A becsvágyó spártai hadvezér

A Kr.e. 5. században a görögök és a perzsák közti ellentétek felerősödtek. Dareiosz perzsa uralkodó hegemón szerepet kívánt gyakorolni az égei térségben, míg a görög városállamok nagyrésze nem kért a gyámkodásból.

A perzsák már Kr.e. 492-ben megpróbálkoztak a görög anyaország térdre kényszerítésével, azonban a flottájuk a Chalkidiké-félszigetnél viharba keveredett és elpusztult. Az újabb perzsa támadás két évig váratott magára.

Kr.e. 490 és Kr.e. 480 között, azaz 10 éven át váltakozó hadiszerencsével folytak a hellén-perzsa összecsapások, a Kr.e. 479-es döntő szárazföldi ütközet után azonban mindenki számára nyilvánvalóvá vált a görög fölény.

Kr.e. 479. augusztus 27-én a boiótiai Plataia mellett a spártai származású Pausanias vezette görög hadsereg fényes győzelmet aratott Xerxés perzsa király csapatai felett. A csata mindkét fél sorsára döntő hatást gyakorolt: Xerxés néhány hónappal később a perzsa fősereggel a helléspontosi hídon át elvonult, Pausanias pedig a hatalmas hadizsákmánynak köszönhetően mérhetetlenül gazdag lett.

A sors iróniája, hogy Pausanias vesztét, bár közvetve, de épp a plataiai győzelem okozta. A hirtelen jött gazdagság és a megkérdőjelezhetetlen katonai sikerek elbizakodottá tették, és azt hitte, hogy perzsa segítséggel egész Hellász ura lehet.

A hatalommániás Pausanias kétszínű ténykedéseit azonban a spártaiak rövid időn belül megelégelték, és a hadvezért el akarták fogni. Az életéért küzdő Pausanias ijedtében a látszólag biztos menedéket nyújtó Athéné templomában menekült, ahonnan azonban már sohasem jött ki élve. A szent helyen tilos volt erőszakot alkalmazni, ezért a találékony spártaiak befalazták. Pausanias a templomban halt éhen.