Kreatív Németország

Írta és fényképezte: Lukács Írisz

A hét megszokott, „biztonságos” utazásnak indult, hiszen gyermekkorom színhelyére, a Ruhr-vidékre készültem, amely 2010-ben Péccsel és Isztambullal egyetemben az Európa kulturális fővárosa megtisztelő címet viseli. Az odaúton nosztalgikus emlékképek időutazásán idéztem fel a bányákba szervezett osztálykirándulásainkat, a lenyűgöző méretű gépeket és bányászati ismereteimet. Varázslatos emlékeimből a valóság rázott fel: akárhogy meresztettem a szemem, semmire sem ismertem rá. A régi ipari objektumok ugyanis egyáltalán nem hétköznapi kiállításokká, előadótermekké, sőt kilátókká változtak át, a renaturált táj pedig újra teljes szépségében pompázik.

Egy-két nap és jó néhány izgalmas program után kezdtem sejteni, hogy a németek a kreativitás egészen új dimenzióját tárták fel: fogták, amijük van, és elképesztő ötletgazdagsággal átfunkcionáltak mindent a művészetek és a használhatóság jegyében. Kár is lenne erről kisregényt írni, ezt saját magunknak kell megtapasztalnunk.

Mint ahogy nekem is azt, hogy egy csodás vezetett túra után kliséim romokban hevertek, így aztán úgy döntöttem, hogy a maradékot is lerombolom, átugrom az árnyékom, és felfedezem az új Berlint. Mégpedig azt az arcát, amely miatt 2006 óta a „Dizájn városa” UNESCO-címet viseli.

Már többször próbáltam megbarátkozni Berlinnel – nem sok sikerrel. Vannak csodás részei, amelyeket városnézéskor semmiképpen sem hagyhatunk ki, de a rengeteg különböző stílusú városrész miatt bennem mindig kaotikus benyomást keltett. Biztosan az sem segített a helyzetemen, hogy első alkalommal jóakaró barátaim a lehető legtöbbet bele akartak zsúfolni a városnézésbe, így egyik városrészből a másikba cipeltek – nekem pedig zsongott a fejem, úgy éreztem, mintha egy nap alatt rengeteg különböző városban jártam volna, a végén pedig nem tudnám, melyik melyik. És ez így is van: aki a klasszikus, történelmi városmaggal, sétálóutcával, régi házakkal ellátott európai nagyvárost keresi, az rossz helyen jár. Aki viszont sokszínűségre, izgalomra, kultúrára vágyik, keresve sem találhatna jobb helyet a német fővárosnál. Ami tehát egyrészről összevisszának tűnik, pont az a város előnye: a számos, egymástól merőben különböző városrész miatt az ember úgy érzi, mintha legalább tíz város olvadt volna össze. Unatkozni persze lehetetlen.

Eldöntöttem tehát, hogy városnézés helyett inkább tematikusan fedezem fel Berlint, hátha így engem is megfertőz kreativitásával, és végre összebarátkozunk. Küldetésem jegyében egy dizájnhotelban foglaltam szállást (Lux Eleven), és a hagyományos városnéző sétát egy vezetett tematikus divat-dizájn sétára cseréltem. Több cég is kínál testre szabott túrákat Berlinben (például a GoArt!, a Niche vagy az Artberlin), legyen szó akár kortárs művészetről, modern építészetről, divatról, street artról vagy éjszakai életről.

A fiatal dizájnergeneráció boltjait a Mitte városrészben, legfőképpen a Mulackstrassén és környékén találjuk: olyan neves tervezők kollekcióival ismerkedhetünk meg itt, mint Esther Perbandt, C’est tout vagy Lala Berlin. Laláról, igazi nevén Leyla Piedayeshről az a legenda kering, hogy azért kezdett saját dizájnkollekció tervezésébe, mert nem talált munkát. És mivel az újraegyesítés után olcsó volt Berlinben az élet, így számos más kreatív emberhez hasonlóan ő is a fővárosban kereste a boldogulását. Ettől az időponttól számítják a város új kreativitásának kezdetét is, a fal leomlása után ugyanis a félig üres városban óriási lehetőségek nyíltak, és ez mágnesként vonzotta a művészeket. Állítólag akár ingyen is lehetett lakást „bérelni”, a keleti városrészben az elmenekülő emberek lakásai sokáig gazdátlanul álltak, a jogi viszonyok pedig rendezetlenek voltak.

A neves kollekciók mellett a Mittében számos feltörekvő dizájner ötletéből vagy a vintage boltok (mint például a Melange) kínálatából is szemezgethet a divatra és kreativitásra fogékony közönség – semmiképpen se vásároljunk addig ajándékot, amíg nem láttuk az itteni üzletek kínálatát! A divatséta után pedig még egy streetart-túrára is vállalkoztam, hogy jobban megismerjem és megértsem a mondanivalóval büszkélkedő falművészet eme városi ágát. Ebből az egyik kedvencem, az East Side Gallery szabadtéri falgaléria ismételt megtekintése mellett még egy hasznom származott: az a felismerés, hogy itt minden elhagyatott épületet hasznosítanak – ha másként nem, akkor galériaként. Ez igazán inspiráló ötlet lehetne Magyarország számára is.

Berlin városképe és fejlődése a nagyvárosokhoz hasonlóan zajlik: egy elhanyagoltabb városrészbe anyagi megfontolásból beköltöznek a fiatalok és a művészek, a terület felvirágzik, egyre több üzlet és galéria nyílik – ez a körforgás lassan végigért a városon, így a legújabb fejlesztések már a külvárosban zajlanak. Az elmúlt évtizedekben rengeteg dizájner, grafikus, fotós és építész költözött Berlinbe, ami nem is maradt következmények nélkül: számos dizájnközpont létesült, mint például az ÏMA-Design Village Kreuzbergben, ahol a volt ipari létesítmény tízezer négyzetméterén műtermek, boltok, kiállítótermek, irodák és lakások sorakoznak. Megtaláljuk itt az összes művészeti ág képviselőjét, sőt a kávézóban még az alkotókkal is beszélgethetünk. Berlin pedig egyre újabb, különlegesebb kiállítóterekkel gondoskodik művészeiről, a közönség pedig nyitott a kísérletezésre és minden újra. De legfőképpen a szórakozás bármilyen formájára: egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a „kevert” estek – így például egy vacsorával egybekötött légtáncvarieté a Chamäleonban vagy a különböző tematikus menüvel feltálalt komédiák (például a Berlinre szakosodott Berlin Story könyvesbolt kávézójában).

Akinek pedig a számos múzeum és program után még nem lenne elege a kreativitásból, látogasson el a minden hónap első szombatján megrendezett trendmaffia-piacra (Brunnenstrasse), ahol a fiatal, még nem befutott művészek kreációival ismerkedhet. Így tettem én is, és miután belekóstoltam az új kreativitás és a dizájn lüktető berlini világába, rá kellett jönnöm, hogy nyoma sincsen káosznak, a virágzó, nem mindig hétköznapi művészet olyan hidat kovácsol a városrészek között, amelyen nyugodtan sétálhatunk egyik látnivalótól a másikig.