Az etruszkok eredete: Hérodotosz megmondta

A genetikai vizsgálatok eldönteni látszanak azt az évezredes vitát, amely az etruszkok származása körül robbant ki már az ókorban. A DNS vizsgálatok Hérodotoszt igazolják.
Míg Halikarnosszi Dionüsziosz azt állította, hogy a környező népekhez képest igen fejlett kultúrával rendelkező etruszkok őslakosok voltak, addig Hérodotosz Kis-Ázsiából érkezett népségnek vélte őket.
Az utóbbi évtizedben alapvető változáson ment keresztül a régészet és a természettudomány kapcsolata: a genetikai kutatások ugyanis igen gyakran sietnek az archeológusok segítségére. Míg más történeti vagy társadalommal foglalkozó tudományok tartózkodóak a természettudományok módszereivel kapcsolatban, addig a régészet számára eddig hiába döngetett ajtók nyíltak ki a genetikai vizsgálatok alkalmazásával.
Az utóbbi években több, jelentős visszhangot kiváltó, genetikai vizsgálatokra alapozott tanulmány jelent meg: így sikerült például felfedni, hogy a brit szigetekre érkező angolszászok miként szorították háttérbe egy korai „apartheid” rendszer segítségével a keltákat, illetve ugyancsak genetikai teszteljárás segítségével bizonyították be a dél-amerikai tyúkokról is, hogy Ázsiából származhatnak, mégpedig oly módon, hogy a polinéz szigetvilág lakói szállították át őket Amerikába. Ez utóbbiról nemrégiben a National Geographic Online is beszámolt.
Őslakosok vagy kis-ázsiaiak?
Az etruszkok eredetével kapcsolatosan is végeztek már korábban genetikai vizsgálatokat: a Proceedings of the Royal Society brit tudományos szaklap beszámol egy kutatásról, amely során a Toszkánából (az etruszkok egykori településeinek vidékéről) származó szarvasmarhák génállományát vetették össze Kis-Ázsiából származó marhák genetikai állományával. A genetikusok arra jutottak, hogy a két szarvasmarhacsorda igen közeli génállománnyal rendelkezik.
Ez persze nem annyira meglepő eredmény, mivel eddig is azt feltételezték, hogy az egész európai szarvasmarha-állomány gyakorlatilag Kis-Ázsiából származik. Annál komolyabb eredmény, hogy az American Journal of Human Genetics egyik írása azt állította, hogy az etruszkok is a mai Törökország területéről származhattak.
Alberto Piazza, a torinói egyetem professzora immáron szinte biztosra veszi, hogy az évezredes vitában, nem Halikarnosszi Dionüsziosznak, aki őslakosoknak vélte az etruszkokat, hanem Hérodotosznak volt igaza, aki kis-ázsiai eredetűnek gondolta őket. A Genetikusok Európai Szövetségének (European Society of Human Genetics) éves találkozóján prezentált előadásában Piazza rávilágított, hogy a mai toszkán lakosok a Dél-Balkán, Törökország, Lemnosz szigetének és Szicília szigetének lakói közül leginkább a dél-törökországi emberekkel mutatnak genetikai hasonlóságot.
A genetikus a mintavétel körülményeire szigorúan ügyelt: mintái Toszkána három olyan településéről (Murlo, Volterra, Casentino) származnak, amelyek igen gazdagok etruszk leletekben, és minden bizonnyal az etruszk kultúra központjai lehettek. Ezen túlmenően csak olyan emberektől vettek mintát, akiknek családi neve csakis a régióban fordul elő, és legalább három generáció óta a faluban élnek.
Nyelvészetileg mégsem stimmel
A genetikai teszt szerint a toszkán őslakosok genetikai mintája leginkább a Dél-Törökországból származó mintával egyezik meg. A genetikus szerint mindezek alapján jó eséllyel állíthatjuk az etruszkok kis-ázsiai származását, bár a 100 százalékos bizonyossághoz még egy lépést meg kell tenni: meg kell majd vizsgálni a régészeti leletekből származó DNS mintákat is, hogy végső bizonyosságot nyerhessünk. Erre ugyan már voltak kísérletek, de a bonyolult eljárás eddig nem vezetett értékelhető eredményre.
Természetesen a szkeptikusok sem alszanak: a kis-ázsiai és toszkán DNS hasonlóság sokak szerint azzal is magyarázható, hogy a római császárság idején igen sok bevándorló érkezett Rómába és környékére. Ezeknek az embereknek azonban semmi közük nem volt az etruszkokhoz, mindössze a birodalom fővárosa vonzotta őket egy egyébként igen fejlett és gazdag provinciából. Az ilyen irányú népességmozgás ráadásul jól dokumentált az írott forrásokban is.
A legfőbb kifogást azonban a nyelvészeti kutatássokkal való ellentmondás jelenti: bár az etruszk nyelvből alig kétszáz szó maradt fenn, és érteni azokat is csak részben értjük, azért a nyelvészek azt sejtik, hogy az etruszk nyelv nem indoeurópai gyökerű lehetett, hanem leginkább a mai rétorománnal mutat rokonságot.
Tárgyi leletek ugyan szintén arra utalnak, hogy az etruszkok délkelet felől vándorolva érkezhettek a mai Toszkánába, ám a Görögországhoz tartozó Lemnosz szigetén talált felirat, amely valóban nagyban hasonlít az etruszk nyelvhez, akár későbbi, Toszkánából dél felé induló telepesektől is származhatott.
Kapcsolódó cikk:
Egyelőre nem találják az etruszkok ma élő leszármazottait