Süllyedő szigetek és a „Nap Fosszíliái”

Az AOSIS (kis szigetek szövetsége) mindent megtesz annak érdekében, hogy a tárgyaló partnerek a 2°C-os cél helyett az 1, 5°C elérésében állapodjanak meg. A Csendes-óceáni szigetek számára ugyanis csak ez adhat esélyt a túlélésre, különben a klímaváltozással kapcsolatos tengerszint- emelkedés és az óceánok savasodása egyszerűen eltünteti őket a térpékről. Már a tavalyi koppenhágai konferencia is hangos volt az érdekeit következetesen és ellentmondást nem tűrően képviselő kis szigetállamok segélykiáltásaitól és tüntetéseitől. Most Cancúnben is kifejezik véleményüket, és konkrét javaslatokkal is előálltak, például Tuvalu a Kiotói Egyezmény kiterjesztését, és a 2013-17 közötti időszakra 40%-os globális kibocsátás csökkentési célt szeretne 1990-hez képest.

Sajnos azonban továbbra is a 2°C tűnik a reálisabbnak – olyannyira, hogy bizonyos országok (pl.: Kanada) egyenesen elzárkóztak az elől, hogy bármilyen más, szigorúbb célról tárgyaljanak. Többek között az ilyen magatartással érdemelheti ki egy ország a „Nap Fosszíliája” díjat, melyet minden este egy bohókás színjáték keretében adnak át jelképesen a non-profit szervezetek. A tárgyalások során az az állam kapja a nem éppen megtisztelő elismerést, aki a leginkább hátráltatja egy sikeres megállapodás megszületését. A díjátadót fiatal aktivisták el is játsszák, amely leginkább egy kifigurázott Oscar-díj gálára hasonlít.

Kanadán kívül Japán is begyűjtött már egy ilyen díjat. A japán küldöttség vezetője ugyanis bejelentette, hogy a miniszterelnök jelenlétében hozták meg azt a döntést, miszerint országuk nem kívánja eghosszabbítani a Kiotói Egyezményt, így továbbra is hajthatatlanok ebben az ügyben. Az indoklás szerint azért, mert az egyezmény a globális kibocsátásoknak csupán 27%-át fedi le, és nincs reális esély az USA és Kína bevonására. Úgy tűnik, Oroszország is hasonló állásponton van, ám egyelőre igyekszik a háttérben maradni, számára egyszerűbb, ha Japán kardoskodik a frontvonalon. Tegnap Mexikó is közel került ahhoz, hogy elnyerje a díjat, mivel a Tiszta Gazdasági Mechanizmus (CDM) rendszerébe javasolta a szén-dioxid elkülönítés és tárolás (CCS) mechanizmusának felvételét, vagyis javaslata szerint fejlett országok finanszíroznának ellentmondásos, jogilag és technikailag kiforratlan, jelentős visszaélésekre lehetőséget adó CCS projekteket fejlődő országokban.

Mexikó esetében érdemes még megjegyezni, hogy az ország az erdőpusztítás megállításában (REDD) igencsak érdekelt, ezzel reméli ugyanis elnöke megtépázott imázsának helyreállítását. A magát minden dők legzöldebb elnökének nevező Calderon elnök központosított erdőtelepítési programjai csúfos bukással végződtek, és a mexikói kormány most egy erdőgazdálkodási biztos vezetésével próbálja kiköszörülni a csorbát.

Ahsbahs Krisztina
WWF Magyarország