1200 éves temető a 8–72. számú utak csomópontjánál

Veszprém és Litér között jelenleg is folynak a több régészeti korszakot érintő lelőhelyek feltárásai. A KÖSZ által végzett munkálatok előreláthatóan július közepéig tartanak.
A lelőhelyet a 8–72. számú utak külön szintűvé történő átalakítása során építendő csomópont építési munkái érintik. A területről korábban csak a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményébe került avar kori három élű szórvány nyílhegy volt ismert. Az útépítési munkákat megelőző múlt évi humuszolás során kiderült, hogy egy nagyobb kiterjedésű, több régészeti korszakot érintő lelőhely található a területen. A humuszolási munkák során késő rézkori (badeni kultúra), középső bronzkori (dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája), késő népvándorlás kori és kora Árpád-kori telepjelenségeket azonosítottak. A meglévő, 1935-ben épített 8. sz. főút a lelőhelyet kettévágja, egy északnyugati és egy délkeleti területre osztja.
A délkeleti oldal feltárási munkáit május 3-án kezdték meg a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársai, Szvath Márton régész vezetésével. Itt 9 munkanap alatt mintegy 2000 négyzetmétert tártak fel, ezután a munkaterület északnyugati oldalán folytatták a feltárást, ahol jelenleg egy időben mintegy 8000 négyzetméteren dolgoznak.
Néhány feltárt veremben karcolt díszítésű edénytöredéket találtak, amelyek a középső rézkorra keltezhetők. A lelőhely déli részén középső és késő bronzkori telepjelenségek (nagyméretű oszlopos szerkezetű felszíni épület cölöphelyei, tároló gödrök) kerültek elő. Ezek közül jelentőségében kiemelkedik egy a legkorábbi halomsíros időszakra (középső bronzkor végére – késő bronzkor kezdetére) keltezhető, nagy mennyiségű kerámiát tartalmazó közepes méretű, kerekded, méhkas alakú gödör. A több ép bögrét, tálakat és nagyméretű tárolóedények töredékeit tartalmazó edénykészletet valószínűleg rituális okokból rejtette el a bronzkori közösség.
Az eddigi feltárás talán legjelentősebb momentuma a 8. sz. főút északnyugati oldalán feltárt, közel 30 sírból álló, a korai avar időszakra keltezhető temetőrészlet. A sírok kisebb csoportokba és sírsorokba rendeződtek. A halottak túlnyomó többségét Ny–K-i tájolással, háton fekvő nyújtott helyzetben temették el. A temető keleti szélén a régészek megfigyeltek olyan sírokat is, amelyekben a halottakat eltérő tájolással temették el. Három esetben a sírgödör fenekén, a fejnél és a lábnál sekély lemélyedést figyeltek meg, ami talán koporsós temetkezésre utalhat. A gazdag mellékletekkel rendelkező sírok tudományos értékét növeli, hogy szinte kivétel nélkül bolygatatlan állapotban kerültek elő. Szinte minden esetben találtak ételmellékletet, több esetben vaskést, a női sírokban pedig üveggyöngyök és orsógombok kerültek elő. Kiemelkedő gazdagságú a hosszú, egyenes kardjával, szekercéjével és íjával eltemetett harcos sírja. Az eredeti helyzetükben megtalált bronz fülbevalók, hajkarikák, préselt és öntött bronz övveretek további adalékokat szolgáltatnak a korabeli viselet rekonstrukciójához. Épségben és egyben sikerült kiemelni egy sír veretes tarsolyát is. Ennek röntgen- és CT-vizsgálata napokon belül megtörténik.
A késő avar korszakhoz (8–9. század) tartozó nagyméretű, szórt szerkezetű település földbe mélyített veremházait és szabadon álló kemencéit a 8. sz. főút mindkét oldalán megtalálták, részben a korai avar temető közvetlen közelében. Az épületek északi sarkában kőkemencék maradványai kerültek elő. A késő avar falu területén két, a leletanyaguk alapján a 12–13. századra datálható veremházat is találtak, eszerint az Árpád-kori település részben ugyanazt a patak közeli lejtős domboldalt foglalta el.
Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat