Pandzsáb – türelmes szúfik, forrongó tálibok

Írta: John Lancaster
Fényképezte: Ed Kashi

Táliboknak biztosan nem tetszene a látvány: egy napsütötte téli délutánon értelmiségiek gyülekeznek a Nemzeti Képzőművészeti Főiskola Lahore városában rendezett éves kiállítására. Fiatal férfiak, nők cseverésznek fesztelenül az udvaron, cigarettáznak s dobozos Red Bullt kortyolnak. Némelyik fiatalember lófarokba fogta haját, egyikük szemöldökében testékszer fityeg.

Amott egy kéz a kézben hintázó pár életnagyságú szobra. Odabent meg az a kép… Férfitorzó, de más szögből nézve női mellet formáz! Némelyik festett miniatúra sem a hagyományosnak mondott vadászjeleneteket ábrázolja, hanem egészen mást: az egyik például díványon heverő szakállas papot, egy fölrobbantott iskola előtt. Mégis jól érzékelhető, hogy ez itt az indiai szubkontinens: ­a nők tradicionális, combig érő tunikát viselnek farmerjük fölött, s van, aki fejkendőt is kötött.

Igen – ez Lahore, a stílusok és a hatások tarka egyvelege, népek és hitek olvasztótégelye, melyet Rudyard Kipling oly érzékletesen jelenített meg Kim című regénye lapjain. Pakisztán második legnagyobb városában járunk, Punjab (a történelmi Pandzsáb) tartomány székhelyén. Ez a leggazdagabb és legnépesebb az ország négy tartománya közül. Itt találkozik egymással Kelet és Nyugat – s e két világ megannyi átmenete. Pandzsáb még Brit India 20. század derekán történt brutális és véres fölosztása után is megőrizte hajdani kozmopolita, eleven szellemét.

A tálibok és szövetségeseik azonban nem tétlenkednek: az elmúlt években rászabadították a terrort az ország politikai-katonai központjának számító Pandzsábra. Tavaly márciusban még a barátságos meccsre érkezett Srí Lanka-i krikettválogatottat sem kímélték, idén májusban pedig fegyverrel és kézigránáttal támadtak két lahore-i mecsetre. A távoli, forrongó afgán törzsi határvidékről eredő erőszakhullám megdöbbentette a pandzsábiakat, akik mostanáig nemigen vették komolyan a szélsőségeseket. Washingtonban is aggódnak, hogy az atomfegyverrel rendelkező Pakisztán az összeomlás felé sodródhat.
 

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. júliusi lapszámában.