Nefertiti – a Nílus királynője 2. rész

Az évszázad lelete volt. Kövessük a nyomokat, hogy megpróbáljuk megfejteni a világhírű mellszobor titkait – és megmutatni Nefertiti másik arcát!
Az előző részt itt<< olvashatja.
Barry Kemp Cornelius és Beatrice von Pilgrimmel együtt szeretné rekonstruálni a szobor megtalálása körüli eseményeket. Elhatározzák, hogy a Borchardt hagyatékból néhány dokumentumot első ízben a nyilvánosság elé tárnak.
Ravasz titkolózás
Fényképek árulkodnak arról, hogy teljesen véletlenül azon a napon, amikor Nefertiti mellszobrát megtalálták, Szászország udvarából vendégek látogattak az ásatások helyszínére. Borchardt aggódott, hogy a látogatók Kairóba visszatérve túl sokat fognak beszélni, és felhívják a figyelmet a leletekre, aminek Borchardt egyáltalán nem örült volna.
Ha rajta múlott volna, Borchardt titokban tartotta volna Nefertiti megtalálását. Még Miminek is csupán tudományos feljegyzéseit említette. A kezdetektől fogva Borchardt megpróbálta bagatelizálni az eseményeket. Ezt a csak most előkerült levelek is alátámasztják. „Ehnaton és családja kezd untatni” – írta Miminek; és következő mondatában egy felvágott-szeletelő megvásárlásáról számolt be. A levelekben semmi sem utal arra, hogy Borchardt szenzációsnak tekintette volna a leletet, vagy hogy azonnal folytatni akarta volna az ásatást. Számára, úgy tűnik, csak egy lelet volt a sok közül. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy nem csupán Nefertiti szobrát találták meg ebben az épületben, hanem számos más mellszobrot is, amelyeket azután, ahogy írja, kosarakban kellett elvinni.
Borchardt tudatában volt feltárásának értékével. Leletét „Színes királynőm”-nek nevezte el, és a reneszánsz remekműveihez hasonlította. Ám közeledett az igazság pillanata, amikor a leletek felét Borchardtnak át kellett adnia Egyiptom részére. A leletek megosztásának előestéjén Borchardt és munkatársai búcsút vettek Nefertititől. A régész nem árulta el, mi lesz a taktikája a sorsdöntő napon.
Támogatójának, James Simonnak írt levelében Borchardt Amarnában folyó munkáját az olympiai és pergamonbeli világhíres feltárásokhoz hasonlította. „Egy nemzet sem fog tudni semmi ehhez hasonlót kiállítani” – írta. Miután Simon megismerte a mellszobor jelentőségét, kész volt nagyon sok pénzt fizetni érte, akár 26.000 aranymárkát, amely hihetetlenül magas ár volt, messze túllépte azt az összeget, amelyet valaha is fizettek egyiptomi leletekért.
De mi történt az áruk megosztásánál? „Szükség esetén nagyon ravasz tudott lenni” – mondta egyik kollégája Borchardtról. Még ma is keringenek olyan pletykák, miszerint a régész az egyiptomi hatóságok elől elrejtette Nefertitit. Erre nincs bizonyíték, ám tény, hogy Borchardt tudományos okokból nem kívánta kettéosztani a szoborgyűjteményt. Ha ez így volt, mi maradt Egyiptom számára?
Borchardt elég okos volt, hogy a két részt úgy mutassa be, hogy az egyik oldalon, az Egyiptomnak szánt részben szerepelt egy nagy dombormű, amilyen Kairónak még nem volt a birtokában, és amelyet Kairó mindenáron szeretett volna megszerezni. A másik felében volt Nefertiti mellszobra, nem a legtetején, de benne. Lefevbre, az ásatásért és megosztásért felelős megbízott megnézhette volna ezt a részt is, de nyilvánvalóan nem tette. Borchardtnak sikerült a német fél számára megszereznie a mellszobrot – teljesen legális módon.
A Borchardt által alkalmazott csalétek egy amarnai templomból származó dombormű volt – egy családi kép Ehnatonról és Nefertitiről, gyermekeikkel.
A leletek megosztását követően Borchardt így írt James Simonnak: „Őfelsége ma hagyja el Egyiptomot.” Ugyanakkor kérte, hogy az ügyet Berlinben „nem csak diszkréten, de bizalmasan” kezeljék – a színes királynő szigorúan titkos legyen. És Borchardt leírta ennek okát is – íi>„Máskülönben soha nem fogunk egy tisztességes darabot sem kapni a jövőbeni megosztásoknál.” A régész ásatási engedélyét is féltette, ha az ügy nyilvánosságot kap.
Szócsata Egyiptom és Németország között
Borchardtra tekintettel Nefertiti 12 hosszú éven át James Simon házában porosodott. A fenséges mellszobor ma a berlini Múzeum legnagyobb attrakciója – eleganciája mindenkit megérint. Amikor az isteni szépséget 1924 márciusában először kiállították, gyorsan a történelem első címlaplánya lett. Nők milliói utánozták sminkjét. A Föld legszebb nőjeként ünnepelték, és mindenki, aki látta, fáraó-lázban égett.
De ahogy az első képek bejárták a világot, „Berlin legidősebb asszonya” körül kirobbant a botrány. Egyiptom, úgy érezvén, hogy megfosztották a mellszobor hatalmas értékétől, visszaadását követelte. Cserét ajánlottak – Nefertitiért két értékes szobrot ajánlottak fel, az egyik az Új-, a másik az Óbirodalom idejéből származott. Az újságok karikatúráiban Borchardt a gyönyörű királynő elrablójaként szerepelt, és szócsata robbant ki a német és az egyiptomi sajtó között.
A Kairói Múzeum amarnai gyűjteményénél Barry Kemp találkozik Dr. Zahi Hawass-szal. Hawass Egyiptom kiemelkedő műkincskutatója, és az Egyiptomi Ókori Régészeti Hivatal vezetője – szeretné visszakapni a színes királynőt. Úgy gondolja, Borchardt képes volt megítélni a mellszobor valódi értékét. Hawass úgy véli, Borchardtnak erkölcsi kötelessége lett volna, hogy az egyedülálló leletet átadja az egyiptomi hatóságoknak – bár jogilag nem volt köteles ezt megtenni. Borchardt összes kincse közül jelenleg összesen egy Nefertiti portrét őriznek Kairóban.
Hányattatások Hitler idején
1933-ban Adolf Hitler kijelentette, hogy ő bálványként tekint Nefertitire. „Soha nem fogok lemondani a királynő fejéről” – közölte. „Ez egy remekmű, egy ékszer, egy kincs. Múzeumot fogok építeni a szobor számára Berlinben” – folytatta a Führer az ígéretét. „És azt szeretném, ha ez a csoda egy impozáns terem közepén állna, és egy kupola koronázná meg.” Hitler terveiből végül semmi nem valósult meg, de a Nefertitiért folyó küzdelem abbamaradt – legalábbis egy időre.
Nem sokat tudunk arról, hogy mi történt Borchardtékkal a Harmadik Birodalom idején. Amikor Németországban az antiszemita rezsim kisajátította Nefertitit, a zsidó házaspár visszavonult a közélettől. Borchardt, akit mindig is érdekelt a politika, most az életét féltette. És az élet Kairóban sem volt jobb, ahol még Nefertiti miatt is zaklatták. Az azonban elképzelhetetlen volt Ludwig és Mimi számára, hogy egyiptomi otthonukat elhagyják.
1981-ben Berlinben az Amarna gyűjteménynél egy titokzatos idegen bukkant fel, aki Edzard Folkers őrnagy néven mutatkozott be. Homályos utalások sorozatával a gyanú árnyékát vetítette arra, hogy az Egyiptomi Múzeumban kiállított Nefertiti hamisítvány lehet. Folkers azt állította, hogy annakidején utasítást adott Nefertiti elszállítására a bunkerból, ahol tárolták. Senki sem tudja biztosan, mi is történt pontosan azokban a sötét napokban.
A második világháború körüli zűrzavarban a város múzeumaiból származó kincseket a Berlini Állatkert bunkerében helyezték el, hogy megvédjék a bombázásoktól. De vajon a színes királynő még mindig Berlinben volt? Folkers vallomása ellentmondott azoknak a beszámolóknak, miszerint Nefertitit néhány nappal azelőtt a türingiai sóbányákba szállították. Lehet, hogy két szobor is létezik – egy eredeti és egy másolat?
De mennyire hihetőek Folkers állításai? Egy eskü alatt tett vallomásában megerősítette, hogy 1945. április 5-én látta Nefertitit egy páncélozott kiállítási ládában a Berlini Állatkert bunkerében. De Folkers csak egy szoborról tett említést. Honnan erednek tehát azok feltevések, amelyek egy eredeti szoborról és egy másolatról szólnak? Vannak fényképek egy kőből készült eredeti darabról, amelynek segítségével a mai napig készülnek gipszmásolatok. És Otto Kümmel, a Berlini Múzeum főigazgatója ismerte az egyik legelső vevőt. Kümmel a betegágyán említette, hogy az 1930-as évek elején Adolf Hitler kifejezett kérésére készült egy pontos másolat.
Különféle hírek terjedtek el arról, hogy mi lehetett a diktátor szándéka. Az egyik szerint meg akarta téveszteni az egyiptomiakat egy nagyon meggyőző másolattal. Ebben az esetben az eredetit elzárva kellett volna őrizniük, hogy senki ne láthassa többé. A Führer 1945. március 6-i rendelete alapján nem Folkers őrnagy, hanem maga Hitler rendelte el a műkincsek elszállítását a bunkerből. Bizonyosnak tűnik, hogy a súlyos légibombázások idején Nefertiti útja Türingiába vezetett, ahol a sóbányába kívánták rejteni. Nem egyértelmű azonban, hogy hányas számú ládában is szállították. A nyilvántartási iratok szerint a Nefertitit tartalmazó 34. sz. láda 1945. március 27-én érkezett a türingiai Kaiserroda városába. Ám ezek az iratok nem egyeznek az eredeti kiürítési listával, mely szerint Nefertiti a 28. sz. ládában hagyta el a Berlini Múzeumot. Vajon titkosítás céljából változtatták meg a számokat? Vagy a valódi Nefertitit tartalmazó 28. ládának nyoma veszett a bombázások körüli zűrzavarban? Folkers őrnagy megjelenését követően még a szakértők sem voltak benne biztosak, hogy az eredeti szobor titokzatos utazása hol ért véget.
A háború után Nefertiti viszontagságai végül véget értek – egyelőre. Sértetlenül visszakerült a Régi Múzeumba.
A királynő másik arca
Berlinben most kezdődik Nefertiti tudományos vizsgálata. A híres Charité Egyetem Képalkotó Módszerek Tudományos Intézetében a kutatócsoport szeretné felfedni, mi található a tökéletes maszk mögött – a gyönyörű nílusi asszony valódi arcát. Hónapok óta készülnek erre a pillanatra. Ahol máskor a legújabb diagnosztikai eljárással betegeket vizsgálnak, ott ma este Nefertitit veszik szemügyre. Még a színes királynő itt-tartózkodásáért felelős Dietrich Wildung professzor is érzi a feszültséget. A szoba légkondicionált, hogy a mellszobrot megóvják a károsodástól. A királynő karcsú nyaka alá párnát kell helyezni, mielőtt betolnák a gépbe.
Kevesebb, mint egy perc alatt a CT számos metszeti képet készít Nefertitiről. A CT megjeleníti az első képeket a királynő-szoborfej belsejéről. Ez az a pillanat, amelyre az egész csapat várt. A kezdeti vizsgálatok azt mutatják, hogy a szobor különféle anyagokból készült. Úgy tűnik, a festett gipszréteg alatt van egy másik, mészkőből készült szobor is. Ugyanakkor ez egyben „Berlin legidősebb asszonyának” egyfajta egészségügyi szűrővizsgálata is. Egy ilyen alapos vizsgálat képes a nagyon finom repedéseket is kimutatni, de egyet sem találnak.
A nagy felbontású computer tomográf segítségével a tudósok megpróbálják rekonstruálni a második Nefertiti arcát – egészen alkotója „aláírásáig”. A vizsgálatnak el kellene oszlatni a fennmaradó kételyeket is a szobor eredetiségét illetően.
A tudósok milliméterről milliméterre szemügyre veszik a szobrot, és a kapott adatok alapján a szobor belsejéről háromdimenziós képeket alkotnak. A mellszobor belsejében található egy másik szobor – egy lenyűgöző jelenség, amely továbbra is rejtély marad a régészek számára.
A computer tomográfia megmutatja, hogy a mellszoborban egy mészkőből készült csupasz szobor van, amelyet gipszrétegek hozzáadásával módosítottak, a fontosabb helyeken néhány centiméteres vastagságban, és így hozták létre a látható külső formát. Ez tehát egy többrétegű munkafolyamat, amelynek során a művész először kővel dolgozik, azután előveszi a gipszes edényét, és a csupasz kőszobron lépésről lépésre alakítja ki a tökéletes formát.
A számítógép rétegenként hántja le a gipsz „sminket”, és egy, hajlott vállakkal, vékony nyakkal és a szája körül mély barázdákkal rendelkező, idősebb asszony portréját látjuk. Vajon ez Nefertiti igazi arca?
Az biztos, hogy a szobrász a legjobb sminkkel tökéletes arcot alkotott. Nem annyira az örök fiatalságot, inkább a halhatatlan szépséget testesíti meg. Volt valaki, aki így szerette volna megörökíteni Nefertitit. Valószínűleg nem a királynő maga, talán inkább a király, aki azt mondta, „Az én Nefertitim nem egy ráncoktól mentes szépségideál, az én Nefertitim 6 vagy 7 vagy 8 gyereket szült. Az arcán nyomot hagyott az élet, és én így szeretném megörökíteni.”
Nefertiti még azok számára is titokzatos marad, akik nap mint nap kapcsolatba kerülnek vele. Ám a királynő arca most új fényben tűnik fel. Évtizedeken keresztül elölről világították meg, és egy fiatal nő hibátlan portréjának tűnt. A megvilágítás változtatásával Dietrich Wildung professzor kiemelte Nefertiti rejtett vonásait. Az örökké fiatal lányból asszony lett, aki mögött egy élet van, és akinek apró ráncok vannak a szeme és a szája körül. A tökéletes, ráncoktól mentes, fiatalos arc, amely annyira élettelen volt most feltárja az élet nyomait, s kezd egyéniséggé válni.
Az előző részt itt<< olvashatja.
Kapcsolódó cikk:
Mégsem volt tökéletes szépség Nofertiti?