Ki ölte meg az aztékokat?

Mexikóváros napjainkban a világ egyik legnagyobb metropolisza. 20 millió ember él és dolgozik itt. 500 évvel ezelőtt szintén itt volt az egyik legnagyobb város a Földön: Tenochtitlán – 200 ezer főt meghaladó lakosságával – egy technikailag fejlett társadalom fővárosa volt. 1519-ben az aztékok a csillagászat és a matematika törvényszerűségeinek ismeretében részletes kőnaptárt készítettek, mélyreható ismeretekkel rendelkeztek az orvostudomány terén, s vízvezetékek bonyolult hálózatát építették ki, hogy a terjeszkedő főváros vízellátását biztosítsák.

Az azték birodalomban, amely az Atlanti-óceántól egészen a Csendes-óceánig terjedt, 15–30 millióan éltek. Ez volt minden idők egyik legnagyobb birodalma az Újvilágban.

1519-ben Tenochtitlán városa majdnem 200 éve virágzott, ám nemsokára mindennek vége lesz. Cortez, a spanyol hódító nem egészen ezer fős hadseregével partra szállt a Mexikói-öböl partvidékén a mai Veracruz közelében. Politikai és katonai eszközökkel, továbbá jó szerencséjének köszönhetően letaszította trónjáról Montezuma azték uralkodót. Az azték birodalom végzetes hanyatlásnak indult.

Amikor a spanyolok először léptek Mexikó földjére, körülbelül 15 millió amerikai őslakossal néztek szembe. Egy fél évszázadon belül azonban az őslakosok 80 százaléka kihalt. Egy 2004-ben tett drámai felfedezés új magyarázattal szolgálhat az aztékok haláláról. Oaxacában, Mexikóvárostól 482 km-re délkeletre a régészek 2000 amerikai őslakos sietve elföldelt maradványaira bukkantak, akik valószínűleg a hódítók érkezését követő években veszítették életüket. A Harvard egyetem antropológus kutatója, Noreen Tuross tanulmányozta a rejtélyes esetet. Először is kizárta azt a legkézenfekvőbb feltételezést, miszerint a hódító spanyol hadsereg katonai beavatkozása állt volna a háttérben. Noreen az éhhalál lehetőségét is kizárta.

Voltak viszont egyéb jelek. Az áldozatok között sok volt a fiatal, akik látszólag kielégítő fizikai és egészségi állapotban voltak, és megfelelően tápláltnak tűntek. 2000 aztékot mégis meglehetős hirtelenséggel, hevenyészett sírokba temettek el. Mintha nagyon fontos lett volna, hogy a halottakat mihamarabb elföldeljék. A bostoni antropológus szakértő számára ez csak egy dolgot jelenthetett: nagy a valószínűsége annak, hogy az emberek betegség következtében haltak meg.

Tuross feltételezése látszólag összecseng azzal, ami a történelemkönyvekben szerepel, miszerint a hódítók a puskánál és a politikai cselszövésnél sokkal veszélyesebb fegyvert hoztak magukkal Amerikába – az Óvilág betegségeit: kanyarót, tífuszt és himlőt. Ezek az Európában gyakori betegségek akkoriban nem léteztek Amerikában. Az aztékok immunrendszere nem volt képes legyőzni a számukra új betegségeket, így milliók estek áldozatul.

John Marr járványügyi szakértő tanulmányozta a 16. századi Mexikóban kitört járványokról szóló történeti leírásokat. Számos azték veszítette életét az Óvilágból behurcolt betegségeknek köszönhetően, ám a szakértő azt feltételezi, hogy jóval több áldozatot követelt egy másik betegség. Gyanúját alátámasztja az a jelentés, amelyet II. Fülöp spanyol király személyes orvosa, Francisco Hernandez írt az 1576-os járvány áldozatainak boncolását követően. Az írás, amely négy évszázadon keresztül olvasatlanul hevert egy spanyol levéltár mélyén, leírja az amerikai őslakosokon végzett boncolás eredményét. Némelyeknél üszkösödés figyelhető meg az ajkakon és más elfertőződött testtájakon, és vér szivárog a füleikből. Hernandez leírta a tüneteket, de nem nevezte meg a betegséget.

Hernandez spanyol volt, így bizonyára több száz, sőt, talán több ezer, himlővel és tífusszal, esetleg pestissel fertőzött beteget látott, mialatt Spanyolországban élt. Amikor megérkezett az Újvilágba, és találkozott ezzel a betegséggel, biztosan tudta, hogy ez valami más. Egy szörnyű, rejtélyes, új betegség ütötte fel a fejét.

Az aztékok részletes, képekkel illusztrált leírása jól bemutatja a népüket megtizedelő halálos kór tüneteit. Az aztékok a betegséget cocolitztlinek, vagyis nagy dögvésznek nevezték. A 16. századi Spanyolországban azonban nem létezett cocolitztli, máskülönben a hódítók felismerték volna a tüneteket. Marr úgy véli, hogy Amerikában alakulhatott ki ez a vérzéssel járó kórkép, illetve az erős vérzést kiváltó halálos vírus.

A tudomány eddigi állása szerint az azték népesség pusztulását egy történelmileg egyedülálló jelenség –különböző fertőzéseket hordozó és eltérő védettséggel rendelkező népek első találkozása – okozta. Az újabb bizonyítékok egy helyi vírus okozta járványra utalnak, amely gyorsan és drasztikusan pusztította a helyi lakosságot. Ez a 16. századi gyilkos vírus most is ott ólálkodhat az Újvilágban, és újra támadásba lendülhet.

Doktor Rodolfo Acuna-Soto régi beszámolókban keresi annak a betegségnek a jellemzőit, amely az azték népcsoport húsz tagja közül tizenhattal végzett. A spanyol hódítók pontos nyilvántartást vezettek. Minden városban és faluban rendszeres népszámlálást tartottak.

Kim Foster háromdimenziós grafikonkészítési szakember beviszi az adatokat egy földrajzi számítógépes programba, amely megmutatja, hogy a népesség száma a különböző térségekben idővel hogyan változott. A program nem csupán a halálozás mértékét mutatja meg, de azt is felfedi, hogy a népesség drasztikus csökkenése hol és mikor következett be. A járvány áldozatainak száma területileg viszonylag egyenletes megoszlást mutat az azték birodalmon belül. Az azonban nagyon szembetűnő, hogy mikor csökkent jelentős mértékben a népesség. 1519-ben az aztékok még nagyon nagyszámú nép volt, 1545-ben és az azt követő években 15 millióan pusztultak el. 30 évvel később még legalább 2 millió ember halt meg.

Acuna-Soto úgy véli, ezekhez az évekhez köthető a két nagy cocolitztli-járvány kitörése. Szeretné megtudni, hogy miért pont ekkor – az 1540-es és az 1570-es években – pusztított a vírus. Nyomok után kutatva egy azték kódexet tanulmányoz, amely képekkel illusztrálva egyedülálló módon mutatja be a korabeli mindennapi életet.

Voltak bizonyos évek, amikor szárazság sújtotta a mexikói-fennsíkot. Ez szoros összefüggésben állt a járványok megjelenésével. Vajon az aszály szerepet játszott abban, hogy a cocolitztli vírus ennyi áldozatot követelt? David Stahle dendrokronológus: a fák évgyűrűiből következtet a több száz évvel ezelőtti időjárásra.

Stahle Mexikóba utazik, hogy megvizsgálja, milyen klimatikus viszonyok uralkodtak az aztékoknál az 1545-ös és az 1576-os járványok kitörését megelőző években. Stahle megvizsgálja az ősi erdő egyik fájának évgyűrűit. Ebből ki fog derülni, hogy a cocolitztli járvány idején milyen időjárási viszonyok uralkodtak. A fa évgyűrűi alátámasztják azt, amit Acuna-Soto az azték kódexek elemzése során megtudott. A járványokat megelőző években rendkívül kevés eső esett. Ahogy azonban Stahle tovább vizsgálódik, a kép egyre összetettebbé válik. 1545. Az első járvány kezdeténél széles évgyűrűt látunk. Ez azt jelenti, hogy Mexikóban egy aszályos időszakot egy páratlanul csapadékos esztendő követett. Ugyanez a szokatlan jelenség ismétlődött meg a második járvány kitörése előtt is.

A szélsőséges időjárás, a súlyos szárazságot követő nagy esőzések kísértetiesen lengik körül az aztékok lakta Mexikón végigsöprő cocolitztli járványt. A vírusvadászok szeretnék megtudni, hogy a két esemény miként függ össze.

A határ túloldalán, az USA Új-Mexikó államában egy nemrég bekövetkezett tragédia segíthet a rejtély megfejtésében. Egy fiatal férfit kórházba szállítottak Új-Mexikóban. Légszomj kínozta. Az orvosok nem tudták megmenteni, s a menyasszonyát sem. A hatóságok hamarosan öt hasonló esetről szereznek tudomást. Küszöbön állhat egy járvány kitörése.

A Járványügyi Központ Veszélyes Kórokozók Osztálya gyorsan munkába állt, hogy rábukkanjanak a megbetegedések okára, és megállítsák a terjedését. Az első felvételen, amely május 27-én készült, látszik, hogy a tüdő viszonylag tiszta, de alsó lebenyben van némi beszűrődés. Május 30-án azonban a tüdő már tele van folyadékkal. A központ szakértői meghatározták a halál okát: heveny légzési elégtelenség. A kiterjedt vizsgálatok kimutatták, hogy a tüdő megbetegedését egy különleges kórokozó – a hantavírus egy eddig ismeretlen, halálos változata – okozza. Meg kell találni, hogy honnan indult ki a fertőzés. A hanta vírust általában rágcsálók hordozzák.

A Channel ajánlata A legendás azték civilizáció kis híján eltűnt a Föld színéről, amikor az 1500-as években tízből nyolc ember egy járványsorozat áldozatává vált Közép-Mexikóban. A legtöbb tudós úgy véli, hogy az Újvilágot megtizedelő betegséget a spanyol hódítók hurcolták be az Atlanti-óceán túloldaláról; egy meglepő új kutatási eredmény viszont egészen más okokban látja az aztékok tragédiáját. Amennyiben az elmélet helytálló, a tömegek pusztulását okozó járvány a 21. században ismét felütheti a fejét? A National Geographic Channel Mindennapi tudomány sorozatának aktuális epizódja március 27-én (szombaton) 17 órakor tekinthető meg.

Június 14-én megtalálták a bűnöst – az amerikai egeret. A rágcsálókat kiirtották az emberek által lakott területekről. Az áldozatok száma ekkorra már 52 volt, ám a térség végre újra biztonságos lett.

Az előző évek megfigyeléseihez képest 1993-ban jóval magasabb volt a rágcsálók száma. A térségben élő amerikai egerek száma egyetlen év alatt megtízszereződött. Vajon mi okozta a rágcsálók ilyen mértékű elszaporodását? Az egymást követő aszályos évek során lecsökkent a rágcsálók száma. Azután 1993-ban nagy esőzések köszöntöttek be. Több csapadék hullott, ezért a dúsabb növényzet több táplálékot biztosított a rágcsálók számára. A magyarázat nyilvánvaló: minél több az élelem, annál több a rágcsáló. Esős időben a túlélők gyorsan elszaporodnak, és rengeteg a vírushordozó. Valószínű, hogy hasonló események sorozata játszódhatott le Mexikóban az aztékok idején, és ez okozta az emberek tömeges halálát.

Az első cocolitztli járvány a korabeli népesség körülbelül a 80 százalékát elpusztította. Az emberiség történelme során ez volt az egyik legnagyobb demográfiai katasztrófa. Vajon mitől volt más a 16. századi járvány? A titok nyitja magában a vírusban, illetve annak apró, ám halálos mutációjában keresendő.

Az áldozatok nagy száma és az azték birodalomban pusztító betegség rohamos terjedése arra utal, hogy Mexikóban egy második mutáció is bekövetkezett, amely lehetővé tette, hogy a vírus az egyik emberről a másikra közvetlenül is átterjedjen. Ezek után semmi sem szabhatott gátat az azték apokalipszisnek.

De felmerül egy kérdés. Miért ölt meg az amerikai vírus annyi aztékot, ugyanakkor olyan kevés spanyolt? A titok nyitját az emberi faj kialakulásánál kereshetjük. Térjünk vissza ahhoz a kis népcsoporthoz, amely megközelítőleg 100 ezer évvel ezelőtt élt Afrikában. A Földön élő minden egyes ember ettől a néhány ezer fős populációtól származik. Ők jelentik minden mai emberi DNS forrását.

Körülbelül 15 ezer évvel ezelőtt genetikailag kevésbé változatos csoportok vándoroltak Európába, Ausztráliába és Ázsiába. Ezeknek az embereknek egy része a Bering-szoroson keresztül továbbment Amerikába, létrehozva az észak-, közép- és dél-amerikai őslakosságot. Az evolúció folyamatának következtében az amerikai őslakosok az ázsiai emberek genetikai sokféleségének csak egy részét, az afrikai népesség genetikai változatosságának pedig már csak egy töredékét hordozzák magukban.

Minél nagyobb a genetikai sokszínűség, annál nagyobb az esély arra, hogy szinte bármilyen betolakodóval elbánjunk. Az aztékok genetikai állománya kevéssé volt változatos, ezért estek áldozatul a cocolitztli vírusnak. A spanyolok genetikailag sokszínűbbek voltak, ezért szervezetük ellenállóképessége jobb volt.

Rodolfo Acuna-Soto mexikói orvos azonban felfedez valamit, ami megkérdőjelezi a pusztán genetikai sajátosságokkal történő magyarázatot. A népszámlálási adatok tanulmányozása során kiderül, hogy a spanyolok között bizonyos személyek körében jelentős volt az elhalálozás: a papoknál. A spanyolok közül kizárólag ők betegedtek meg és haltak meg a járvány miatt. A papok a spanyol papok a hódítás végén érkeztek Mexikóba, hogy a keresztény hitet terjesszék az őslakosság körében. A legtöbb áldozatul esett pap az őslakosokkal közvetlen kapcsolatba lépve végezte munkáját. Ez arra utal, hogy a környezet, amelyben az amerikai őslakosok és a papok is éltek, szerepet játszott abban, hogy a cocolitztli vírus ennyire veszélyessé vált.

Mielőtt a hódítók megérkeztek Mexikóba, az azték családok nagy része saját kis földjén kukoricát termesztett. A spanyolok egy szinte nagyüzemi földművelési módot vezettek be, hogy az európai kenyérhez búzát termesszenek. Az aztékok számára ez nagyon nehéz időszak volt. Az életük teljesen megváltozott. Kora reggeltől késő estig dolgoztak, naponta több mint 12 órát. A spanyol uralom idején az aztékok többet dolgoztak, és a gazdaságokban jobban elszaporodtak a rágcsálók. Így jóval több fertőzött állattal érintkeztek az emberek, ezért rengeteg földműves volt kitéve a cocolitztli vírusnak. A megfertőződött emberek azután visszatértek a zsúfolt barakkokba. Az ilyen zsúfolt szálláshelyeken számos vírushordozó személy lehetett.

A szakértők egy része úgy véli, hogy részben az El Niòo váltotta ki azokat a súlyos esőzéseket, amelyek megelőzték a 16. századi Mexikóban a17 millió azték életét kioltó járványt. Az El Niòo csak egyike annak a három nagy, időjárást befolyásoló tényezőnek, amely meghatározza Amerika éghajlatát. A két másik ciklus sokkal nagyobb időtávlatban változik. Ezek az Amerikát körülvevő két nagy óceán hőmérséklet-változásának szabályszerűségével mérhetőek. Az évtizedes csendes-óceáni oszcilláció során a tenger vízfelszínének hőmérséklete 20–30 éves ciklusokban változik. A hőmérséklet fél fokos ingadozását kiváltó több évtizedes atlanti-óceáni oszcilláció viszont 65–70 évenként következik be. A két amerikai tengerpartnál a vízfelszín hőmérsékletének ingadozása jelentős hatást gyakorol a kontinens éghajlatára. Amikor az Atlanti-óceán északi része meleg, és a Csendes-óceán keleti trópusi része hűvös, akkor olyan szárazság következik be, amely mostanában tapasztalható az Egyesült Államok nyugati részén. Amikor mindez az ellenkezőjére változik, vagyis az Atlanti-óceán északi részén a vízfelszín hűvös, és a Csendes-óceán keleti trópusi része felmelegszik, Észak-Amerika időjárása csapadékossá válik. Mivel mindhárom ingadozás esetében a változás évek, sőt akár évtizedek alatt következik be, csak néhány száz évenként jön létre különlegesen szélsőséges kombináció. A három időjárást befolyásoló tényező együttes hatása olyan szörnyű aszályokat okozhat Amerikában, mint amilyen a 16. századi Mexikó őslakosságának kihalásához vezető hosszan tartó szárazság is volt.

Az Egyesült Államok déli államait ez idő tájt nagy valószínűséggel az utóbbi 500 év legsúlyosabb szárazsága sújtja, a legsúlyosabb az aztékok ideje óta. Meglehet, hogy napjainkban ismét szembe kell néznünk az azték Mexikóban 17 millió ember halálához vezető extrém szárazság és pusztító esőzések végzetes kombinációjával. Az időjárás különleges alakulása megfelelő körülményeket teremthet ahhoz, hogy egy rágcsáló hordozta vírus ijesztő ütemben terjedjen.

Ezek a halálos kórokozók átalakulnak és alkalmazkodnak. Az azték járvány nagy valószínűséggel azért terjedt olyan gyorsan, és azért szedett annyi áldozatot, mert a vírus megváltozott, így az emberek egymást fertőzték meg. Az pedig tovább súlyosbítja a dolgokat, hogy a 21. században a világ sokkal jobban ki van téve egy világméretű járványnak.

A vírusok minden eddiginél könnyebben terjedhetnek. A Föld melegedésével a betegségek is előretörnek. A felmelegedés következtében a rovarok, amelyek az embernek átadhatnak bizonyos vírusokat, északabbra húzódhatnak, és olyan területeken is megjelenhetnek, ahol azelőtt nem tudtak megélni, mert túl hideg volt számukra.

A világ népességének száma napjainkban meghaladja a hat és fél milliárdot, és eddig soha nem látott ütemben emelkedik. Nemsokára elérkezik az az idő, amikor a Föld története során először az emberiség nagy része nagyvárosokban fog élni, nem pedig vidéken. A jelenleg minket fenyegető veszélyek közül valójában nem az Al-Káida vagy a bioterrorizmus jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a természetes eredetű világjárványok. Napjainkban egy világméretű halálos járvány minden eddiginél gyorsabban és messzebbre terjedhet. A tudósok igyekeznek megfékezni az újabb halálos járványok kitörését. Az aztékok 500 évvel ezelőtti tragédiája vészjósló figyelmeztetés, milyen pusztító következményei lehetnek, ha ez nem sikerül.