COP16: Újabb hátba döfés, avagy a nagy déja-vu

2010.12.01.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

A mexikói klímacsúcs ugyan csak két napja vette kezdetét, de máris olyan információk szivárogtak ki a tárgyalásokról, amelyek alapjaiban rengethetik meg annak legitimitását és kimenetelét.

A tárgyalásokat Lykke Friis, a klímaügyekért felelős dán miniszter asszony nyitotta meg, aki a koppenhágai COP15 elnöke volt. Ezt követően megválasztották a konferencia (COP16) elnökét, aki Mexikó külügyi államtitkára, Patricia Esinosa asszony lett. Végül a résztvevő felek megszavazták a programot és az időtervet, majd megkezdődtek az ülések.

A szokásos adminisztráción kívül azonban más is történt a háttérben. A hírek szerint ugyanis Mexikó összehívott egy értekezletet az országok szűk, befolyásos csoportjának, hogy felgyorsítsa a tárgyalások menetét. A kép kísértetiesen hasonlít a dán kormány által tavaly alkalmazott módszerre. A kisebb gazdaságok, fejlődő nemzetek azonban ezt a lépést a hátuk mögött történő intézkedésnek, az ő véleményüket semmibe vevő stratégiának értékelik, és elfogadhatatlannak tartják.

Az alapötlet, miszerint gyorsabb és eredményesebb a főbb kibocsátókat (Kína, USA, India, Japán, Brazília stb.) egy asztalhoz ültetni, hatékony lehet, hiszen egy tucat ország minden bizonnyal könnyebben jut dűlőre, mint közel kétszáz. Ráadásul e nagykibocsátók teszik ki az antropogén üvegházhatású gázkibocsátások közel 80%-át. Azonban a titkolózás, a kis országok kihagyása egészen biztosan rossz taktika, hiszen a UNFCCC szabályai szerint csak egyhangú döntéssel fogadhatnak el a felek javaslatokat, azaz vagy mindenki egyetért, vagy az adott indítvány egyszerűen nem kerül elfogadásra.

Már a tavalyi koppenhágai csúcson is óriási botrányt kavart a dán kormány hasonló lépése, így még kevésbé érthető, hogy a mexikói vezetés miért próbál ilyen módon eljárni. Emellett szárnyra kaptak olyan híresztelések is, miszerint az AWG-LCA (a hosszútávú együttműködésen dolgozó ad-hoc munkacsoport) beterjesztett egy dokumentumot – a szokásoktól eltérően a résztvevő tárgyaló felek felkérése nélkül – mint egyfajta megállapodás tervezetet, amely még a Koppenhágai Egyezményben foglalt harmatos célokat is tovább gyengítené, s amely teljesen figyelmen kívül hagyná a fejlődő országok követeléseit. Ezek között szerepelnek például a következők:

A felmelegedés 1, de legfeljebb 1, 5 fok alatt tartására vonatkozó rész törlése.

A finanszírozás Világbankra való rábízása, miközben a fejlődők egyértelműen az ENSZ-nek szavaztak bizalmat ebben a kérdésben.

Új szénpiac létrehozása, amely a gyakorlatban a fejlett országoknak továbbra is engedné a szennyezést, lehetővé tenné a finanszírozási vállalásaik alól való kibújást, és megkönnyítené, hogy a klímaváltozással kapcsolatos terheket a fejlődő országokra hárítsák.

A tárgyalások kezdetekor mindenki óvatosan fogalmazott a várható eredményekkel kapcsolatosan, okulva a tavalyi koppenhágai csalódásból. Fontos megjegyezni azonban, hogy még ha nem is Cancúnban születik majd meg a végső, jogilag is kötelező globális klímamegállapodás, a jelenlegi tárgyalássorozat az ehhez vezető út fontos részét képezi, így nem szabad lebecsülnünk jelentőségét. Az országok vezetői nagy szavakkal hirdették a konferencia kezdete előtt, hogy elkötelezettek, és tisztában vannak döntéseik súlyával. A kiszivárgott hírek sajnos egyelőre mégsem adnak okot az optimizmusra.

WWF Magyarország