Dalok a génjeinkben
Az afrikai törzsek által énekelt dalok információval szolgálnak a többi törzzsel való rokonságról is: minél hasonlóbb két törzs éneke, annál közelebbi a köztük lévő genetikai kapcsolat.
Az Amerikai Antropológiai Társaság találkozóján érdekes előadás hangzott el az afrikai törzsek zenei kultúrájáról. Floyd Reed, a Maryland Egyetem populációgenetikusa 39 afrikai törzs énekével kapcsolatos adatokat vetett össze a törzsektől származó genetikai információval.
Az 1950-es és 1960-as évek során Alan Lomax, ismert néprajzkutató 857 kultúrából mintegy 5500 dalt gyűjtött. Ezeknek felhasználásával kollégája, Victor Grauer segítségével megalkotta a kantometria nevű rendszert.
A kantometria lényege, hogy a tradicionális vokális zene (illetve népzene) hangelemeinek analízisét összeveti az adott embercsoport szociológiai elemzésével. A kantometria ily módon arra törekszik, hogy a zenei szerveződést a társadalmi szerveződéssel állítsa párhuzamba; 37 tulajdonság (például hangminőség, ritmus, feszültség, textúra) alapján helyezi el az adott éneket egy skálán.
Floyd a kantometriai adatbázis felhasználásával az egyes törzsi énekeket szórásdiagramon helyezte el: Lomax és Grauer adatait úgy alakította át, hogy a diagramon egy pont egy kultúrát reprezentált.
Ezután összevetette a diagramot 3000 afrikai embertől származó génmintával, és megállapította, hogy minél jobban hasonlít két törzs egymásra genetikailag, annál hasonlóbb az énekük, és fordítva.
Érdekes, hogy ez az összefüggés erősebb volt, mint a földrajzi távolság és az énekek közötti kapcsolat: egymástól távol élő, ám genetikailag nagymértékben azonos törzsek éneke jobban hasonlított egymásra, mint a szomszédos, genetikailag különböző törzseké.