Tenger által kifaragva
Korzika déli csücskénél eltűnnek a felszínről a sziget nagy részére jellemző gránitok, s helyettük fehér, meszes homokkövek jelennek meg, amelyek 70 méter magasról szakadnak le a tengerbe. A sziklák és a hullámok ereje a Mediterráneum egyik legszebb abráziós partszakaszát hozta létre.
A miocén korú kőzet partközelben leülepedett karbonátos anyaggal összecementált nagy mésztartalmú homokkő, amelynek puha és keményebb rétegei szépen föltárják az üledékes szerkezetet. A kőzet partközelben, az áramlási zónában keletkezett, amire a homokkő keresztrétegzett szerkezete egyértelműen utal. A puha, nem túlzottan állékony kőzetet a tenger ostromló munkája, az abrázió könnyen kikezdi, amelynek következtében csodálatos, képződményeit tekintve igen változatos parti formakincs jött létre.
A hullámverés és a tengervíz által mozgatott kőzettörmelék rombolóereje tágas abráziós barlangokat (Napóleon Kalapja, Sdragonato), szirteket és sziklacsonkokat (pl. Korzika Kormánylapátja) formált, s a függőlegesen leszakadó partfalba is belemart, amelynek következtében az egykor függőleges partfal mára túlhajlóvá vált.
Fotó: Claude Manu
A partfal tetején, közvetlenül a meredély peremén a sziget legszebb fekvésű és legbizarrabb helyre épült városkája, Bonifacio házai tekintenek le a habos mélységbe. A miocén kőzetek déli irányba a tenger alatt is folytatódnak, átszelik a keskeny Bonifaciói-csatornát, majd Szardínia északi csücskén, a Capo Testóban ismét megjelennek a felszínen.
Fotó: Simone saveri