Extrém rituálé: arctetoválás

Cape Nelson Pápua-Új-Giunea egyik legeldugottabb települése. Az ilyen eldugott falvak lakói még mindig törzsi rítusaik szerint élnek, és mint a Korafe klán is, hagyományaik megőrzésére törekednek. Ezek egyike meglehetős visszatetszést keltene a modern emberben.

Ebben a kultúrában a fiatal nők arcuk kitetoválásával adják környezetük tudtára felnőtt nővé érésüket. Ám a Korafe klán tagjaitól eltérően, sok társadalomban az arc tetoválása, a közösségi megbélyegzés miatt, tabunak számít. Az arcfestés hatalmas lelki és mentális sérülés kockázatát rejti.

Ha egy ember kitetováltatja az arcát, azzal megjelöli magát. Minden egyes alkalommal, amikor egy ismerős emberrel találkozik, a megjelöltekről a tetoválás alapján alkotnak véleményt, ez pedig merőben szokatlan irányba terelheti a társas kapcsolatokat.

Extrém rituálék Életünk egyes szakaszait beavatási szertartások jelzik. Ilyen például a gyermekkor vége, és a felnőttkor kezdete. Ezek a szertartások gyakran az érzelmeinkre hatnak. Ám más társadalmakban sokkal inkább fizikai jellegűek. Bizonyos kultúrákban a váltást gyakran nagymértékű fájdalom, vagy éppenséggel halálos kockázat kíséri. A National Geographic Channel Tabu sorozata olyan szokások és praktikák nyomába ered, amelyek egyes társadalmakban a mindennapok részét képezik, máshol viszont szigorúan illegális és büntetendő a gyakorlásuk. Az aktuális epizód március 26-án (pénteken) 22 órakor tekinthető meg.

Ám a 18 éves Peggy Rose számára az arcfestés a szépség egyik kifejezőeszköze: – Más nők arcán is láttam már tetoválást. Szerintem gyönyörűek. Úgy döntöttem, hogy én is kitetováltatom magam.

Ám az arcfestés nem csupán a szépség dolga. A tetoválás befejeztével Peggy készen áll a következő lépés megtételére: beavatási szertartás keretén belül felnőtt nővé avatják, onnantól kezdve, a maga ura. Anyja, Dora ugyanezen a szertartáson esett át, 20 évvel ezelőtt.

A motívumokat testfestő-mesterek, méghozzá női mesterek viszik fel az arcra. Ennek a művészete nemzedékről nemzedékre száll, tehát a nők más mesterektől tanulják. Manapság már csupán alig pár nő ismeri a szakma fortélyait.

Peggy anyja, Dora, éppenséggel e kevés testfestő-művészek egyike, saját lánya arcát is ő tetolválja majd. Dora a hagyományos módon, citromfa tüskéivel készíti a tetoválást. Több ezerszer szúrja át az arcbőrt, Peggy vérét pedig hamuval keveri össze. A lány nem hátrál meg a rá váró megpróbáltatások elől.

– Tudom, hogy fájdalmas lesz, de bízom az édesanyámban. Vigyázni fog rám.

Manapság tíz Korafe-lányból mindössze három tetováltatja az arcát. Peggy barátnője, Latoia csak akkor tetováltatja az arcát, ha úgy dönt, a faluban marad, és a hagyományos életmód szerint a kerteket gondozza, főz a családra, és gyereket nevel. Sok lány a városban tanul tovább, vagy vállal munkát. Ám Peggy döntött: – A faluban maradok. Ez számomra nem jelent problémát, elégedett leszek.

A hathetes művelet kezdetén Dora először hamu és víz keverékéből pasztát kever. Ezzel festi a motívumot lánya arcára. A mintát a tetováló művész tervezi. Ezek gyakorta tradicionális, művészről művészre szálló motívumok. Ám újabbak is kreálhatók.

A motívum elkészültével kezdetét veszi a hetekig tartó fájdalmas tetoválás. Az állnál kezdve, Dora egy citrusfa-tüskét ütögetve szurkálja Peggy arcát, amíg az kivörösödve vérezni nem kezd. Peggy érzi a fájdalmat, de nem mozdulhat. Nyugodtan kell feküdnie, és tűrnie a döfködéseket. Mikor az arc már eléggé véres, Dora víz és hamu keverékét dörzsöli a sebbe. A hamu-paszta összekeveredik a vérrel, örökkévaló nyomot hagyva Peggy bőre alatt. A műveletet addig végzi, amíg a vonalak megfelelő vastagságúra sikerednek. A tetoválás elkészítése hetekbe telik, mivel a művelet annyira fájdalmas, hogy a lány csupán kis adagokban képes elviselni az arcfestéssel járó megpróbáltatást.

Az ősi társadalmakban a fájdalom majdnem mindig a beavatási szertartások része, és a beavatottak gyakran a rokonaik kezétől szenvedik el. A dél-etióp Karo törzs serdülőkorú lányainak testén fájdalmas sebeket ejtenek. Házasodás és gyerekszülés előtt, nagynénjeik borotvapengékkel sebzik meg a lányok felsőtestét. A törzsi hagyomány szerint a sebek vonzóvá teszik a lányokat, így könnyebben foghatnak maguknak férjet.

Dora, lánya arcfestésének befejező szakaszában a szemeket körülvevő részen dolgozik. Ez a művelet egyik legfájdalmasabb része, mivel az említett területen melyet csupán egy vékony bőrréteg fed, rendkívül sok érzőideg húzódik. Ám Peggy bátor lány: kiállta a fájdalmas tetoválást, és készen áll, hogy életének következő szakaszába lépjen.

– A tetoválás elkészült. Most már lehet barátom, és ha akarok, meg is házasodhatok.

A Korafe törzs tagjai matriarchális társadalomban élnek, a földtulajdon női ágon öröklődik. Bár a nők irányítanak a földön, a fontos kérdések felől láthatóan a fivérek döntenek. Jóllehet Dora férjezett, a szertartás lefolytatásáért felelős személy Peggy anyai nagybátyja, Josiah.

– Karonülő kora óta ismerem Peggy-t; az anyja és jómagam mindig is gondoskodtunk róla. Immár nagykorú, hamarosan felnőtt nővé avatjuk, és megadjuk a szabadságát. Innentől kezdve ő dönti el, mit tesz, nem én.

Peggy nagynénje házában készülődik a beavatási szertartásra. Hagyományos tapa-ruhát, szertartásos karkötőket visel, haját virágokkal csinosítja. A tetoválása még nagyon friss, évek múltán azonban, akárcsak Doráé, elhalványul.

Josiah kivezeti Peggy-t a házból. A faluban megtartandó ünnepségre kíséri a lányt. A lépcsősor alján Peggy nagymamája a földre fekszik, és hagyja, hogy Peggy átlépjen rajta. Ez jelzi, hogy a gyermek Peggy, immáron nem áll anyai védnökség alatt. A családjával egyetemben a faluba tartó Peggy lába elé, tiszteletük jeléül, gyékényszőnyeget tesznek. Peggy a családtagokkal együtt helyet foglal. Anyja és nénjei oldalra állnak, várják, hogy Josiah szólítsa őket. Legjobb barátnője, Latoia büszkén figyeli, amint Peggy felfedi új arcát, amelyen minden egyes vonal a türelem és a fájdalom gyümölcse.

Josiah jelére Dora jelenik meg Peggy előtt, kezében egy nagy agyagtállal. Meglengeti Peggy feje felett, majd a földre dobva összetöri, így jelezvén, hogy a lány immáron nem függ tőle. Aztán a nők ajándékokat helyeznek Peggy lába elé. Először kézzel festett tapa ruhával kedveskednek, amelyet tradicionális motívumai miatt a klán tagjai nagy becsben tartanak. Majd pedig ételt hoznak neki.

Josiah elégedett. A legidősebb nagybátyhoz illőn, a törzs hagyományainak szellemében teljesítette kötelességét, és megadta Peggy szabadságát. Peggy felnőtté vált. Most már a maga ura, a saját tetteiért felel, és ha akar, teljesen új életet kezdhet.

A beavatás befejezéseképp, a falu sing-sing-el, azaz hagyományos tánccal és énekkel ünnepli Peggy életének újabb fejezetét. Dora, Josiah, és a család többi tagja távolról figyelnek. Azzal, hogy nem táncolnak vele, elismerik Peggy függetlenségét. Peggy új arcával jelzi, hogy a hagyományok szerint, az ősök hitét megtartva óhajt élni. A továbbtanulás és a fizetett munka ígérete miatt mind kevesebb fiatal lány tetováltatja az arcát. Ám Peggy eltökélt, a törzs hagyományai szerint óhajt élni. A mai naptól kezdve, felnőtt Korafe-nő. A nyilvánosan előadott táncával adja a világ tudtára, hogy kapcsolatra, később pedig házasságra kész.

További extrém rituálé a National Geographic Online-on:
Tabu: Életveszélyes toronyugrás – videó