Választóvíz

Írta: Don Belt
Fényképezte: Paolo Pellegrin

Neve bibliai időket idéz, mégsem a békét juttatja eszünkbe. A Hermon hegy háborúk tépte lejtőinél ered, s mire eléri a Holt-tengert, tajtékos, kávébarna sárfolyammá duzzad. Háromszáz kilométeres szalagja forrongó válságövezeten vág keresztül. Partoldalában aknák, egyetlen homokpadjáért komoly harcok dúltak. Hat év aszály, rohamosan gyarapodó népesség: a Jordán újabb és újabb viszályok forrása, Izrael, Palesztina és Jordánia verseng életadó vizéért.

Tavaly júliusban történt, 65 kilométernyire a Kineret-tótól délre. Kora reggel volt még, amikor néhány katona felügyelete mellett egy izraeli, egy palesztin és egy jordániai kutató gázolt a Jordán térdig érő vizébe egy leomlott híd alatt. (A hidat még 1967 júniusában, a hatnapos háború idején érte megsemmisítő bombatalálat).

A foeme (A Közel-Kelet Földjének Barátai) elnevezésű civil szervezet megbízásából érkeztek ide a szakemberek, a Jordán állapotát jöttek fölmérni. Izzó hőség korbácsolta az egykori háborús övezetet, de a három kutató nem zavartatta magát: fittyet hánytak a hőgutának, a fejük fölött függő betonkoloncoknak és az aknaveszélynek – pedig biztosra vehették, hogy lappang a mederben egy-két partoldalból kimosódott akna.

„Kukkants ide egy pillanatra, Samer, nézd csak meg ezt az apróságot!” – kiáltott fel váratlanul a zöld kalapos izraeli ökológus, Sarig Gafny. A langaléta jordániai környezetmérnök, Samer Telozi szemügyre vette a parányi gerinctelent, amelyet izraeli kollégája közben bepottyantott egy mintagyűjtő üvegcsébe: „Még él! Szívós egy rákocska!” A nagydarab, kedélyes ciszjordániai botanikus, Banan Al Sheikh néhány méternyire tőlük gázolt a vízben, videokamerájával éppen a sudár nádat, a virágzó fákat és a part többi növényét filmezte. „Vigyázz, öreg, hova lépsz! Rá ne lépj egy aranyos kis aknára!” – kurjantott utána Gafny.

Ezen a szakaszon, ahol a folyó már hét méter széles és egy-két méter mély, nemcsak az aknaveszély, de a víz szennyezettsége is súlyos gondot okoz. Örülhet az ember, ha a mocskos habokban valami apró jelét találja a vízi életnek.

A probléma egyik fő oka a vízhiány. Az elmúlt félszáz évben több mint 90 százalékkal csökkent a Jordán hozama. A vízkészlet egy része a felső folyásnál, a Kineret-tavat megcsapoló országos vízellátó gerincvezetéken keresztül jut el Izrael városaiba és termőföldjeire, a mellékfolyók vizét pedig Jordánia és Szíria duzzasztja fel és hasznosítja, legfőképpen mezőgazdasági célra. Így aztán alsó szakaszán már jószerével egy csepp tiszta vizet sem kap a Jordán – mire útja végére ér, csupán sós víz, meg kommunális és mezőgazdasági szenny mérgező katyvasza hömpölyög medrében. A Jordán vizéért vívott háborúság ijesztően életszerű tablón szemlélteti, milyen súlyos konfliktusok forrása lehet a vízkincs világszerte.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. áprilisi lapszámában.