> olvashatja.Kapcsolódó cikkek:A verduni vérszivattyúMűholdképen az első világháború legsúlyosabb csatájának nyomai" />> olvashatja.Kapcsolódó cikkek:A verduni vérszivattyúMűholdképen az első világháború legsúlyosabb csatájának nyomai" />
Kornélia, Kunigunda, Frigyes2021. március 03., szerda
Kultúra

Mérnökök a háborúban II.

National Geographic Magyarország

A következő évszázadokban a hadmérnöki tudományok jelentősen továbbfejlődtek, hiszen meg kellett felelni a fegyvergyártás terén történő nagy jelentőségű újításoknak.

Az előző részt itt>> olvashatja.

A csataterek a huzagolt fegyverek megjelenése révén sokkal veszélyesebbekké váltak, és ezért először a közkatonák, majd később a katonai vezetők is minden alkalmat kihasználtak a terep átalakítására. Ki kell ásni az árokrendszert, a katonákat el kell rejteni bennük, és akkor a támadóknak kell előnytelen helyzetből kell megközelíteni az állásaikat.

Megjelenik a lövészárok
1864. július. Az amerikai polgárháború. A Virginia-állam beli Petersburg városát ostrom alá vették. A déli tábornok, Robert E. Lee 16 kilométeres védelmi vonalat épített ki Petersburg védelmére. Ulysses S. Grant északi tábornok csapatai állnak vele szemben. Mindkét fél beásta magát, s kezdetét vette a lövészárok háború.

A támadónak, az északi Grant tábornoknak át kellett törni a déli védelmi vonalakat. Az egyik tisztje, Henry Pleasants, egy korábbi bányamérnök, okos tervvel állt elő. Egy új típusú katonanemzedék képviselőjeként a tudományos és a technikai ismeretek előretörésének előhírnöke volt, és a vívmányokat képes volt alkalmazni is a háborúban. Pleasants titkos terve az volt, hogy egy alagutat ásnak a déliek vonalai alá, és felrobbantják őket. Pleasants meghatározta, hogy az alagútnak 156 méter hosszúnak kell lennie. Ilyen távolság mellett fellép a következő nehézség: vajon hogy lehet az alagút távoli végét kiszellőztetni? Ahogy az utászok előrehaladtak, a kilélegzett széndioxid koncentrációja friss levegő beáramlása híján olyan gyorsan nőtt volna, hogy a bányászok hamarosan elvesztették volna az eszméletüket. Pleasants egyszerű és elegáns megoldása zseniálisnak bizonyult. A széndioxidot úgy távolították el az alagútból, hogy a bejáratához közel egy függőleges aknát készítettek. Ennek az alján egy állandóan lobogó tűz által felemelkedő meleg levegő hajtotta ki a fáradt levegőt a tárnából. Hogy a füstről eltereljék a figyelmet, Pleasants arra utasította az embereit, hogy az arcvonal egész hosszában gyújtsanak tüzeket. Eközben a friss levegőt az alagút végén előrehaladó bányászokhoz egy fa vezetékrendszer vezette be. Az alagút végén T-alakban elhelyezkedő két 5 méteres oldaljáratban négy tonna lőport halmoztak fel.

 A robbanás korabeli ábrázolása

A robbanás korabeli ábrázolása

1864. július 30-án a kora reggeli órákban begyújtották a gyújtózsinórt. Hatalmas robbanás történt. Mintha egy gejzír szökött volna a magasba, testrészek, szekérkerekek, ágyúk, és hatalmas, ház méretű földrögök záporoztak alá. A pár másodperccel korábban még ott állt déli csapatok megsemmisültek, és a helyükön egy óriási kráter tátongott. Csaknem 50 évvel később ezek a földalatti hadműveletek egészen új szintre emelkedtek.

Verdun
1916 tavaszán Franciaországban a német és francia csapatok elkeseredett harcokat vívtak. Mindkét fél alagutakat mélyített a stratégiai fontosságú Vauquois-domb alá. A Vauquois-domb alatt egy sereg alagút bonyolult útvesztőt alkot. Mindegyik megpróbál az ellenséges alagút alá behatolni, hogy a katonák lerombolják, vagy a járatba betörve megsemmisítsék az ellenséget. Az embereik hetekig éltek egyhuzamban a földalatti járatokban. A fő járat mellé ásott kis lakófülkékben húzták meg magukat. A háború mindig rettenetes, de a földalatti háború az alagutakkal és ellenalagutakkal szinte minden ember számára a legszörnyűbb harcmodort jelképezi. A sötétben nyirkos, nedves, és bűzös helyen kell tevékenykedni. Meg kell próbálni csendben dolgozni, hogy az ellenség ne hallja meg a zajt. És mindig fennállt a veszélye, hogy az alagutat a levegőbe repítik, vagy a rohamkésekkel és botokkal felfegyverkezett ellenséges katonák betörnek a járatba. Ilyenkor elkeseredett küzdelem alakult ki a sötétben. A földalatti hadviselést egy új fegyver még halálosabbá tette.

 A Vauquois-alagútrendszer egyik bejárata

A Vauquois-alagútrendszer egyik bejárata

Az Első Világháború idején már rendelkezésre álltak a puskapornál sokkal nagyobb erejű robbanóanyagok. Ezek a korai nagy erejű robbanószerek tízszer akkora intenzitással robbantak, mint a puskapor. Vaquois-nál több mint 500 robbantást hajtottak végre. A hegy tetejét szó szerint lerobbantották. A franciák végül kitartottak, de a faluból csupán néhány téglafal alapja maradt meg.

A Verdun-i erődrendszer nem egyetlen tömbből álló erőd, és nem is egy hatalmas egymással összekötött falrendszer. Ehelyett inkább kisebb-nagyobb független erődök rendszere, amit a franciák „Ouvrage”-nak hívnak. Ezek úgy épültek, hogy egymást védelmezzék, illetve egymást fedezzék. Ez a rendszer, akárcsak Vauban egymást védő bástyákkal rendelkező erődítménye, egymást átfedő védelmi zónák kialakítását teszi lehetővé. Egy erőd elvesztése nem feltétlenül jelentette azt, hogy az egész védelmi rendszer összeomlik. A többi erődből még lehetett folytatni a harcot. A verdun-i erődrendszert hamarosan egy forgandó szerencsével jellemezhető összecsapásban vetik próba alá. Először úgy tűnt, hogy a németek győznek. 1916-ban indultak támadásra, és március elejére kézrekerítették Douaumont-t. Júniusban a Vaux-erőd is elesett. De a többi francia erőd tette a dolgát. Bár a legfontosabb erődök közül kettő elesett, hiszen Douaumont volt messze a legnagyobb az erődök közül, maga a rendszer kitartott, és végeredményben a németek nem tudták elfoglalni Verdunt, és nem tudtak komoly létszámban átkelni a Meuse folyón sem.

 A Douamont-i erőd madártávlatból

A Douamont-i erőd madártávlatból

Ez a siker a francia tábornokokat erősen befolyásolta, amikor az első világháború után megpróbálták Franciaország védelmét megerősíteni a későbbi esetleges támadásokkal szemben. A háború után az volt az elképzelés, hogy az erődrendszert az ország határa mentén végig kiterjesztik, hogy védelmezzék az országot az új támadásokkal szemben.

Ez volt a Maginot-vonal. A Maginot-vomal létrehozása azon az elgondoláson alapult, hogy ugyanazokat az alapelveket felhasználva – a földalatti erődöket, az egymást támogató rendszereket, az egymást kölcsönösen erősítő alrendszereket – olyan védelmi vonalat hozzanak létre, ami segíti Franciaországot egy későbbi háborúban. De az elképzelés hibásnak bizonyult. A villámháború – gyors páncélos csapások a csatatereken eddig tömegesen nem alkalmazott légierő szörnyű pusztításával kombinálva – képessé tette a németeket hogy előrenyomuljanak Belgiumban, és a francia határ egy sebezhető szakaszán lendültek támadásba.

 A Maginot-vonal elhelyezkedése (Forrás: Wikimedia)

A Maginot-vonal elhelyezkedése (Forrás: Wikimedia)

A második világháború óta a katonai siker egyre inkább a csapatok mozgékonyságán, és a parancsnokok azon képességén múlik, hogy milyen gyorsan képesek alkalmazkodni a feltételekhez, vagy szükség esetén meg tudják-e változtatni a harctéri környezetet.

Az előző részt itt>> olvashatja.

Kapcsolódó cikkek:

  • A verduni vérszivattyú
  • Műholdképen az első világháború legsúlyosabb csatájának nyomai

  • Hozzászólások

    Több száz éve lezárt üzenetet olvastak el

    Több száz éve lezárt üzenetet olvastak el

    A szakértők úgy tudtak belesni a lezárt üzenetbe, hogy fel sem kellett nyitniuk azt.

    Kiváló állapotú, díszített ünnepi hintóra bukkantak Pompejinél

    Kiváló állapotú, díszített ünnepi hintóra bukkantak Pompejinél

    A Pompeii Régészeti Park sajtóközleményében ismertette a négykerekű ünnepi hintó felfedezését, a tárgyra érintetlen állapotban bukkantak rá.

    Megtalálták az egyiptomi balzsamozás ókori kézikönyvét

    Megtalálták az egyiptomi balzsamozás ókori kézikönyvét

    Eddig csak két olyan forrást ismertek, amelyben a folyamatot részletezték.

    Szép magyar várak: Visegrád, a Dunakanyar ékköve

    Szép magyar várak: Visegrád, a Dunakanyar ékköve

    Visegrád neve szláv eredetű, magasan épült várost, várat, fellegvárat jelent, és Európa-szerte számos település viseli valamilyen formában e nevet.

    Ismét lemerültek Lord Elgin kincses hajójához

    Ismét lemerültek Lord Elgin kincses hajójához

    Lord Elgin hajója, a Mentor a 19. század elején ókori görög műkincseket, a Pantheon darabjait szállította.

    National Geographic 2021. februári címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    11 160 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket