Kassa: zarándokhely a fejedelem sírboltja

„A fejedelem és társai földi maradványainak magyarországi újratemetését már az 1860-as években felvetették, s ugyan a nemzet, majd az országgyűlés és a kormány is támogatta a tervet, évtizedekig nem történt érdemi előrelépés” – mondta el Balassa Zoltán kassai helytörténész-újságíró. A megoldandó feladat ugyanis meglehetősen sokrétű volt: nem csupán a „lázadó” Rákóczit és hű embereit kellett rehabilitálni (csak 1906-ban, napokkal az újratemetés előtt törölték el az erről szóló 1715-ös törvény paragrafusait), de a maradványok felkutatása miatt nemzetközi diplomáciai lépésekre, valamint komoly kutatómunkára is szükség volt.

A fejedelem 275 évvel ezelőtt, 1735. április 8-án (ez akkor Nagypéntekre esett) hunyt el Rodostóban 59 évesen. „Mivel a holttestét mumifikálták, mind az agyvelejét, mind a belső szerveit eltávolították. Az előbbi, vagyis a koponya bemetszése később segítségre volt a maradványok azonosításakor” – tette hozzá a helytörténész.

A holttest belső szerveit a rodostói görög templomban, szívét a franciaországi Yerres városának temetőkertjében temették el. A testet Mikes Kelemen a szultán engedélyével Konstantinápolyba szállíttatta a nyár elején, ahol a Szent Benedek-templomban édesanyja, Zrínyi Ilona mellett kapott korántsem végső nyughelyet.

„Amikor végre megkezdődött a kutatás a fejedelem és kuruc vezérei temetkezései után, meg kellett egyezni a török portával éppúgy, mint a francia állammal, hiszen a temetkezési templomok ekkor francia szerzetesrendek tulajdonában voltak, így a sírok azonosítása, valamint az ezzel járó kellemetlenségek, például a templompadozatok felbontása nyilván kényelmetlenséggel járt” – fejtette ki Balassa Zoltán. A kutatást a törökországi belpolitikai állapotok és egy pestisjárvány is késleltette.

II. Rákóczi Ferenc földi maradványait végül sikerült azonosítani. Mikes Kelemen beszámolója is segítségére volt a kutatóknak (Török Aurél antropológus vizsgálta a csontmaradványokat), hiszen ismert volt, hogy a fejedelmet a spanyol aranygyapjas lovagrend fehér színű egyenruhájában temették el, és sírmellékletként mind a szövetből, mind a gombokból maradt annyi, ami az azonosításhoz kellett.
A fejedelem maradványait végül 1906. október 29-én helyezték Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban örök nyugalomra. A sírboltban szemben, a középső kőszarkofágban nyugszik, közös „sírban” édesanyjával, Zrínyi Ilonával és egyik fiával, Józseffel. A bal oldali szarkofágban Sibrik Miklós ezredeskapitány, a jobb oldaliban Esterházy Antal kuruc tábornok kapott nyughelyet. A szűk lejárati lépcső mellett elhelyezett kőszarkofág Bercsényi Miklós gróf és második felesége, Csáky Krisztina maradványait rejti.

„Eredetileg egy ötödik szarkofág is bekerült a sírboltba, azonban Bercsényi Miklós fiának, Lászlónak a maradványait a francia állam ugyan kiadta volna, ám egyik leszármazottja tiltakozott, nehogy elvigyék az országból a francia huszárság megalapítójának holttestét” – mondta Balassa Zoltán.

Miért éppen Kassán lett a fejedelem nyughelye és miért különleges a Szent Erzsébet-székesegyház? A cikk folytatása és képgaléria a műemlékem.hu magazinjában

Műemlékem.hu” />

Műemlékem.hu