Kihaló nyelvek, eltűnő természetismeret

Amerikai nyelvészek egy új kutatás alapján öt területet, ún. forró pontot jelöltek meg a Földön, ahol a kis nyelveket leginkább fenyegeti az eltűnés veszélye. Ezek Kelet-Szibéria, Észak-Ausztrália, Dél-Amerika középső területe, az Egyesült Államokban Oklahoma, valamint az Egyesül Államok és Kanada nyugati határvidéke.

„A nyelvek jelenlegi kihalási üteme felülmúlja a fajok eltűnését” – nyilatkozta az amerikai National Geographic News-nak David Harrison, a pennsylvaniai Swarthmore College nyelvésze. David Harrison és Gregory Anderson a National Geographic Society Enduring Voices (Fennmaradó Hangok) nevű projektje keretében együttműködve az oregoni Living Tongues Institute for Endangered Languages (Veszélyeztett Nyelveket Kutató Élő Nyelv Intézet) kutatóival bejárták a Földet, hogy feltérképezzék a kihalás szélén álló kis nyelveket.

Az elmúlt 500 év alatt felére csökkent az élő nyelvek száma a Földön. Szakértők szerint a jelenleg használt mintegy hétezer nyelvnek akár a fele is kihalhat a század végére. A mostani kihalási trend sokkal gyorsabb, mint korábban volt. Becslések szerint a jelenlegi mintegy hétezer nyelvből több mint ötszázat már csak alig tíz ember beszél.

A nyelvvel együtt a nemzedékeken keresztül felhalmozott tudás is elvész
Ez a folyamat nem „csak egyszerűen” egy-egy nyelv eltűnését jelenti, ugyanis az adott nyelvvel együtt a népcsoport által felhalmozott tudás és kultúra is eltűnik. „Az emberiségnek az élővilágról szerzett számos ismerete nincs leírva, dokumentálva, hanem „csak” az emberek fejében él, és öröklődik tovább generációról generációra. Ezért ha kihal a nyelv, elvész a tudás is”– hangsúlyozta Harrison.

Néha előfordul, hogy egy-egy nyelv hirtelen tűnik el, ha a nyelvet beszélő közösség nagyon kicsi és sérülékeny, és valamilyen viszonylag hirtelen bekövetkező természeti csapás miatt kihal. A legtöbb esetben viszont hosszú folyamatról van szó. Ennek oka elsősorban az, hogy az adott nyelvet beszélők más nyelvi környezetbe kerülnek, és fokozatosan hagynak fel az anyanyelvük használatával.

Például a Kaliforniában lévő mintegy ötven nyelvből ma már egyet sem tanítanak az iskolákban. „Az a nyelv, amelyet az új generáció nem tanul meg (az iskolában), egyértelműen halálra vannak ítélve” – mondta Lyle Campbell, a Salt Lake Cityben lévő Utahi Egyetem nyelvésze.

Van olyan nyelv, amelyet mindössze hárman beszélnek
A kutatócsoport vizsgálatai rámutattak, hogy Ausztráliában a legveszélyeztetettebbek az ősi nyelvek. Az ország északi részén például összesen három embert találtak, akik a magati ke nyelvet beszélik, a nyugati országrészben ugyanennyien beszélik a yawuru nyelvet.

„Ausztrália nyelvi szempontból csodálatos hely, hiszen az emberiség már 50 ezer éve jelen van ott. Ez pedig egyfajta folytonosságot jelent a nyelvek valamint az írásnélküli kultúra és tudás fejlődése szempontjából” – mondta Harrison.

A nyelvkihalás szempontjából legveszélyeztetettebb területek, vagyis a forró pontok kijelölésénél az egyik szempont az adott területen beszélt nyelvek változatossága volt.

A kutatók megállapították, hogy például csak Bolíviában kétszer akkora a nyelvi változatosság mint Európában, viszont az uralkodó nyelv, a spanyol miatt ez veszélyben van.

„Ezek az ún. forró pontok elsősorban vándorlási útvonalak mentén találhatók. Közös bennük, hogy egyfajta utolsó védőbástyát jelentenek a kis nyelvek számára a gyarmatosított területeken belül” – tette hozzá Harrison.

Új nyelvek is születnek

Campbell szerint, a kutatás eredményei megkérdőjelezhetők, ugyanis megtévesztő, hogy csak erre a néhány forró pontra fókuszálnak a részvevő kutatók, hiszen számos olyan terület van a Földön, ahol hasonló helyzetben lévő nyelvekkel találkozhatunk. „Tulajdonképpen Ausztrália egészét tekintve elmondható, hogy a bennszülött nyelvek nagy része gyakorlatilag kihalt”.

A kutatók szerint a jelenlegi gyors ütemű nyelvkihalás miatt, át kell gondolni a nyelv definícióját, és azt, hogy ki számít egy nyelv valódi ismerőjének. Ugyanis az idősebb generációk kihalásával, akik valóban ismerték és beszélték az adott nyelvet, ma már sok esetben azokat is a nyelv ismerőinek tekintik, akik nem anyanyelvi szinten, csak részben beszélik a vizsgált nyelvet.

Amellett, hogy nyelvek tűnnek el, új nyelvek is születnek. Ezek többnyire korábbi dialektusokból alakulnak ki. Jelenleg például Délkelet-Indonéziában van születőben egy új nyelv. Az illu, amelyet még csak kevesen beszélnek, korábban a lamma nyelv egy dialektusa volt, egy olyan pápuai nyelvé, amelyet csak egy szigeten beszélnek.

Gyógynövényismereti és hajózási kulisszatitkok
Ha egy nyelv kihal, félő hogy vele együtt elvész a környezetről évszázadok alatt felhalmozott tudás is. Számos olyan faj van a Földön, amely a tudomány számára még ismeretlen, de egy-egy helyi népcsoport jól ismeri, és gyakran a tudományos nyelvhez képest sokkal árnyaltabb kifejezéseik vannak a leírására.

Erre jó példa Bolíviában a kallawaya népcsoport, amely az inkák óta rengeteg tudást halmozott fel a gyógynövényekről; olyanokról is, amelyek a tudomány számára még ismeretlenek. A hétköznapi életben ezek az emberek a kecsua nyelvet beszélik, de még ismerik és használják azt a „titkos” nyelvet is, amelyen a több ezer gyógynövénnyel kapcsolatos információt megőrizték és továbbadják. Hasonlóan gazdag szakszókincset őriz egy kis mikronéziai népcsoport a tengeri hajózással kapcsolatban.

Presztízskérdés?
Harrison szerint leginkább a gyerekek azok, akik döntenek, hogy elhagyják-e az anyanyelvüket. „A gyerekek jó mércéi a társadalmi presztízsnek. Hamar megértik, hogy ha olyan környezetben élnek, ahol legalább két beszélt nyelv van, és az egyik kisebb értékű, mint a másik, ők többnyire a magasabb presztízsű nyelvet választják. A társadalmi nyomás ebben a tekintetben nagyon erős.”

Egy nyelv akkor kerül veszélybe, ha az azt beszélő közösség úgy érzi, hogy anyanyelve egyfajta társadalmi, gazdasági akadályt jelent számára. Ott a legsúlyosabb a helyzet, ahol ez a folyamat már nemzedékekkel korábban megindult. Az egyetlen módja a kis nyelvek megőrzésének: elhitetni a gyerekekkel, hogy az anyanyelvük érték, és nem gátló tényező.

Pozitív példának Harrisons egy ausztráliai esetet említ. A terepmunka során a kutatók szemtanúi voltak annak, hogy egy nyolcvan éves nő, aki a yawuru nyelvet jelenleg beszélő mindössze három ember egyike, egy egész iskolás osztályt tanított erre a ritka a nyelvre. A gyerekek különösebb kényszerérzet nélkül tanultak, és azzal indokolták ezt, hogy egy kihalóban lévő nyelvről van szó, amelyet meg kell menteni.

A nyelvoktatás tulajdonképpen gyógynövényismereti oktatás, hiszen a gyógynövények a bennszülött kultúra fontos részét képezik. A „tanárnő” felmutatott egy-egy növényt, majd a saját nyelvén mondott róla pár mondatot, a gyerekeknek pedig el kellett ismételniük. „Habár ez csak egy pillanat a tudás átadás folyamatából, mindenesetre nagyon inspiráló volt” – tette hozzá Harrison.

Kapcsolódó cikkek: