Mengele ikrek

A náci rezsim egy rasszista fantazmagória elfajzott megnyilvánulása volt. Adolf Hitler nem csak világuralomra tört, de célul tűzte ki az elnyomott népek sterilizálását is, hogy a keletkező űrt a mesterségesen létrehozott, felsőbbrendű árja fajjal töltse be. A náciknak ki kellett találniuk, hogyan növelhetik az árja nők fogamzóképességét; hogy szőke, kékszemű utódok végeláthatatlan sorával népesítsék be a világot.

Dr. Joseph Mengele számára eme álom megvalósulásának kulcsa minden jel szerint az ikerszülésekben rejlett. Ha az Auschwitzi tábor orvosának sikerült volna elérnie, hogy minden termékeny árja asszony szülésenként nem egy, hanem két gyermeknek ad életet, akkor valószínűleg hősnek; a náci orvostudomány atyjának kiáltották volna ki. Ehhez azonban meg kellett volna fejtenie azt a rejtélyt, ami már évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat. A kutatók még most is csak azt értik, hogy hogyan fejlődnek az ikrek az anyaméhben, de az, hogy pontosan miért is történik mindez, továbbra is a biológia egyik rejtélyének számít. Mengele eltökélt szándéka volt, hogy kideríti a jelenség okát. Auschwitzben betöltött posztja ehhez tökéletes lehetőséget kínált.

Josef Mengele a németországi Günzburgban született 1911-ben. Eleinte filozófiát tanult Münchenben – ahol megismerkedett Alfred Rosenberg fajelméletével és annak lelkes híve lett –, majd orvostant hallgatott a Frankfurti Egyetemen. Amikor a nácik hatalomra jutottak 1933-ban, az ideológiával azonosulva csatlakozott az Öröklésbiológiai és Fajtisztasági Intézet kutatói gárdájához. A második világháború során az SS tisztje volt, majd a keleti frontról visszatérve a hírhedt auschwitzi koncentrációs táborba vezényelték, melynek hamarosan a főorvosa lett. Itt elvégzett, borzalmas eredményű emberkísérletei nyomán érdemelte ki a „Halál Angyala” nevet.

A kisérletek
Auschwitz ideális kísérleti laboratóriumot nyújtott a náci orvosok számára, akiktől az is kitelt, hogy áthágják az erkölcs és az empátia íratlan korlátait. Auschwitz-ben ugyanis kutyák, macskák és főemlősök helyett embereken folytattak kísérleteket. Mengele könyörtelen kísérletek sorozatait végezte el, csak hogy megfejthesse az ikerfejlődés titkát. Posner szerint ezek a kísérletek az ikerfogamzásokra irányuló mesterséges megtermékenyítésektől, a gyakran végzetes vérátömlesztéseken át olyan placenta-vizsgálatokig terjedtek, amelyek érdekében nyíltan feláldozták a terhes nőket. A beszámolók szerint Mengele közösülésre kényszerítette az ikerpárokat, hogy kiderítse, ezek az erőszakos frigyek további ikernemzedékeket eredményeznek-e.

Mengele rendelőjében és laboratóriumában embertelen kísérletek folytak a túlélők és szemtanúk beszámolói alapján: előfordult, hogy a Halál Angyala páciensei szemének színét kék oldatot becsepegtetve akarta megváltoztatni, de csak megvakította őket; egyes ikerpárok vénáit összevarta, mesterségesen szimámi ikrekké téve őket; ha pedig az általa vizsgált ikerpár egyik tagja meghalt, gyakran a másikat is megölte, hogy a boncolás során kiderüljön, nála is kimutatható-e ugyanaz a betegség.

A kísérleti alanyok korlátlan utánpótlását a foglyok biztosították. Éjjel-nappal folyamatosan érkeztek az újabb és újabb szállítmányok. Mengele számára a reprodukciós rejtély megfejtése csupán idő kérdésének tűnt. Az egyetlen tényező, ami romba dönthette terveit, az a háború elvesztése lett volna. Ez a lehetőség azonban fel sem merült Mengele agyában. A németek bizonyosan győzni fognak. A Birodalom ezer évig is fennáll, és ő zavartalanul folytathatja a munkásságát. 1945-ben azonban a németek elvesztették a háborút. Tíz nappal azelőtt, hogy az előretörő szövetséges haderők végigsöpörtek az országon és felszabadították a tábort, Mengelének el kellett hagynia auschwitzi laboratóriumát. Miután másfél évig tevékenykedett Auschwitzben, Mengele nem volt képes otthagyni a művét. Szemtanúk állítják, hogy összecsomagolta az iratait és a kutatási jegyzőkönyveit. Sőt, egyesek szerint fekete orvosi táskájában még a kísérletekből származó tárgylemezeket és vérmintákat is magával vitte.

Az 1960-as évek végén valami felettébb különös történt Cândido Godóiban, amikoris robbanásszerűen megnőtt az ikerszülések száma. Ugyanakkor nincs logikus, meggyőző magyarázat arra, hogy mi okozta ezt a jelenséget. Ugyanabban az időben, amikor megkezdődtek az ikerszülések, és pont ugyanazon a helyen is, többen látni vélték Dr. Joseph Mengelét. Vajon létezik más tudományos magyarázat, vagy valóban Mengele áll az események mögött?

A Channel ajánlata Brazília egy eldugott zugában van egy város, amelyben csak úgy nyüzsögnek az ikrek: a mintegy 80 család alkotta közösségben állítólag nem kevesebb 44 ikerpár él, amelyek többsége szőke és kékszemű. Lehet ez véletlen? Vagy azoknak van igaza, akik a hírhedt náci háborús bűnös és SS-orvos, Josef Mengele kezét látják a dologban? Az mindenesetre tény, hogy a „Halál Angyalaként” is emlegetett Mengele éveken át kísérletezett ikreken Auschwitzban, hogy rajtuk keresztül jusson el a hőn áhított árja faj megteremtésének kulcsához. Elképzelhető, hogy dél-amerikai bujkálása során végül sikerült megvalósítania életcélját? A rendkívüli film készítői a történet szinte valamennyi ma még élő szereplőjét megszólaltatták, kezdve a Dél-Amerikában éveken át a tudós sarkában loholó titkosügynököktől egészen addig az orvoscsoportig, amely a közelmúltban feltárta a brazíliai ikrek titkát. Mikor látható? November 24-én (szerdán) 15 órakor.

Az 1960-as években betoppant volna egy menekülő náci háborús bűnös egy félreeső brazil városkába, és folytatta volna Hitler felsőbbrendű fajának megteremtésére törő kísérleteit? Akadtak olyan farmerek, akik beszámoltak a Mengelével történt találkozásaikról, melyek során a férfi megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy el tudja érni a szarvasmarháik minőségi javulását. Felírt nekik valamiféle gyógyszert, és azt ígérte a farmereknek, hogy elő tudja segíteni a teheneiknél az ikerborjak ellését. Az 1950-es években jószerivel az egyetlen dolog, ami hozzáférhető volt, és ami növelhette a tehenek között az ikervemhesség arányát, az a növekedési hormon lehetett. A növekedési hormon serkenti egy IGF nevű fehérje termelődését, a magas IGF szint pedig mind az embernél, mind a szarvasmarháknál összefüggésben áll az ikerfejlődéssel. Az a teória azonban, mely Mengelét teszi felelőssé a nagyszámú ikerszületésért, mindezidáig csupán olyan megkérdőjelezhető történeteken alapult, amelyek elbeszélői már nincsenek közöttünk.

Tény, hogy Mengele háborút követő életéhez számtalan furcsa történet kötődik. Egyes beszámolók szerint a dzsungel sűrűjében érte a vég, ahol együtt élt a bennszülöttekkel. Mások szerint a CIA-nak dolgozott. Talán a Cândido Godói-hoz fűződő történetek sem különböznek ezektől. Mi több, az 50-es években még mindig Buenos Aires-ben élt. És az, hogy Mengele pontosan mit is csinált itt 1949 és 1959 között, évtizedekig rejtély maradt. Mengele életében ez volt a felhőtlen szabadság időszaka. 1949-től, amikor megérkezett Buenos Airesbe, egészen 1959-ig. Ekkor azt tehetett, amit csak akart.

Az 1950-es évek közepén Mengele Fadrofarm néven céget alapított. Az argentin törvények szerint pedig, ha valaki vállalkozásba fog, akkor fel kell sorolnia, hogy melyek az üzleti tervei, melyeket dokumentálni is kell. Az iratok és minden egyéb arra utaltak, hogy ez egy gyógyszerészeti cég volt. Állatgyógyászati termékeket importált, és később a humángyógyászat irányába is terjeszkedett.

Egy távoli brazíliai kistelepülésen csak úgy nyüzsögnek a szőke, kékszemű ikerpárok. Lehet, hogy a Halál Angyala keze van a dologban? Nem is teljesen légből kapott a feltételezés, hisz Mengele a háború után, 1949-ben elmenekült Németországból, ahol letartóztatás és kemény büntetés várt volna rá. Nyomozati értesülések szerint Brazíliában, Paraguayban és más dél-amerikai országokban bujkált – és talán folytatta kísérleteit –, más nácik, elsősorban Wolfgang Gerhard segítségével. Amikor Gerhard meghalt, az ő neve alatt élt tovább. Mengelét 1979-ben érte a halál, állítólag tengeri fürdőzés közben.

Ezek a tények újfent tápot adnak a spekulációnak, hogy Mengele a jelek szerint visszatért a szakmája gyakorlásához, és egy lépéssel potenciálisan közelebb került ahhoz, hogy újraindíthassa a kísérleteit. És ha ez igaz lenne, akkor azok a történetek is valósak, melyek arról szólnak, hogy Mengele kezelte a helybéli asszonyokat, akik a beadott injekcióktól ikreket szültek? Ha tanulmányozzuk az itteni születési adatokat, azt találjuk, hogy az ikerszületések folyamatosan magas arányban jelentkeztek. Egy ehhez hasonló jelenség gyakran alábbhagy vagy ingadozik. Itt azonban időben állandónak bizonyul az ikerszületések gyakorisága. Ez a gyakorisági mintázat elveti annak lehetőségét, hogy Mengele növekedési hormont használt volna az ikerterhességek elősegítése céljából. Egy hormoninjekciónak csak egyszeri hatást lehet tulajdonítani, ami csupán egyetlen terhesség kimenetelét befolyásolja, de az újabb terhességekre vagy a következő nemzedékek asszonyaira már nem hat. Mengele levelei sem erről tanúskodnak. A levelekben említést sem történik Cândido Godói-ról, vagy az ikerszületések rejtélyének megfejtéséről. Egy árva szó sincs arról, hogy a dél-amerikai bujdosás ideje alatt végzett-e volna bármiféle tudományos kutatást. Ehelyett egy depressziós, magányos férfi zavaros gondolatait olvashatjuk. Miközben folytatódik a felelős gén pontos meghatározása, egyértelműen arra következtethetünk: hogy Mengelének semmi köze nem volt a Cândido Godói ikrekhez. A rejtély magyarázatát megalapozott tudományos tények és nem a spekulatív feltételezések fogják megadni.