Élet az FBI kötelékében

Az FBI immár száz éve védelmezi Amerikát, békében és háborúban. A szervezet akadémiájára évente több ezren jelentkeznek, de csak körülbelül 900-at választanak ki, hogy ügynökké váljon.
Az újoncokkal szemben elvárás a felsőfokú végzettség, és mindannyiuknak át kell esnie egy szigorúan bizalmas biztonsági átvilágításon. Az Iroda egyik legújabb különleges ügynöke Stephanie Shark mesélt a kiképzésről:
„A kiképzés szigorú volt és megerőltető. Állandó figyelmet követelt. Arra készített fel, hogy milyen az élet kint a terepen, ahol sohasem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni.”
Az FBI ügynökök élete nem veszélytelen. 1986. április 11-e a szervezet történetének egyik legvéresebb napjaként vonult be a történelembe. Aznap különleges ügynökök, köztük a 25 éve dolgozó Benjamin Grogan és fiatal társa, Jerry Dove, bekerítettek egy autót, amelyben két fegyveres bankrabló ült. A kibontakozó tűzharcban több mint 100 lövés dördült el. Mire a lövöldözés véget ért, a két rabló meghalt, de Grogan és Dove ügynök sem élte túl. A véres tűzpárbajban öt további ügynök sebesült meg. A meggyilkolt ügynökök egyike sem viselt golyóálló mellényt…
Norfolk
Az FBI 1941-ben hozott létre irodát Norfolkban, amikor az USA belépett a második világháborúba, hogy védje a kikötőt a szabotőrök és a kémek ellen. Az elsődleges feladata ma már az amerikaiak védelme a terrorista merényletekkel szemben.
George Gabriel különleges ügynök Amerika egyik legfontosabb kikötőjét oltalmazza a merényletektől. Ő vezeti a Norfolki Iroda Terrorizmus Elhárító Egysége, vagyis a 6-os osztag tengerészeti programját. Ahol mások békés várost látnak, ott ő a fenyegető veszélyt:
„Az a dolgunk, hogy jelen legyünk, figyeljünk és gyanakodjunk. Minden hajónak indoka van rá, hogy itt legyen, de a rossz szándékú emberek is könnyen elvegyülhetnek köztük, és álcázhatják a tevékenységüket. Nekünk az ilyesmire kell odafigyelnünk. ”
Itt van az ország egyik legforgalmasabb tengeri kikötője és a világ legnagyobb haditengerészeti bázisa, az USA Atlanti óceáni flottájának támaszpontja. A terroristák már korábban is érdeklődést mutattak a hely iránt. A Világkereskedelmi Központ gépeltérítői közül ketten, Marwan al Shahee és a merénylet kitervelője, Mohammed Atta 2000 vége és 2001 tavasza között legalább kétszer járt Norfolk körzetében. Senki sem tudja pontosan, hogy mit kerestek ott, de az Al-Kaidáról köztudott, hogy érdeklik a katonai célpontok.Lehet, hogy a haditengerészet bázisát kémlelték ki, mint a szeptember 11-i merénylet lehetséges célpontját.
Egy Norfolkon kívül állomásozó hajót már korábban is célba vettek a terroristák. 2000. október 12-ének reggelén a U.S.S. Cole a jemeni Aden kikötőjében horgonyzott. Két férfi egy kis hajót kormányzott mellé, majd nagy erejű, robbantást hajtottak végre. A robbanás jókora léket hasított a hajó burkolatába, 17 tengerészt megölt, további 39-et pedig megsebesített.
Az FBI-nak a jemeni hatóságok segítségével végzett nyomozása Oszama bin-Ladennel és az Al-Kaidával kapcsolatban álló gyanúsítottak letartóztatásához vezetett.
„Valóban jó érzés, ha végül letartóztathatjuk és megbüntethetjük a rosszfiúkat. Ám még ennél is fontosabb, hogy tovább lépjünk, és ne engedjük, hogy még egy élet odavesszen, még egy hajót támadás érjen ugyanilyen módon. Mindent meg kell tennünk, hogy ezt megelőzzük” – mondja George Gabriel.
Az ellenőrzés
Gabriel és a csapata tudja, hogy a terroristák bárhol elhelyezhetnek egy bombát, például a kikötőn áthaladó sok ezer konténer egyikében. Lehetetlen valamennyit átkutatni. A lehető legtöbb konténer ellenőrzése érdekében az Iroda összefogott az USA Vámhivatalával. Ma már egy korszerű eszköz is a rendelkezésükre áll. A VACIS nevű képalkotó berendezés a fémen áthatoló gammasugarakat alkalmaz. Károkozás nélkül vizsgálják meg a konténereket, amelyeket vagy a rakományuk, vagy a származási helyük alapján kiválasztanak. Egy radioaktív anyagot tartalmazó kis golyó gammasugarakat bocsát ki, amelyek könnyedén áthatolnak a gyanús konténer fémfalain. A szerkezet által létrehozott képet aztán összevetik a fuvarlevélen feltüntetett tartalommal.
Egyik nap a vámosok egy nemrégen kikötött konténerhajó legénységének egyik tagjára hívták fel a figyelmét. A jelek szerint elhagyta a hajót, és azóta vissza sem tért. Gabrielnek kellett eldöntenie, hogy az eltűnt hajós veszélyt jelent-e és ezt csak úgy tudhatja meg, ha az egész kikötőt átfésüli.
Gabriel szívesebben kérdezi ki külön a matrózokat és a kapitányt. Tapasztalata szerint a hajósok olyasmit is tudhatnak, amit a feletteseik előtt nem mernek elmondani.
Az FBI ügynök mindennapi élete nem túl látványos. Az ügyeket csak aprólékos, fáradságos munkával lehet megoldani.
„Az FBI nem rohamoz meg épületeket és rugdos be ajtókat, hogy egy óra alatt megoldjon egy ügyet. Nem ez a módszerünk” – mondja Gabriel.
A legénység adatai látszólag egyeztek. Nem tapasztaltak semmi rendkívülit. De gyanúsított utáni kutatás azonban nem ért véget. A Terrorista Elhárító Egység nem zátja le az ügyet.
Család?
A különleges ügynöki munka érdekében személyes áldozatokat is meg kell hozni.
„A család mindig is az életem legfontosabb része volt. A munkámban is elköteleztem magam, és mindig hittem abban, amit csinálok. Nagyon nehéz egyensúlyt találni a kettő között ”
Gabriel felesége szerint ez nem sikerült:
„Az első tíz év nehéz volt. Sohasem volt itthon, és mindennel egyedül kellett boldogulnom. A gyerekek minden videofelvételen azt kérdezgetik, hogy hol van az apjuk. Szokás szerint dolgozott. Mindig csak dolgozott.”