Cancún: az első héten a világ folytatja vesztébe rohanását

Egyrészt a közvélemény részéről nincs akkora a nyomás a küldötteken mint tavaly, így nyugodtabb légkörben zajlanak a megbeszélések. Másrészt – főleg a japánok kivételével – a felek kompromisszum-készebbnek tűnnek, igyekeznek megállapodni és elkerülni a tavalyi nagy bukást, amivel mindenki veszített.

A mexikói szervezők folyamatos informális egyeztetések szervezésével próbálnak előrelépést eléreni a legvitatottabb témákban, mint általában mitigáció és konkrétan a Kiotói Egyezmény jövője. Ezzel párhuzamosan – az első napok kisiklásai után – igyekeznek fenntartani a folyamatok átláthatóságát, és biztosítani a tárgyaló feleket arról, hogy nem hoznak döntéseket egymás háta mögött egymás kihagyásával.

Ami a tartalmi kérdéseket illeti, Kína a tárgyalások egyetlen pozitív meglepetése, meglepően együttműködő, úgy tűnik, nem szeretne a világ fekete bárányává válni a klíma-kérdéseket illetően. Ennek oka lehet a közvélemény nyomása, de az energiahiánytól való félelmük is. Míg a korábbi tárgyalásokon, Tiencsinben Kína azt hangoztatta, hogy nem várhatók előrelépések Cancúnban a mitigáció/MRV témában, addig most azon az állásponton van, hogy Cancún igenis fontos mérföldkő ezeknek az ügyeknek a rendezésében.

A rossz hírek közül kiemelkedik Japán viselkedése, a másfél vs. két fok vita vesztésre állása és a REDD kérdéskörben látható gyenge előrelépés is. Japán határozottan kijelentette, hogy a legfelsőbb vezetés döntésének értelmében, nem kívánja meghosszabbítani a Kiotói Jegyzőkönyvet. Ez többek között azért is felkorbácsolta a kedélyeket, mert az egyezmény egy csomó más kérdéshez is szorosan kapcsolódik, így a mitigációs vállalásokhoz vagy az MRV-hez is, amelyekről egymással párhuzamosan, egymásra építve érdemes tárgyalni.

A japánok először jelezték, hogy nincs esély véleményük megváltoztatására, azonban az utóbbi napokban mintha puhulni látszódna pozíciójuk az őket ért folyamatos támadások miatt. Oroszország és Kanada is hasonló állásponton vannak, mint Japán, azonban ők egyelőre igyekeznek a háttérben maradni, és Japánt tolni maguk előtt, kamikázeként frontvonalba állítani. A gazdag konzervatív erők erejét mutatja, hogy úgy tűnik sikerül belobbizniuk a CCS (szén-dioxid elkülönítés és tárolás) projekteket az új CDM (Tiszta Fejlesztési Mechanizmus) rendszerbe.

A Kiotói Jegyzőkönyv hosszabbítására jelenleg háromféle tervezet létezik. A fő különbségek a vállalási időszak hossza (5 vagy 8 év), a bázisév, melyhez képest meghatározzák a kibocsátás csökkentést (1990, 2000, 2005), és a banking, vagyis átvihetők-e a felhalmozott kibocsátási kvóták következő periódusra. A legambíciózusabb verzió szerint 2017-ig 50%-al kellene csökkenteni a kibocsátásokat az 1990-es bázison.

Továbbra is folytatódik a vita arról, hogy 1, 5 ºC vagy 2 °C –ban határozzák meg az országok a felmelegedési küszöböt. A 1, 5 °C mellett állók táborban 101 ország szerepel, főleg a fejlődő országok (G77, AOSIS, ALBA), akiket a klímaváltozás már ma is közvetlenül érint. Ezek az országok a világ kibocsátásainak 5%-át, illetve a lakosság 23%-át fedik le. A 2 °C -os tábor 46 tagú, főleg a fejlett országok és a nagyhatalmak szerepelnek itt (EU, Kína, Norvégia, USA, BASIC-BRIC, Japán, Indonézia stb.) Ők a világ kibocsátásainak 83%-áért felelősek és a lakosság 65% köthető ide. Magyarország is ebbe a táborba tartozik. A többi ország nem foglalt egyértelműen állást a kérdésben.

A REDD-re (erdőirtásból és az erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentése) vonatkozó tervezet elismeri az őslakosok jogait és érdekeit, kiemeli a természetes erdők megőrzésének fontosságát. Ugyanakkor nem határoz meg egy specifikus globális célt, nem elég hangsúlyos magának a kibocsátás csökkentésnek a célja sem, és az operatív megvalósításra vonatkozó rész is elég halvány a jelenlegi tervezetben.

Szóval éppen a vesztébe rohan a világ ismét, bár még csak most kezdtek el megérkezni a résztvevő országok miniszterei, hogy megkezdhessék a magasabb szintű tárgyalásokat is. A minisztereket különböző munkacsoportokba osztják be, és minden témához kijelöltek két országot, akik az adott megbeszéléseket vezetik (Anglia és Brazília például a Kiotói Jegyzőkönyv megbeszéléseket vezet, míg Spanyolország és Algéria az adaptációs kérdésekét). Remélhetőleg a politikusok jelenléte javítja a megállapodás esélyeit.

Ahsbahs Krisztina
WWF Magyarország