Klímapolitika új köntösben

A befolyásos országok háttértárgyalásáról kiszivárgott hírek után úgy tűnik, hogy a kihagyott országok erőteljes nyomást kívánnak gyakorolni a házigazda Mexikóra annak érdekében, hogy az biztosítsa a klímacsúcs transzparenciáját és, hogy a kisebb, valamint a fejlődő országok érdekeit és javaslatait ne lehessen egykönnyen a szőnyeg alá söpörni.

A tárgyalások folyamatosan zajlanak, a konferencia elnöknője, Espinosa asszony kiemelte, hogy az országoknak rugalmasságot kell mutatniuk vállalásaikban, és biztosítaniuk kell a folyamatok átláthatóságot. Hozzátette, hogy a tavalyi csalódás után helyre kell állítani az emberek bizalmát, erőteljes politikai elkötelezettségre, és egy valóban kiegyensúlyozott Cancún csomagra van szüksége a világnak, amely a későbbiekben elvezethet egy jogilag is kötelező érvényű globális klíma-megállapodáshoz.

Továbbra is fontos eleme az egyeztetéseknek a Kiotói Jegyzőkönyv folytatásának kérdése. Sajnos egyre valószínűbb, hogy Japán nem kívánja meghosszabbítani az egyezményt, mely 2012-ben lejár. Azok az országok, amelyek nem rendelkeznek kibocsátási tartalékokkal szintén hezitálnak, így kérdésessé válik, hogy az egyezmény lejárta előtt egyáltalán sikerülhet-e megegyezni a hosszabbításról. Természetesen a kvótákat megtakarító országok, így Magyarország is érdekelt a hosszabbításban.

AWG-LCA (a hosszútávú együttműködésen dolgozó ad-hoc munkacsoport) tervezetében sajnos továbbra is a két Celsius-fokos cél szerepel a szükséges másfél helyett, igaz azzal a kitétellel, hogy jóval két fok alá kellene szorítani a felmelegedést. Az EU szerint a tervezet nem kiegyensúlyozott, a mitigációs és MRV-vel (Monitor, Report &Verify) kapcsolatos kérdések pedig hiányoznak belőle.

Mindeközben Connie Hedegaard az EU klímabiztosa igyekezett más szemszögből megvilágítani a klímapolitikai kérdéseket. „Azok az országok, amelyek beruháznak az energiahatékonyságba és az innovációba, pénzt takarítanak meg” – mondta. Ezzel a megközelítéssel lényegében az üzleti szféra felé fordult és nem a szokásos, morális kérdésekre helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább az elérhető üzleti előnyökre. Ennek megfelelően Hedegaard amellett tette le a voksát, hogy az EU erőteljes vállalásokat fogalmazzon meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Úgy fogalmazott, hogy ez a blokk gazdasági önérdeke is egyben.

A tavalyi, koppenhágai csalódás ez EU-ra több szempontból is kihatott. Egyrészt az USA és Kína meglehetősen háttérbe szorították, másrészt a klímaügyekben vezető szerepet vállalni akaró EU rengeteg pénzt és erőforrást ölt abba, hogy kialakítsa „klímabajnok” image-ét, ami tavaly egy csapásra leomlott. Talán ezért is váltott kissé óvatosabb politikára és érkezett visszafogottabb elvárásokkal Cancúnba az EU delegációja.

Az EU 2010-ben 2, 2 milliárd eurót fordított a szegényebb országokban mitigációra és adaptációra. A cancúni konferencián tegnap bemutatott EU-s jelentés szerint, a blokk 2010 és 2012 között 7, 2 milliárd eurós vállalást tett, mellyel a fejlődő országokat kívánja segíteni. A jelentés szerint mind a 27 tagállam és az Európai Bizottság is hozzájárult az alap létrehozásához a nehéz gazdasági körülmények ellenére. Az elemzésből az is kiderül, hogy a 2010-re 2, 4 milliárd euró folyósítását vállalták a tagállamok, és négy ország idén még nem fizette be a részét.

A Koppenhágai Egyezmény alapján a fejlett országok 2020-ig évi 100 milliárd dollárt folyósítanának a fejlődő országoknak annak érdekében, hogy segítsék az átállásukat egy tiszta gazdasági mechanizmusra. Azonban Kína és a G77 (a fejlődő országok) szerint ennél többre lenne szükség, azaz legalább a fejlett országok nemzeti össztermékének 1, 5 %-nak megfelelő összegre. Bolívia még ennél is többet, 6%-ot tart elfogadhatónak.

Ahsbahs Krisztina
WWF Magyarország