A tűzhányó-tevékenység névadója

A szigeten jelenleg két vulkán található. A nagyobbik a tulajdonképpeni Vulcano, amely Gran Cratere (Nagy Kráter) néven is ismert s már 100 ezer éve működik. A kisebbik, a kevésbé látványos Vulcanello a Tirrén-tengerből Kr. e. 183-ban emelkedett ki. A két vulkáni sziget a Vulcanello egyik heves kitörésének következtében kapcsolódott össze, mintegy 300 évvel ezelőtt.

A tűzhányó oldalai meredekek, például az Etnánál sokkalta kevésbé lankás, és a vulkánt fölépítő kőzetek is sokkal savanyúbbak, viszkózusabbak. A láva olyan sűrű, hogy gyakran nem is jut fel a kráterig, hanem már a kürtőben megszilárdul, és dugót képez. Idővel aztán az alulról történő nyomás akkora lesz, hogy a vulkán hatalmas robbanás kíséretében kitör. Ilyenkor hatalmas fekete füstfelhő gomolyog a sziget fölött, és nagy kőtömbök röpülnek a levegőbe, melyek olvadt felszíne repülés közben, a levegőben repedezik, alakul. Az így képződött nagy tömbök egy óriási kenyérre emlékeztetnek, s találóan nevezik őket kenyérbombáknak. A sűrűn folyó láva általában nem jut messzire, és jellegzetesen ráncosodik, ezért fonatos lávának is nevezik. A Vulcanóra az ilyen, ún. Vulcano típusú kitörések jellemzők, s a robbanásos, törmelékszórásos kitörési ciklusokat hosszú nyugalmi periódusok követik.

Gran Cratere

Az utolsó nagy kitörés 1890 tavaszán fejeződött be, s a tűzhányó azóta pihen. A fumarolák (kiáramló gázok) hőmérsékletének emelkedése, a kráter peremén repedések keletkezése arra utal, hogy hamarosan várható egy újabb kitörés. A Volcano további jellegzetességei a kénes források. A szolfatárák élénk sárga színűre festik a környező kőzeteket. A sziget legmagasabb pontjáról csodás panorámaként terül el előttünk a kénsárga üstszerű kráter és a sziklák, körös-körül a mélykék Tirrén-tenger, melyekből itt-ott kiemelkednek a környező szigetek, s dél felé a horizontot Szicília és a monumentális Etna uralja.

Fumarola a kráter oldalában