Fegyver, gyógyír, üzlet – kung-fu

Írta: Peter Gwin
Fényképezte: Fritz Hoff Mann

Utolsó napján már hörögve, erőlködve vette a levegőt, zihálása betöltötte a hálónak használt apró szobát. Hűvös volt még a tavaszi levegő, felesége maga szőtte takaróba burkolta be a haldoklót. Egymás után érkeztek a látogatók. Eljöttek a Song-hegység lábához, Yanshi városába, elbúcsúzni Yang Guiwutól, leróni tiszteletüket régi tanítójuk, a kung-fu nagyszerű mestere előtt. Volt köztük szerzetes, aki áldásra emelt kézzel lépett a pici téglaházba, és volt, aki farmerban, papucscipőben érkezett, cigarettáját elnyomva jött be az ajtón. A gondosan fésült, ősz hajú asszony maga fogadott mindenkit. Megölelte a tanítványokat, akárha édesfiai lennének, majd a konyhán át a haldokló ágyánál egybegyűltekhez vezette őket. Az asszony közelebb hajolt a pokrócba burkolt alakhoz, úgy jelentette be a legújabban érkezettet: az utolsó tanítványt, akit a Mester tizenöt esztendeje a kung-fu családjába fogadott: „Hu Zhengsheng jött hozzád…”

Óriáslobogó formálódik a Song-hegység lábánál, a legnagyobb kínai harcművészeti iskola udvarán. A 25 ezer diákot számláló Tagou akadémián gyakran rendeznek effajta, nagyszabású bemutatókat. A pekingi olimpia nyitó- és záróünnepségén is nagy szerepet kaptak a neves intézmény növendékei.

A széles vállú, melegítőspapucsos férfi (mint később megtudtam, 33 éves) a töpörödött öregember fölé hajolt. „Shifu! – szólította halkan, tisztelettel, a mandarin nyelvből vett szóval. – „Tanító! Hallasz engem?” Az öreg fakó, papírvékony szemhéja megrebbent: úgy látszott, tekintete egy pillanatra megpihen a fiatalember arcán, de aztán újra a távolba révedt.

A Mester annak idején több alkalommal is beszélt Hunak vissza-visszatérő álmairól. Eljönnek hozzá harcművész elődei, a Saolin templom rég halott szerzetesei, mesélte. Akik ma a templom falain kívül, a Pagodaerdőben porladnak, évszázados bölcsesség letéteményesei voltak, öregbítették és továbbadták a templom csarnokában sarjadt tudást. Életüket a kung-fu tökéletesítésének, a „Szilvavirág ököl”, az „Imádkozó sáska” és a többi stílus fejlesztésének szentelték. A kung-fu minden válfaja a mozdulatok szimfóniája, képességük végső határain szólaltatja meg csontjainkat- izmainkat. Ki tudja, talán ezek a nagyszerű elődök is ott állnak most a Mester oldalán, villant át Hu agyán a gondolat.

„Érdemeket szerzett a csatában” – hirdeti több felirat is a Pagodaerdőben, 231 jeles saolin szerzetes nyughelyén. A síron emelt szentély emeleteinek száma az ott nyugvó szerzetes erényeinek gazdagságára utal. Gyakran néhai mesterük mellé temették a tanítványokat is.

Milyen furcsa játéka a sorsnak, hogy végül az öregember tüdeje mondta fel a szolgálatot. Ő persze belenyugodott, hogy így fordult élete kereke. Számára ez az utolsó lecke, gondolta talán, mert egész életében azt tanította: a légzés létfontosságú az életerő, a csi kiaknázásához. Ez volt a legelső, amit megmutatott a tanítványainak: belégzés a köldökön, kilégzés az orron keresztül, nyugodtan és egyenletesen, a szív és a többi szerv működésével összhangban. A megfelelő légzés elsajátítása, magyarázta örökké, az első lépés a rögös úton, a Világegyetem egyik rejtett kapujának megnyitása, a csi energiájának kiaknázása felé.

Láthatatlan szellemekkel az oldalán, vagy csak magában, Yang Guiwu most a Világegyetem egy másik rejtett kapuja előtt állt. Tanítványai a légzését figyelték, hogy tudják, mikor szedi össze utolsó erejét, s indul el a Mester a neki szánt úton.

Imához sorakozó szerzetesek a Saolin templomban. Másfél százan élnek itt, de Kína minden tájáról, sőt külföldről is érkeznek tanulók és meditálók a zen buddhizmus bölcsőjeként világhíressé lett pagodába.

Úgy húsz kilométerre Yang Guiwu házikójától, a Song-hegységen túl turistabuszok ontják a látogatókat a völgyben megbúvó Saolin templomnál. A Kínai Népköztársaság összes szegletéből tódulnak ide az emberek: egyenruhában feszítő délceg szabadságos katonák, utazgató üzletemberek, körutazásra befizetett nyugdíjasok, ifjú házasok kikerekedett szemű, izgatott gyerekeikkel. Jöttek, hogy láthassák a helyet, ahol a kínai kung-fu leghíresebb iskolája működik.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. októberi lapszámában.