Szamárcsontvázak az ókori Egyiptomból

A Kairótól 300 kilométerre délre található Abüdosz óegyiptomi város feltárása során a régészek tíz szamárcsontvázra bukkantak – az állatokat olyan pompával helyezték végső nyugovóra, mintha magasrangú tisztségviselők lettek voltak.

„A régészek igencsak meglepődtek, amikor a sírban nem találtak egyetlen emberi maradványt vagy sírmellékletet sem, csupán tíz szamárcsontvázat” – nyilatkozta Fiona Marshall, a Washingtoni Egyetem régészprofesszora a sajtónak.

A professzor, aki egyike azon kevés tudósnak, aki a szamarak történetét próbálja megfejteni, fantasztikusnak nevezte a leletet. „Ez nem olyasfajta felfedezés, amelyre egy egyiptológus számítani szokott” – mondta.

Meggyőződése szerint a lelet azt bizonyítja, hogy milyen fontos szerepet tölthetett be a szamár a korai egyiptomi társadalomban. Valószínűleg ezek az állatok tették lehetővé a hosszú kereskedelmi karavánutak kiépítését az egyiptomiak és a sumérok között. Feltételezések szerint a szamarak domesztikálása Afrikában hatezer évvel ezelőtt, vagy még korábban kezdődött a klimatikus változásokra adott válaszul, amikor a felmelegedés miatt a Szahara északi peremvidéke félsivatagból sivataggá vált.

„A szamár, amely igénytelen, kevés vízzel és táplálékkal is beéri, kiválóan megfelelt a feladatra” – nyilatkozta a szakértő, hozzátéve, hogy ezek voltak az első szállítmányok, amelyeket az emberek nem a hátukon cipeltek.

Az Abüdoszban talált szamárcsontvázakon, amelyek Kr. e. 3000-ből származnak, világosan látható, hogy ezek teherhordó állatok voltak, legalábbis erre utalnak a nagyízületek felületein látható elváltozások. Ugyanakkor a patáik és a fogaik állapota arra enged következtetni, hogy a szamarak jó egészségnek örvendtek, az állatoknak megfelelően viselték a gondját.

Kapcsolódó cikk:
Felfedezték a legősibb állatkertet?