfint ölnek meg – Taiji jelenlegi éves zsákmányának ötszörösét. De mivel a vadászat kinn zajlik a tengeren, nehéz lefényképezni és így jóval kevesebb figyelmet kapott, mint Taiji vérvörös öble.

Delfinvadászatok jóval kisebb mértékben, de zajlanak a Karib- tengeren és az Északi-Jeges-tengeren is. A halászok gyakran ölnek delfint Peruban – ahol ez illegális –, de nehéz adatokat szerezni arról, hogy mennyit.

A Salamon-szigeteken rendszeresen ölik a delfineket a húsukért és fogukért, amit díszítésre használnak. A halászok kis számban akváriumoknak is adnak el delfineket. A Salamon-szigeteki vadászat a legkisebbek közé tartozik a világon – kevesebb mint száz delfint ölnek meg évente és kb. egy tucat kerül fogságba – de ez mégis sürgető problémát jelent a természetvédőknek, mivel a helyi delfinpopuláció már csak néhány száz egyedből áll.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint valószínűleg több mint 6 millió delfin él a világon. Néhány fajt a kihalás veszélye fenyeget, de legtöbbjük száma százezres, ha nem milliós nagyságrendű. Általában véve a legtöbb delfinpopuláció biztonságban van.

„Arra nincs igazoló adat, hogy ezek az állatok ki fognak halni a vadászatok miatt” – mondta el Liz Alter, az NRDC tengeriemlős-kutatója. Mégis arra hívta fel a figyelmet, hogy a barna delfinek vadászata Japánban veszélyeztetheti ennek az állatnak az alpopulációit.

„Mi sohasem mondjuk, hogy ne egyenek hamburgert”
Shigeki Takaya, a japán Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium delfinvadászatot felügyelő halászati osztályának igazgatóhelyettese nem látta még Az öböl című filmet – csak az előzetest. De Takaya tudja, hogy mit akarnak a film készítői, és azt mondja, fel kéne hagyniuk vele.

„Mi a különbség a tehén, a disznó és a delfin között?” – tette fel a kérdést. „Nincs különbség. Japánban van piaca a delfinnek. Nem nagy piac, de piac. Más országokban marhát esznek. De mi sose mondjuk az amerikaiaknak, hogy ne egyenek sajtburgert. Sohase mondunk ilyet.”

Reiss, a Hunter College kutatója ellenben azt állítja, hogy a Taijiben folyó vadászatot egyszerűen azért kell leállítani, mert embertelen. A delfinek kiemelkedően intelligens lények, amik megtapasztalják a fájdalmat és a szenvedést. A taiji delfinvadászat során készült víz alatti felvételeket meghallgatva azt mondja, hogy a delfinek bonyolult SOS-jeleket adtak ki. „A tudománynak felül kell írnia a kulturális határokat” – állítja Reiss.

Forrás: Brooke McDonald/Sea Shepherd Conservation Society/AP/National Geographic

A svájci székhelyű Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) megtiltotta tagjainak, hogy a taiji vadászatból származó delfineket fogadjanak. A Japán Állatkertek és Akváriumok Szövetsége WAZA-tag, de a legtöbb japán akvárium nem tartozik ehhez a nemzetközi szövetséghez.

A WAZA igazgatója, Gerald Dick felkeresett több japán akváriumigazgatót, de azt tapasztalta, hogy nehéz meggyőzni őket, hogy ne vegyenek delfineket Taijiből, mikor az sokkal olcsóbb, mint fogságban szaporítani őket.

„Nem tartják különösebben kegyetlennek a vadászatot” – mondta. „Évek óta ezt csinálják.” Az Öböl készítői ezzel szemben úgy érvelnek, hogy ha a japán akváriumlátogatók tudnák, hogy honnan szerzik be a delfineket, talán nem mennének többet. A taiji delfinvadászatot nem reklámozzák széles körben Japánban, állítják a film készítői, de a dokumentumfilmnek japán forgalmazót keresnek.

A higanytól való félelem véget tudna vetni a delfinvadászatoknak?
Mint a halászat legtöbb formáját, a delfinvadászatot sem szabályozza semmilyen nemzetközi egyezség. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság évek óta hangsúlyozza, hogy korlátozni kellene a kis cetfélék, a delfinek vadászatát is, de a vita holtpontra jutott, mert a delfinpopulációk globálisan nézve egészségesek. (A Bizottság 1946-ban jött létre, hogy ellenőrizze a bálnazsír-piacot és később felvállalta a bálnák védelmét a kipusztítással fenyegető vadászattal szemben is.)

Végül talán a japán fogyasztók lehetnek azok, akik megállítják a taiji vadászatot. Az aktivisták, tudósok és a japán sajtó adatokkal támasztotta alá azt, hogy a japán delfinekben jelentős a higany-felhalmozódás. A film megszólaltatja az Oregon Állami Egyetem tengerbiológusát, Scott Bakert, a National Geographic Society egykori támogatottját, aki megvizsgálta a japán csíkos delfinek húsát, és 2005-ben kijelentette, hogy a japán előírások által megengedett higanymennyiség közel százszorosát tartalmazzák.

Ám a higanymérgezés hatása nem mutatkozik meg azonnal, és habár a japán kormány figyelmeztette a terhes nőket, hogy korlátozzák delfinhús-fogyasztásukat, valószínűleg eltart majd egy darabig, hogy az emberek egyáltalán ne egyenek olyan ételt, ami szorosan kapcsolódik történelmükhöz és kultúrájukhoz.

Eddig Japán, a világ legnagyobb delfinvadászója semmit nem tett, ami arra utalna, hogy szakítani fog ezzel az ősi hagyománnyal.