Zalavár: a háborúkat túlélte, de a békét nem

„Az évről évre folytatott feltárásoknak hála, mind több adatot sikerül összegyűjteni Zalavár-Várszigetről, amely a 9. században meghatározó hatalmi központja volt a Kárpát-medencének” – mondta el a helyszínen a műemlékem.hu-nak Szőke Béla Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa, ásatásvezető régész. Mivel a szakembereknek immár a harmadik generációja kutatja a területet (1948-ban kezdődtek az első feltárások Fehér Géza vezetésével, majd Cs. Sós Ágnes 1956-tól csaknem 40 éven át folytatott ásatásokat), így mind pontosabban rajzolódik ki a 9. századi hatalmi központ története.
„A 830-as években a morva fejedelemségben kegyvesztetté vált, s így menekülésre kényszerült Pribina kapcsolatai révén, hűbérbirtokként kapta meg a területet a Keleti-Frank állam uralkodójától, Német Lajostól, és itt építette ki az alsó-pannóniai térség hatalmi központját. Ezért sem lehet azt állítani, hogy ez egy szláv állam lett volna, és nem is tudjuk, hogy Pribina és kísérete milyen nyelven beszélt. Az elmúlt években előkerült temetkezések leletanyaga azonban azt bizonyítja, hogy sok helyről, messze földről érkeztek ide az emberek, vagyis ugyancsak multikulturális település lehetett Zalavár, akkori nevén Mosaburg” – állítja Szőke Béla Miklós.
Az egykori hatalmi központ 9. századi történetének legfontosabb forrása a Libellus de conversione Bagoariorum et Carantanorum című krónika, amelyet a salzburgi érsek állított össze a 870-es években. A terület ugyanis a salzburgi érsekség érdekszférájába tartozott, annyira, hogy püspöki székhellyé akarták emelni.
„A korábbi térítések bizonyítéka az a fatemplom, amelynek a maradványait két éve találtuk meg, azonban vissza kellett temetnünk” – teszi hozzá az ásatásvezető régész. „Keresztelő Szent János volt a védőszentje, baptisztériumként működött, külön kúttal a keresztelésekhez. Ám a püspökséghez ez kevés volt, azzal együtt is, hogy Pribina maga is építtetett egy Mária tiszteletére szentelt templomot odébb, a ma erdőséggel borított területen. A salzburgi érsek egy harmadik templom építését rendelte el 855 táján, finanszírozta is az építkezést, mesterembereket küldött hozzá. Ez, vagyis Hadrianus mártír zarándoktemploma volt a fejlődés igazi előmozdítója Mosaburgban.”
A zarándoktemplom alaprajza ma a várszigeti emlékhely leglátványosabb eleme. Nem a valódi falakat látjuk, azokat szinte az utolsó kőig elhordták, a 10 évvel ezelőtti bemutatáskor a feltárt alapokat töltötték fel ismét. A bazilika háromhajós volt, a főhajóban a mártír sírjával, amelyet két oldalról lehetett a föld alá mélyített folyosón megközelíteni. A templomhoz kolostor is csatlakozott.
Azt nem tudjuk, milyen cselekedete segítette hozzá Hadrianust a mártíromsághoz, erről írott adat nem maradt fent. Lehetséges, hogy egyike volt a római katakombákból „importált” emberi maradványoknak, amelyek Európa sok templomába eljutottak. Az egykori ókeresztényeknek az eredeti temetkezési helyükön legfeljebb a nevüket olvashatták el, a cselekedeteiket homály fedte. Így a pápa rövidesen meg is tiltotta a mumifikálódott holttestek elszállítását.
„Akármit is tett Hadrianus még az életében, a halála után Mosaburgnak jót tett a tisztelete. Sok zarándok érkezhetett, akik gyógyulásukat, életük jobbra fordulását remélték tőle. A település pedig berendezkedett a vendégfogadásra” – mondja Szőke Béla Miklós.
A harmadik templomként épített bazilikával a település már megfelelt a feltételeknek, hogy püspöki székhely legyen. Azonban Pribina fia, Kocel uralkodása alatt ugyancsak nagy fordulat állt be Mosaburg történetében.

A cikk folytatása és képgaléria a műemlékem.hu magazinjában!

Kapcsolódó cikk: Kilencedik századi keresztelő templomot találtak Zalában